belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Adorján Kálmán

Emlékezés - feledés

Szülőfalum, Teke szászainak kitelepedése korai gyermekkorom emléke.


Elsőként Bartháék elmenetelére emlékszem: az apa és két lánya édesanyámnál tanult zongorázni, hogy kántorként szolgálhassanak. Majd a Wagnerek, Kleinok, Klibák, Budakerek, Zieglerek, Gutherek következtek, meg Günther, a fiatal lelkész és családja. (A közvetlenkedő szőlőpásztor "Günther elvtárs"-nak szólította szüretkor, egy pohár borral a kezében.) Az elnéptelenedett templomuk tudtommal mindezidáig nem cserélt gazdát. Dipsén már rég az ortodoxoké (egyik pillére fölött most is ott van a fazék aranyat kitúró koca kőmása: állítólag az aranyból épülhetett fel a templom), Szászlekencén a reformátusoknak adták át, miután a hazát cserélt szászok felújíttatták. Tacson szintén a reformátusok terveztek maguknak új falakat emelni a megmaradt torony mellé, a régi alapokra. (Talán meg is van már?) Harinán ott árválkodik a domboldalon a 12. századi ákosi templom ikertestvére. Érdeklődő turistáknak odaadják a kulcsot.
Zilahról egyetlen zsidó család, Sz.-ék kivándorlására emlékszem: a gyermekek talán még apjuk, a megfogyatkozott helyi hitközséget vezető ügyvéd halála előtt emigráltak, a feleség azután.
A kölcsönkapott német gótbetűs áhítatoskönyvből csak nagyon szemelvényesen olvastam, de abból a kevésből a "Jesus, unser Heiland" (Megváltó Jézusunk) maradt meg bennem, mint az egésznek levegőjét meghatározó megnevezés. Sz.-éktól a peszach ünnepének leírását kaptam ugyancsak kölcsön. Jézus messiás-voltának megerősítését Sz. a tekintélyes rabbiktól várta.
Kövek és könyvek: (töredékes és felületes) emlékeim szászokról és zsidókról. No meg egy közös, szász-magyar temetésen, a mulandóságot tört magyarsággal megfogalmazó szász lelkész mondata: "Ma vagyunk, holnap nincsünk."
Ha olyasmiben van részem, mint ma is, hajlandó vagyok az erdélyi magyarságról is csak emlékekben gondolkozni. Egy református kollégium évzáró istentiszteletén az alkalmi éneknek (Magyar Református Énekeskönyv, 274) éppen a harmadik, bűnbánatot gyakorló versszakán spórolt időt a kántor (vagy a szervező?). Ki tudja, mennyi időt (évet, évtizedet) veszítünk a bűnbánat megspórolt fél percén?! Félő, hogy az örök életet, és az abból származó perspektívát - mennyeit és földit egyaránt. Elveszítjük azt a mennyei távlatot, amely tágas térré teheti számunkra a szűkülőnek látszó kisebbségi életteret (is); amely józanságra int arra nézve, hogy a magyarság nem üdvtörténeti kategória; kigyógyít búsmagyar önsajnálatunkból, többségiekkel szembeni görcsös, kisebbségi önmeghatározásunkból és retorikánkból.
Üdvtörténeti - tehát nem puszta emlék-kategória csak az a nép lehet, amelyet Krisztus sok népből (Heidelbergi Káté 54. felelet), így a magyar népből is elhív magának. Nem kell a feledéstől vagy bizonytalan jövőtől félniük azoknak, akik Krisztus keresztjénél hallják meg Isten biztatását: "Én terólad el nem feledkezem." (Ésa 49,15) Hirdethetik ezt saját népüknek, sőt még másoknak is, engedve Krisztus missziói parancsának.
A Kis Tükörnek ebben a számában található írások az emlékezés-feledés, evangéliumi hagyomány átörökítése valamint egyéb kérdéseket taglalva arra késztetnek, hogy Aszáffal, a 74. Zsoltár szerzőjével együtt kérjük: "Ne adjad a fenevadnak a te gerlicédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképpen!" (19. v.)

Megjelent a Kis Tükör 2004. júliusi számában (Kolozsvár, Koinonia)

További cikkek:
2018. november 19., hétfő,
Erzsébet , Zsóka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 6089
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42816782

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat