Kanada Windsor városát a látogató egy óriási ligetnek látja. Toronyból vagy tömbház tetejéről szemlélve eltörpül a sok-sok egy és két szintes családi ház. Mégis ha felhőkarcolót akar látni, a Detroit folyó partjáról gyönyörködhet a szomszéd város, Detroit panorámájában, kiváltképpen esti kivilágitásban. Windsor nagy városnak tekinthető, de a kontinens hatalmas metropoliszai mellett mégis kisvárosnak számit.
Az első francia telepesek 1745-ben érkeztek, de a város csak 1836-ban kapta mai nevét. A területek birtoklásáért sokáig súlyos harcok folytak az Egyesült Államok ellen. A város nem került amerikai fennhatóság alá, de újkori fejlődését mégis az amerikai nagytőke beáramlásának köszönheti. Különösen az autóipar tört be: Ford, General Motors, Chrysler. Továbbá Windsor környéke egész Kanada viszonylatában is jelentős földművelési terület. Különösképpen hires a belterjes gazdálkodás.
Az első magyar bevándorlók a XX. század elején jelentkeztek. Jelentősebb csoportok a magyarság számára tragikus kimenetelű első világháború után érkeztek, sokan Erdélyből és Felvidékről.
Amerika és Kanada területén is éppen az első világháború utáni időszak az, amikor tömegesen szerveződnek a magyar egyházak. Windsorban 1927 július 27-én alakult meg Kovács Ferenc lelkipásztor vezetésével az Első Magyar Református Egyház. A későbbiek során ebből vált ki a gyülekezet egy csoportja, amely az 1933 március 19-én tartott alakuló közgyűlésen megalapitotta a windsori Független Magyar Református Egyházat, amelynek első lelkésze Dr.Bütykös Béla lelkipásztor. A szakadás okai mára már feledésbe merültek, de azok semmiképpen sem voltak hitvallási eredetűek.
A megalakulás utáni nehéz időkben Isten mégis megáldotta az óhazai és erdélyi református egyház hitvallásaira (Heidelbergi Káté, II.Helvét Hitvallás) épülő kicsi, de lélekben erős egyházat. Mert az alkuló közgyűléstől kezdődően sok küzdelemnek kellett eltelnie mindaddig, amig ez a kis nyáj önállónak mondhatta magát, hogy templommal, lelkészi lakással rendelkezzen. Emlékeznünk kell azokra a nehéz időkre, amikor az istentiszteletet előbb egy bérelt templomban, majd egy szeretetházban tartották, de mindkettőből kitiltották a gyülekezetet. Ezek után a Windsor és Környéke Magyar Egylet adott otthont az istentiszteletnek egy olyan teremben, ahol délelőtt még kártyázás és dohányzás volt. A gyülekezet azonban nem csügged, sőt egyre inkább erősödik hitben és élniakarásban. Szinte csodaszámba megy, hogy 1935-ben, amikor még a gyülekezet tagjai közül alig 4-5 embernek van állandó munkája és erőteljes a gazdasági hanyatlás, ilyen körülmények ellenére is templomalapra gyűjtenek. A gyűjtést siker koronázza. Sikerül megvásárolni egy emeletes családi házat, amelyet templommá alakitanak át. Festenek, szószéket faragnak, teritőket himeznek és virágzik az egyházi élet. Az akkor 120 lelket számláló gyülekezet 1938-ban kapja meg a ma is érvényes működési engedélyt, ami azt jelenti, hogy rendelkezik mindazokkal a jogokkal, mint bármely kanadai egyház: hitvallásainak terjesztése, újabb egyházak szervezése, iskola fenntartása stb.
A nagyon kis számban levő windsori magyar evangélikusok templomépitési munkálataiban a 20-as évek végén lelkesen részt vesznek a református egyház hivei is. Akkor még nem is sejtették, hogy saját templomukat épitik. Az elkövetkező években az evangélikus egyház vezetősége felismeri, hogy az alacsony lélekszám miatt nem tudják fenntartani egyházukat, ezért a templomot eladásra bocsátják. Ekkor él át történelmi pillanatokat a református gyülekezet. Eladják kétszintes házukat, és a még hiányzó összeget adományokból és kölcsönökből gyűjtik össze. Érdemes megemliteni az összehasonlitás végett, hogy a templomot 10.500 dollárért vásárolták akkor, amikor egy szép családi ház is csak 500 dollárt ért. Mindez történt 1944-ben.
Az 1944 utáni időszak a második világháború végét jelzi. Sajnos, ez Magyarországnak újabb nyomorúságot jelent. Megismétlődik Trianon tetézve azzal, hogy az ország idegen megszállás alá kerül. Újabb menekülési hullám indul. Sok-sok magyar szétszóródik világszerte, és jönnek szép számmal Kanadába is. A windsori Független Magyar Református Egyház növekedik ebben az időszakban. Emlékezetes évszám 1952, amikor sor kerül a lelkészi állás állandó lelkésszel való betöltésére. Egy évre rá boldogan ünnepli a gyülekezet fennállásának 20. évfordulóját. A kimutatások szerint ekkor 157 rendes tagja van. Ennek több mint fele rendszeresen látogatja az istentiszteleteket, 20 tagú nőegylet, ifjúsági kör, magyar iskola működik. Hamarosan az ifjúság összegyűjtött pénzén kis tornyot emelnek a templomra.
A magyarságra nézve 1956 újabb tragédia. Több mint 300 ezer magyar hagyja el hazáját. Windsorban is sok menekült család telepedik le, de ezek közül csak kevesen kapcsolódnak be az egyházi életbe. 1963-ban a gyülekezet megünnepli fennállásának 30 éves évfordulóját, majd 1973-ban a 40 éves évfordulót. Mindkét alkalommal könyvet jelentetnek meg. 1983-ban és 1993-ban is jubilál a lélekszámban egyre jobban apadó gyülekezet. Újabb kiadványok látnak napvilágot. De a fokozatos apadást sajnos már semmi sem állithatja meg.
A gyülekezet létszámban megfogyatkozva ugyan, de mégis töretlen hittel igyekszik betölteni Istentől kapott hivatását és feladatát.
A hivek mai napig örzik Ft. Ábrahám Dezső püspök emlékét, akit egyházuk patrónusának tekintenek. Álljanak itt végezetül a boldog emlékezetű püspök úr szavai, amelyekkel köszöntötte az 50 éves fennállását ünneplő windsori Független Magyar Református Egyház hivő népét, és amelyek ma is örök üzenetet hordoznak minden egyes e sorokat olvasó magyar ember számára:
"A Windsor, Ontario-Kanadában 50 évvel ezelőtt megalapitott és most jubileumot ünneplő Magyar Református Egyház sok tekintetben példaképe lehet más gyülekezetnek is. Minden kicsinysége mellett megvan tagjaiban az élő hit, az Isten ügye és Anyaszentegyháza iránti lángoló szeretet és a jövőbe vetett reménység. Micsoda erős hit kellett ahhoz, hogy 50 évvel ezelőtt, a depressziós évek mélypontján, amikor minden összeomlott, a windsori nemes eklézsia ekkor bontja ki zászlaját, hogy hittel induljon el a bizonytalan jövendő felé. Anyagi alap vagy vagyon nem volt, emberileg szólva nem sok jót lehetett látni és várni a kis kezdeményezéstől. De volt az alapitók szivében HIT, volt a lelkekben bizalom, volt mindenkiben rendithetetlen Istenre való hagyatkozás, hogy az Úr megsegiti az ő népét, s nem hagyja el azokat sohasem, akik Őbenne biznak. Ma élő drága Magyar Testvérek, legyetek ti is példa a hit tekintetében: Higyjetek Istenben és az Ő Szent Fiában, az Úr Jézus Krisztusban!
Ott volt az alapitók szivében a szeretet is. Úgy szerették az Anyaszentegyházat, hogy ezért a templomért minden áldozatot meghoztak. Évről évre szépült és épült a templom s most fő örökségképpen tireátok száll, ma élő magyarokra, új nemzedékre. Kérünk is titeket, hogy úgy szeressétek teljes szivetekből és teljes lelketekből ezt a templomot, mint elődeitek: legyen az Úr hajléka minden jó magyar ember menedéke és biztos vára. Tünjenek el itt a különbségek, amelyek elválasztanak sokszor magyart a magyartól, sőt inkább forrjon össze minden sziv és lélek. Ne lakozzék köztetek irigység, harag, bosszúállás vagy más gonoszság, hanem legyetek ti példaképei másoknak a szeretet gyakorlásában."

-----------------------------------------------------------------

A gyülekezetben szolgáló lelkipásztorok névsora 1933-tól:

1. Dr.Bütykös Béla
2. Márton Sándor
3. Novák Lajos
4. Szabó László
5. Borbás Antal
6. Göndöcz Kálmán
7. Sohajda Béla
8. Dienes László
9. Szabó Imre
10. Zugor Ernő
11. Szabó Béla
12. Bodor László
13. Szirmai József
14. Nagy György (először)
15. Fodor Dénes
(-) Nagy György (másodszor)
16. Sánta Imre

A gyülekezet főgondnokainak névsora 1933-tól:

1. Cserepes József
2. Ferenczi György
3. Gáll János
4. Koszla Lajos
5. Kovács László
6. Molnár Zoltán
7. Orosz Gyula
8. Szászi Bálint
9. Szőke Sándor
10. Török Lajos
11. Török Ernő
12. Farkas Ferenc
13. Nagy Menyhért
14. Rácz Lajos
15. Poholdzik Béla