belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Szenczi László

Miért van szükségünk a Heidelbergi Kátéra a konfirmációnk után is?

2009. október a Kálvin évében is a reformáció ünnepe volt. Az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy előbbre jutottunk-e lelki megújulásunkban? Megemlékeztünk-e kellőképpen reformációnk hőseiről, tanításaikról? Felelevenítettük-e legfőbb kálvini hittételeinket? Emlékezünk-e konfirmációnk alkalmával tanult Heidelbergi Káté kérdéseire, feleleteire? Szilárdabb, meggyőzőbb lett-e református hitünk megvallása? A hittételeink alapján éljük-e református lelki életünket?


Steinbach József püspök úr 2009. november 6-i igemagyarázata arról szólt, hogy „…nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. „ Kolossé 2:4.) Megjegyezte, hogy könnyű megtéveszteni a másik embert. Főként a vallás területén. Ez egy igen ingoványos talaj. Vannak olyan emberek, akik nagyon befolyásolhatók. Ezeket az embereket a legkönnyebb megtéveszteni. Pál ezért most elsősorban a megtévesztő szavakra hívja fel a figyelmet.
Méliusz Juhász Péter így fogalmaz a kolossébeliekhez írt igemagyarázatában: „valaki titeket meg ne csaljon tettes beszéddel”. Megállapítja, hogy Pál apostol szerint „a bölcsességnek kincse Krisztusban van.” Ha tehát, valamely hamis tanító eljön és azt mondja: nincsen bölcsességetek és ismeretetek Istenben, meg ne csaljon, vagy el ne hitessen hitető beszéddel, mint a csalóka: „Neked szól szép szóval, de szeme és szíve az erszényre vagyon.” Megerősíti, hogy minden bölcsesség, ismeret, üdvösségre és tiszteletre való szükséges jó megszerzése csak Krisztusban van. „Nyisd meg Krisztust az ő igéjével és a hittel, lásd meg mit mond, mit parancsol, megjelenti akaratát az igében.”… „Ha pedig valaki beszéde Istennek igéjéből nincs, elvesd, mint ördög és csalóka szavát. Helyt ne adj neki, hogy meg ne kössön téged.” Felhívja a figyelmet Galata 5. 6. igére: „Mint az ebeket el kell ezeket távoztatni.” Rámutat, hogy Máté 15: 23. is kárhoztatja ezeket és azt parancsolja, hogy „az Ige ellen és az Igén kívüli szerzéseket és cselekedeteket ne kövessük, ne „csatoljanak” meg vele.” (Dr. Révész Imre egyetemi tanár 1937-ben készült tanulmánya Méliusz igehirdetéséből.)
A Kálvinista Szemle 2009. novemberi száma: „A kálvinizmus igényességet jelent” cikke arról tudósított, hogy 2009. szeptember 15-én a komáromi Selye János Egyetem konferenciaközpontjában Kálvin–évvel összefüggő központi rendezvény volt, amelyen Fazekas László püspök úr nyitó beszédében arra szólított fel: „buzdítsunk Kálvin műveinek jobb megismerésére, hisz hitben, műveltségben és emberségben is példa lehet a 21. század számára is.”
Ezeket olvasva, az jutott eszembe, hogy mennyire emlékezünk még a konfirmációs fogadalmunkra, az akkor jól megtanult Heidelbergi Káténk hittételeire? Örömmel emlékeztem vissza az én konfirmációmra, melyre 1943-ban készítettek fel Komáromban: „Református öntudat Konfirmációi Káté” alapján. (Készült a Tiszántúli Református Egyházkerület kiadásában 1942-ben). A könyvet Apostol Elek hajdúnánási vallásoktató-lelkész írta, s az Egyetemes Konvent Káté-pályázatán díjat is nyert. E könyv tartalomjegyzékének öt fejezete alapján történt a felkészítésünk.
I. Bevezetés a) Református vagyok (1-6. kérdésekkel); b) Biblia (7- 17. kérdésekkel); c) A konfirmáció (18-22. kérdésekkel).
II. Keresztyén hittan (23-25. kérdésekkel. a) Az Atya Isten és munkái (26- 34. kérdésekkel); b) A Fiú Isten és munkái (35- 55. kérdésekkel); c) A Szentlélek Isten és munkái (53- 93. kérdésekkel).
III. Keresztyén erkölcstan (94- 98. kérdésekkel); a) Isten iránti kötelességek (99-126. kérdésekkel); b) Magunk és felebarátaink iránti kötelességek (127-141. kérdésekkel; c) Imák.
IV. Egyházszervezet
V. Függelék a) Útmutató a Bibliához; b) Útmutató az énekeskönyvhöz.
A felkészítés nagyon alapos volt. Már a kérdéseken is elgondolkodtunk és szinte vártuk a megfogalmazott válaszokat, melyeket bibliai helyekkel is megvilágította a foglalkozást vezető lelkipásztor. Tudtuk, hogy alapvető a Biblia ismerete. Ennek mindig ott kellett lennie a foglalkozásokon. Az énekeskönyvnek ugyancsak. Meghitt közösségi alkalmaink voltak a felkészítő foglalkozások. Elmondhattuk kételyeinket, napi gondjainkat a kérdésekkel és a feleletekkel kapcsolatosan. Sohasem maradt el a közös imádság és éneklés. Így nem kötelező órák voltak ezek, hanem lelki alkalmak. Megértettük, hogy alapos bibliaismeret nélkül a kérdések nem érthetők meg, s az adott egyszerű válaszaink nem mindig egyeztek meg a káté pontos válaszával.
A konfirmációra Istennek átadott életű lelkipásztor készített fel bennünket és gyakran hallottunk tőle személyes bizonyságtételeket, lelki megtapasztalásokat. Teljes bizalommal voltunk iránta. Mindig ott voltunk hiánytalanul az órákon. Én különösen sokat kaptam ezeken az alkalmakon. Ezek segítették elő érdeklődésemet a lelki dolgok és a bibliaolvasás iránt.
Ünnepi alkalom volt a konfirmációs ünnepélyünk és fogadalomtételünk. A gyülekezet nagy létszámmal töltötte meg gyönyörű templomunkat. Szent alkalomnak tekintettük ezt az ünnepélyt. Bátran, hitvallással, sokszor még a magunk szavaival is megtoldottuk a kérdésre adott válaszokat. Nem voltak előre kiosztott kérdések, mindenkinek az ott kapott kérdésre kellett a helyes választ megadnia. Istent dicsőítő alkalom volt ez nemcsak a mi számunkra, hanem a gyülekezet számára is. A legboldogabb pillanat az ünnepélyes fogadalomtétel volt, amit a zsúfolásig megtelt templomi gyülekezet fennállva hallgatott meg. A személyenként kapott Igével történt meg a gyülekezetbe fogadás. Mindannyian kaptunk egy Bibliát és Emléklapot. Befejezésül, már mint gyülekezeti tagok, együtt énekeltük teljes szívvel a reformátusok himnuszát: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”. Csodálatos lelki élmény volt ez mindannyiunk számára..
Ezután ki-ki az otthonában a családdal együtt ünnepelte a gyülekezeti nagykorúság ünnepét. Valóban családi ünnep volt minden érintett családnál, de az árvaházban is, ahol külön hálaadó áhítattal mondtunk köszönetet a mi mennyei Atyánknak.
Az én számomra ez az alkalom a megtéréshez vezető utat határozta meg. E naptól kezdve vágyakozó szívvel naponként olvasni kezdtem a kapott Bibliámat és megtértettem Istennek hozzám szóló üzenetét. Nem sokkal konfirmációm után elfogadtam Jézust Megváltómnak, s ezáltal Isten gyermeke lettem.
Ahogy aztán az évek teltek, az a probléma merült fel bennem, hogy halványodni kezdtek szívemben a befogadott Heidelbergi Káté kérdései és főleg az azokra adott feleletek. Ezért nagyon megörültem annak, hogy a komáromi Timótheus könyvesboltunk evangéliumi könyvei között egy kis könyvecskére akadtam, amely éppen a káté kérdéseivel foglalkozott és javasolta, hogy minden vasárnap egynéhány kérdést elevenítsek fel megtartott csendesórám alkalmával. Ez igen jó módszernek mutatkozott az elfelejtés ellen. Így a református hitemnek alappillérei szilárdan megmaradtak bennem.
Ezért gondoltam arra, hogy a tévtanítók és hitetők elleni védekezésnek és harcnak is ez lehet az egyik eredményes eszköze. Ha református hitvallásunk megalapozott, ha ismerjük a kálvini alaptételeket, mindenekelőtt a konfirmációnk alkalmával megismert Heidelbergi Káté tanításait, akkor harcunk győztes lehet. Rajtam kívül még sokan vannak, akik már évtizedekkel ezelőtt konfirmáltak, így az ő szívükben is elhalványodtak már a jól megtanult hittételek. Sok mindent elfelejtettek, vagy már nem ismerik pontosan a református hitünket megalapozó hittételeket.
Ezért arra van szükségünk, amit én már 1945-ben megvalósítottam, hogy rendszeres módszerrel felelevenítsük a konfirmációs kérdéseket és a válaszokat. Az általam megtalált kis könyvecske annakidején igen alkalmas volt református hittételeink felelevenítésére. A kimondottan erre a célra írt kis könyvecske előszavában ezt olvashatjuk Dr. Erdős József szerzőtől: „Az egyetemes református keresztyén anyaszentegyház eme páratlanul remek vallási népkönyve és hitvallástételi irata, a jelen alkalommal csakis a káté szövegének közlésével és a bibliai tételek jelzésével jelenik meg. Ezzel a jutányos árú kiadással azt a célt óhajtjuk elérni, hogy emez ősi szent örökségül megőrzött és teljes épségben reánk szállt hitvallási okmányunk örök igazságai minden magyar református hívő egyháztagnak közös kincseivé váljanak és ily módon ez a népies kiadvány szintén hathatósan előmozdítsa református keresztyén anyaszentegyházunk tagjainak szívében-lelkében az evangéliumi öntudat erősbödését, a tiszta, nemes erkölcsi elvek diadalát, az igazság, szabadság és kegyelem országa terjedését Isten dicsőségére!” A kis népi könyvecske 1929. január hó 2-án jelent meg Debrecenben. Tartalomjegyzékéből kiderül, hogy a Káté anyaga vasárnapokra van beosztva a következőképpen:
I. vasárnap: A Heidelbergi káté alapgondolata: 1-2. kérdések
II-IV. vasárnap: Az ember nyomorúságáról: 3-11. kérdések
V-VIII. vasárnap: Az ember megváltásáról: 12-25. kérdések
IX-X. vasárnap : Az Atya Istenről: 26-28. kérdések
XI-XIX. vasárnap: A Fiú Istenről: 29-52. kérdések
XX-XXIV. vasárnap: A Szentlélek Istenről: 53-64. kérdések
XXV. vasárnap: A Sákramentumokról: 65-68. kérdések
XXVI-XXVII. vasárnap: A keresztségről: 69-74. kérdések
XXVIII-XXXI. vasárnap: Az úrvacsoráról: 75-85. kérdések
XXXII-XLIV. vasárnap: A háládatosságról: 86-115. kérdések,
melyek közül a 92-115. kérdések a tíz parancsolatról szólnak
XLV-LII. vasárnap: Az imádkozásról: 116- 129. kérdések
Minden vasárnapon a kijelölt kérdések és hozzá a feleletek olvashatók. Ezenkívül a válaszok gazdag bibliai jelzésekkel egészülnek ki. Azok a református testvérek, akik mélyebben és meggyőzően bizonyítottan akarják érteni és tudni a kérdésekre adott válaszokat, ezáltal alaposabban megismerhetik református hitvallásunk bibliai megalapozottságát. Milyen jó, ha ezeket vasárnaponként felelevenítjük, belső meggyőződésünkké tesszük és általa büszkén vallhatjuk meg hitünket bármilyen körülmények között. Tudatosul bennünk, hogy milyen hittételeket vallunk magunkénak.
Célszerűnek tartanám, ha ma is létrejönne ilyen hittételeinket felújító kis konfirmációs káté vasárnaponkénti beosztásban, hogy minden református család rendszeresen felújíthatná konfirmáción tanult hittételeket. Ez nagyban segítené református öntudatunk erősítését.
Még ennél is értékesebb káté jutott kezembe, amely részletesebben tárgyalja református hittételeinket D. Dr. Kiss Tihamér László sepsiszentgyörgyi ref. tanítóképző-intézet vallás- és neveléslélektana tanárának Sepsiszentgyörgyön, 1944. Újesztendő napján megjelent „Református Hitvallásunk” ugyancsak a Heidelbergi Káté magyarázatos feldolgozását tartalmazza. Az előszavából a következőket emelném ki: „Már az első világháború, de a második még inkább, leplezetlenül tárta fel a bűnös emberi szív vadállati indulatait. Az Istenről elfeledkezett, sőt hitetlenül elfordult, a maga teremtett világhatalmi értékeiért mindent feláldozó ember eljutott erkölcsi süllyedése mélypontjához. Ha valamikor, úgy most különösen megértjük Jézus figyelmeztető szavait: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall.”
A továbbiakban megállapítja: „el kell jönnie az időnek, amikor a nyomorúságban vergődő ember elfordul e földi világtól, szenvedései és bukása színterétől, s az ég felé, Isten felé fordul kegyelemért, szabadulásért, irgalomért és megnyugvásért.”
Úgy látja, hogy „talán az emberiség egyetemes bűnbánata el fogja hozni az új eget és új földet, amelyben békesség, szeretet és az emberekhez jóakarat lesz. A lerombolt családi fészkek, a testi-lelki romok szomorú homályában Isten Szent Lelke csak föllobbantja itt is, ott is a hit pislákoló mécseseit s minden térd meghajolva, minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ennek az új világnak a megteremtésében hisszük, hogy az Isten nekünk, református evangéliumi magyaroknak, szerepet ád. Hivatásunk betöltéséhez ő adja Szent Lelke megsegítő erejét, nekünk csak meg kell újítani magunkban atyáink hitvalló életét. Magyar egyháztörténelmi hagyományaink minket ezernyi szállal fűznek a Heidelbergi Kátéhoz, mely évszázadokon át atyáink hitvallása s a mienk is, -mert minden hívő református magyar nemcsak az Isten igéje hordozóját, hanem mint annak töményét, rendszerbe foglalt kivonatát, ismerte fel benne s tanulta meg egy egész életre.”
Ennek a káténak magyarázatos feldolgozása a már konfirmált tanuló ifjúság számára készült, s írója közelebbről egyes középiskolák ( líceumok, felsőkereskedelmi, ipari és mezőgazdasági) IV. osztályai számára írta. Kinyomtatását saját költségén biztosította áldozatos szívvel, hogy szolgáljon eszközül református ifjúsági, egyesületi, bibliaköri összejöveteleken, házi áhítatokon a hitben növekvő református egyháztagok lelki épülésére. A kátéórák elején és végén jelzett énekek e csoportos összejöveteleken, az imák és elmélkedések a magános áhítatokon hasznosíthatók.
Konfirmációm után ezt a könyvet is kezembe vettem és naponként újra és újra tanulmányoztam. Ezzel mélyítettem el a konfirmációmon tanultakat. Nagyon sok mindent mélyebben értettem meg, ami református hitéletemet még inkább tudatosította. A könyv 42 kátéórában dolgozza fel a 129 kérdés-feleletet. A hozzáfűzött magyarázatok igei alapon, gyakorlatiasan világítják meg a mindennapi problémáinkat, de mindegyiket igehelyek megjelölésével. Mindezeken túl a legtöbb kátéóra végén elmélkedésre, önvizsgálatra felhívó értékes gyakorlati kérdések is vannak.
A szerző a bevezetőjében 5 kérdésre ad választ:
1. Mit jelent a református keresztyén név? A keresztyén név Krisztus nevéből származik, azt jelenti krisztusi, Krisztushoz tartozó. A református szó azt jelenti: visszaalakított. Mi, azért viseljük a keresztyén név mellett a református nevet, mert mi annak a reformációnak a szellemében vagyunk keresztyének, amely nem tűrte a Krisztus egyházába becsúszott pogány kilengéseket és a keresztyén életet az ősi krisztusi állapotára visszaalakított formájában akarta élni.
2. Mire kötelez e név viselése? Egyrészt arra, hogy ha a Krisztus nevét viseljük, akkor higgyünk benne, mint Isten egyszülött fiában és Megváltónkban, hogy az Ő hűséges tanítványaként vallást tegyünk Róla az emberek előtt ( Máté 10: 32-33. ; I. Péter 2: 3.9.), harcoljunk szabad lelkiismerettel a bűn, minden tévelygés és hitetlenség ellen (Róm. 6: 12- 13.), s végül magunkat égő áldozatul adjuk Neki (Róm. 12: 1). Másrészt arra, hogy ha a református nevet viseljük, református egyházunk szellemében a Szentírás legyen egész életünk irányítója, s anyaszentegyházunknak holtig hűséges, áldozatosan szolgálatkész és engedelmes tagjai legyünk. Erre a Szentlélek segedelmével anyaszentegyházunk nevel a maga eszközeivel, legfőképpen hitvallása tanításával.
3. Mely káték fejezik ki a magyar református egyház hitvallását? A II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté. Ezeket a svájci, illetőleg németországi reformátusok által készített hitvallásokat, mi magyarok is még a reformáció korában megismertük és a debreceni 1567-i református rész-zsinaton a II. Helvét Hitvallást, majd utána a Heidelbergi Kátét is hitvallásunknak elfogadtuk s mindmáig megtartottuk.
4. E kettő közül mi most melyiket tanulmányozzuk? A Heidelbergi Kátét, amelyet a kegyes református III. Frigyes pfalci választófejedelem készíttetett két kiváló református hittudóssal (Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár), s miután a fejedelemség területén élő lelkészek és presbiterek egyetemes gyűlésén hitvallásul elfogadták, 1563-ban kiadatott.
5..Miért tartja e kátét a világ összes református egyháza oly nagy becsületben? Mert üdvösségünk érdekében a reformáció által legfontosabbnak felismert hitigazságokat a Szentírásból összegyűjtötte és rendszerbe foglalta oly módon, hogy egyetlen tétele vagy állítása sincs, mely ne a Szentíráson alapulna. Ez a káté tehát a teljes Szentírás legfőbb kijelentéseinek „töményeként” tekinthető. Őseink hitéletük és erkölcsi életük nevelőeszközeként, s egyszersmind hitvallásukként négyszáz éven keresztül használták. Példaképpen bemutatjuk az első néhány kátéóra vázlatát, amely tükrözi a könyv felépítését.
1. Kátéóra: A keresztyén ember vigaszáról.
A káté ezzel kapcsolatos első kérdése: Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? Szükségünk van vigasztalásra. Egyedül Isten Igéje és Szent Lelke által tud tökéletesen megvigasztalni. Sok igehellyel igazolja ezt. Aggodalmaskodásunkra Máté 6: 25-32. igével válaszol. Ha elhagyottnak, szeretetnélkülinek érezzük magunkat Máté 28: 20. igéje vigasztal. Csalódásokra, sikertelenségekre, gyengeségekre II. Korinthus 12:9. ige ad vigaszt. Ha a halál gyötrelme kínoz, megnyugtat és reménységet ad János 11: 25. igéje. Ha kísértés csábít s gyengének érzem magam az ellenállásra, az Úr igéje megbátorít a II. Thess. 3:.3. vers által. Ha pedig beleestünk a bűnbe és a lelkiismeretünk gyötörni kezd, remegünk az ítélettől, akkor is az isteni kegyelem reánk áradása, az isteni ige nyugtathat meg I. János 1: 7. ; János 8: 11. és Máté 11: 2. igék által. Ezt pedig azért teszi velünk Jézus, mert Ő a saját tulajdonának tart minket, aki megváltott a saját vérén a bűnnek, a sátánnak a rabságától I. Péter1:18-19.versek alapján. És ez nekünk mindenek felett való vigasztalást ad.
Ez a boldogító tudat, hogy én Krisztus által benne vagyok az Isten gondoskodó szeretetében, a legnagyobb megnyugvásom, legnagyobb boldogságom, amely Isten iránti hálára, szeretetre indít és megadja nékem az örök üdvösségre való kiválasztottság hitét. Pál apostol ezt az áldott érzést Róma 8: 28-ban így fejezi ki: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak.”
Elmélkedésre 5 kérdést tesz fel:
Az elsőt példa előzi meg: Észak-Franciaországban egy kivándorolt magyar bányász feleségét megszólította a szerző, hogy miért nem küldi a leányát hozzá konfirmációi oktatásra? Az anya keserűséggel teli indulatos tekintettel válaszolt: „ne bolondítsa a tiszteletes úr a leányomat ilyesmivel, hogy van Isten és isteni gondviselés! Mióta kijöttünk ide, csak szenvedés az életünk. Mikor heti három napot dolgozott a férjem, imádkoztam, hogy egész héten kereshessen. Beteg lett a férjem, imádkoztam, s hetek óta nem keres. Mikor imádkoztam, hogy gyógyuljon meg, nem gyógyult meg, sőt elkapta a betegséget tőle és meghalt a kisfiam. Hát van Isten az égben? Nincs! S így isteni gondviselés sincs!” Mit válaszoltál volna erre emberi bölcsességgel?
A másodikhoz is példát említ: Egyik tanítványa beszélte el neki, hogy egy fiúismerőse, aki csekély keresetéből csak szerényen tudott ruházkodni, összehasonlítva magát elegánsabban öltözködő barátaival, annyira elkeseredett e miatt, hogy öngyilkos akart lenni? Mi erről a véleményed?
A harmadikban arra hívja fel a figyelmet, hogy olvassuk el Ap. csel 16: 8-34. verseket, ahol azt látjuk, hogy a bajba jutott hitetlen ember miként esik kétségbe és hogyan akar a halálba menekülni, míg a keresztyén hívő nyugodtan hordozza a szenvedéseket, sőt okot talál az örvendezésre.
A negyedikben csupán kérdést tesz fel: Vajon mi adott erőt a gályarab őseinknek a szenvedések elhordozására?
Az ötödik szintén csak egy kérdést tartalmaz: Van-e nekem okom aggodalmaskodni? Miben van az én megnyugvásom?
A kátéban megadott hivatalos válaszok összefoglalják az elmondottakat.
A 2. kátéóra: Ezt az igazi egyetlen vigasztalást, ezt a boldogító megnyugvást jó lenne nekem is elnyerni. Mi ennek a feltétele?
Először is „megismerése és belátása, hogy minden nyomorúságnak, minden szenvedésnek az oka a bűn.” Volt idő, amikor az ember boldog volt, mert ártatlan volt. A teremtés hajnalán. Amikor maga az Isten mondotta a teremtett világról s benne az emberről, hogy jó.(I. Mózes 1.) Azóta „mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent; nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. (Róma 3: 11-12.) Be kell őszintén és szégyenkezve vallanom, hogy én sem vagyok képes a jóra. Elmondhatom Pál szavaival: „testi vagyok, a bűn alá rekesztve” (Róma 7: 14.) és „tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz testemben jó”.(Róma 7: 18.) Ismernem kell tehát „hogy mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom?!” (Heid. K. 2. kérdés).
Másodszor „tudnom kell azt is, hogy mi módon szabadíttatom meg bűneimtől és nyomorúságomtól” (Heid. K. 2. kérdés), mert e nélkül kétségbeejtő lenne annak felismerése, hogy bűnös és nyomorult állapotban levő vagyok. El kell jutnom tehát arra az ismeretre, hogy „nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, mint az Úr Jézus Krisztus.” (Ap. csel. 4: 12.)
Harmadszor. Ha erre az ismeretre, mint személyes élettapasztalatra, nagy örömmel eljutottam, kell, hogy szabadításomért egész életemben a háládatosság gyümölcsét teremjem. Tehát ismernem kell végezetül azt is, hogy: „ milyen hálával tartozom Istennek e szabadításért? (Heid. K. 2. kérdés)
A továbbiakban e három feltétel betöltésének módját tanulmányozza.
Az I. részben: Az ember nyomorúságáról szól. E fejezeten belül kerül sor a következő témakörök tárgyalásra: A bennünk levő bűn felismerésére. Az ember a Sátán rabszolgaságában. Az eredendő bűn. A bűn büntetéséről. A halálról és kárhozatról. E témakörökkel kapcsolatos elmélkedésekre, önvizsgálatokra szeretném felhívni a figyelmet.
1. Bele néztél-e már te ebbe tükörbe? 2. Milyennek láttad magad? 3. Nem érezted, hogy reád is mutathatna az Isten szolgája: „Te vagy ez a bűnös!?” 4. Milyen a te szereteted Isten és felebarátaid iránt? 5. Olvasd el a gazdag ifjú történetét (Márk 10: 17-23. és Máté 19: 16-23.) Sokan vannak úgy, mint ő, hogy jobban szeretik vagyonukat, vagy más egyebet, mint Istent. És te? 6. Pál nemcsak elismerte, de töredelmesen be is vallotta ezt az igazságot: „Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban”. (Róm. 7: 22- 23.)
7. Olvasd el Augusztinus vallomását, melyben az első lopást, hazugságait, hiú nagyravágyását, kicsapongásait, paráznaságát, irigységét, gyűlölködését, tévelygéseit, hitetlenségét írja le és vizsgáld át a magad életét! Gondolj az első lopásra, az irigységre, haragvó indulataidra, bántó beszédedre, a belőled kitörő kárörömre, a másé kívánására, hazugságaidra és a többi tudott, vagy titkolt bűneidre és lásd be, hogy te is töredelmes vallomást tégy; „igen, én is természetem szerint hajlandó vagyok Isten és felebarátaim gyűlölésére.” Én is a sátán rabszolgájává lettem!
8. Gondolj vissza gyermekkorodra, mily korán ébredt benned az elégedetlenség, mikor szüleid parancsoltak valamit; mily korán jelentkezett az irigység, mikor talán a testvérednek új ruhát vagy pajtásodnak új játékszert vettek.
9. Diákéletedben: gondolj a kárörömre, mikor tanulótársad, kit vetélytársadnak éreztél, rosszul felelt; a hazugság, lesés, súgás ,talán iskolakerülés, lopás, hanyagság, durva civódás, verekedés, tilos, szennyes irodalom olvasása, tiltott dohányzás, tisztátalan gondolatokkal való foglalkozás tiltott bűneire!
10. Jussod eszedbe, Isten nevét hányszor vetted fel tiszteletlenül, hányszor tagadtad meg parancsát, mikor szava szívedben jelentkezett, hányszor kerülted el Isten házát, s mit csináltál ez alatt? „Isten végzése, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra.” (Róm. 1: 32.)
11. Vedd sorra a tíz parancsolatot, melyik ellen nem vétettél? Olvasd el a zsoltárok könyve 51: 3-19. verseket és ha nem tudsz ugyanilyen szívvel töredelmes bűnvallást tenni, olvasd el a Lukács 18: 9-14-et. Talán a farizeusban magadra ismersz!
12. Ha őszinte szívvel bűnbánatra és Isten előtti bűnvallomásra indul a szíved, olvasd el a Zsoltárok könyve 32. részt teljesen és örvendezz együtt annak írójával!
13. Hogy a lelkiismeret mennyire tud vádolni, arra nézve jellemző rajzot ad néhány kiváló költő: Arany János: Éjféli párbaj; V. László; Ágnes asszony; Tetemrehívás. Garay János: Báthory Erzsébet. Shakespeare: Hamlet; III. Richárd stb. művek . El kell olvasni őket!
14. Gondolj arra a lelki örömre és megnyugvásra, amelyet akkor éreztél, ha kötelességedet elvégezted, majd arra, amikor akkor is becsületesen jártál el, mikor senki sem látta. Viszont gondolj ezzel szemben arra a belső lelki nyugtalanságra, amelyet éreztél kötelességmulasztás miatt, esetleg arra a cselekedetre, amely a társadalom előtt becsületedet meggyalázná, s végül arra, amelyről ugyan csak az Isten tud, de amiért a lelkiismereted mardosott, vagy talán most is furdal. Tartsál önvizsgálatot!
15. Hasonlítsd össze magad a Szentírásban szereplő bűnösökkel! Kikben ismersz magadra? Ha ugyanolyan bűnökért téged még nem büntetett az Úr, gondolj hálásan rá, aki irgalmas, késedelmes a haragra és hosszútűrő. De gondolj arra is, hogy még az éjjel megkérheti Isten angyala a te lelkedet (Lukács 22: 20.), s akkor mi lesz az ítélet?
16. Olvasd el a Lukács 23: 39- 43. verseket!
A II. részben :Az ember megváltásáról szól 18 fejezetben (A megváltóról. A Krisztusban való hit által üdvözülhetünk. A keresztyén hit tárgya. Az apostoli hitvallás. A Szentháromság egy Istenről. Az Atyaistenről. A Fiúistenről. Jézus Krisztus, az istenember, a mi idvezítőnk. Krisztusnak, a mi Urunknak műve. Jézus Krisztusnak szenvedéséről és haláláról. A föltámadott és megdicsőült Krisztus. Krisztus eljövend ítélni eleveneket és holtakat. A kettős elválasztásról( Predestináció). A Szentlélekről. A közönséges keresztyén anyaszentegyházról és a „szentek egyességéről”. A hit általi megigazulásról és bűneink bocsánatáról. Testünk föltámadásáról és az örök életről. A sákramentumokról. A keresztség szentségéről és a konfirmációról. Az úrvacsoráról. A mennyország kulcsa: a) az evangélium hirdetése , b) a keresztyén egyházi fegyelmezés.)
Itt is elsősorban a témakörökkel kapcsolatos elmélkedésekre és önvizsgálatokra kívánom felhívni a figyelmet.
1. Gondolj a Szentírás nagyhitű személyiségeire. Noéra, aki hisz Isten előzetes figyelmeztetésének. Ábrahámra, aki még akkor is hisz Isten ama ígéretében, hogy maradékainak száma tenger fövényéhez hasonlóan sok lesz, amikor aggkorában született egyetlen fiát készült feláldozni. Illésre, aki hiszi, hogy az Isten az ő oltárán fog tüzet gyújtani, s nem a Baál papokén. Dánielre, aki még a tüzes kemencében, vagy az oroszlánok között is bízik az Isten megmentő erejében. Az agg Simeonra, aki hiszi, hogy még az ő életében megláthatja a Messiást. A halászokra, akik Jézus szavára egy egész éjszakai eredménytelen halászás után újból alámerítik hálójukat (Luk. 5: 1-8.) A pogány századosra, aki hiszi, hogy Jézusnak házához sem kell jönni, csupán egy szavára meggyógyul az ő szolgája (Máté 8: 5-110.) stb. Mindez válasz arra, hogy mi az igaz hit.
2. Gondolj az egyháztörténelem nagy hitvallóira, a mártírokra, a reformátorokra, szent királyainkra és nagyhitű erdélyi fejedelmeinkre, gályarab őseinkre és a nagy magyar imádságos asszonyokra (Lorántffy Zsuzsánna, Károlyi Zsuzsánna, Árva Bethlen Kata, Petrőczy Szidónia stb. Mindez válasz arra, hogy mi az igazi hit?
3. És néked van-e legalább egy mustármagnyi kis hited, mellyel, leborulhatsz Isten előtt mondván: „Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!” (Márk. 9: 24.)
4. Az apostoli hitvallással kapcsolatosan a következőkről lehet elmélkedni. Ez az apostoli hitforma minden felekezet közös hitvallása. Gondolj azokra az ünnepélyes alkalmakra, amikor ez a hitvallás a hívek közösségében elhangzott. Kereszteléskor arra tettek szüleid, keresztszüleid fogadást, hogy e hitvallás alapján nevelnek és neveltetnek. Ennek alapján tettél hitedről temagad vallást a konfirmációkor. Ez hangzik, mikor az úr asztalánál hittestvéreiddel együtt lélekben egyesülsz a Krisztussal. Gondolj arra, hogy szeretteid temetésénél is e hitvallás szavaival erősítheted szíved: „hiszem testünknek föltámadását és az örök életet”. A te koporsód felett is ez a hitvallás fog elhangzani. Ez a hitvallás kísér téged a bölcsőtől a koporsóig. Tedd hát magadévá, szeresd és valljad teljes szívedből.
5. A Szentháromság egy Istenről kapcsolatosan figyeld meg, hogy magadban mit gondolsz, amikor Isten nevét említed! Valld be, hogy nem tudod mit mondasz, amikor nevét szájadra veszed! Addig, amíg Krisztusban nem alakul ki az ismereted Isten felől, amíg a Szentlélek Isten kegyelmesen meg nem ajándékoz a hit látásával, valld be, hogy nagyon zavaros fogalmaid vannak az Isten felől. Addig tenálad is valami felfoghatatlan üres, „szellem”, vagy valamilyen titokzatos sorshatalom, valami ködös „eszme” képzete borong elmédben, amelyről könnyen meg lehetne állapítani, hogy egy, talán öntudatlanul, de magad teremtett belső bálvány. Csak akkor tisztulhatnak fogalmaid Istenről, hogyha személyes tapasztalataid vannak a teremtő és gondviselő Atyaistenről, a te bűneidből megváltó, téged szerető és tanítgató Fiúistenről, bűnbánatra, megtérésre, újjászületésre vezérlő Szentlélek Istenről. Ekkor régi zűrzavaros fogalmaid Istenről eltűnnek és új tartalmat, világosságot nyernek a Szentháromság egy Istenben. Keresd a Szentháromságban és megtalálod az Istent!
6. A Fiú Istennel kapcsolatosan felteszi a kérdést: Te kinek vallod Jézust? A keresztyén hit azon áll, vagy esik, hogy hiszi és vallja-e Jézus Istenségét, vagy nem? Mert akik Jézusban nem tudnak hinni, mint Isten Fiában, azoknak már hitük tárgya nem Isten, hanem ember és vallásuk már nem vallás, hanem legjobb esetben filozófia vagy világnézet. Jézus Krisztusban , mint emberben nem lehet bizakodásunk, mert egy emberben nem lehet megváltásunk és fennmaradásunk. A keresztyénség számomra csak akkor lehet erőforrás, akkor lehet az üdvösségre vezérlő hit, ha alapítója a testté lett Ige, az én hitem Krisztusa, az én életem Megváltója és Idvezítője
A III. részben: A háládatosságról (A Szentlélek Istennek az emberben végzett kegyelmi munkáiról: az újjászületésről; a megtérésről; a jócselekedetekről. A tíz parancsolat és felosztása. A törvény, Krisztushoz vezérlő mesterünk. Az imádkozásról? Szükséges-e imádkozni? Mit és hogyan kérhetünk Istentől. Az úri ima).
Ha üdvösségem az Istenbe vetett hitemtől függ (Márk 16: 16.), ez a hit pedig Isten ajándéka, én nem tehetek mást, minthogy állhatatosan imádkozom érte. (Luk. 11: 5-8.; 18: 1- 8.). A nekünk ajándékozott hit azután minden jóra indítást ad.
1. Vizsgáld meg magadat az Ige tükrében. Ne csak a világ felé látható külső emberedet vizsgáld meg, hanem az alattomosan elrejtőzködőt is (titkos bűnös gondolatokkal foglalkozó szennyes , önző, irigy, bosszúvágyó, parázna embert). Olvasd el Augusztinusz vallomását! 2. Nincs okod a kétségbeesésre. Ha a bűnbánat könnyei aláhullottak, Isten téged is megszán. Csak ne legyen képmutatás ez a bűnbánat! Isten nem utál senkit jobban, mint a farizeusokat. A megtért tékozló fiú örvendez az atyai házban. A te örömöd a Krisztusban van. Olvasd a megszabadítottak örömujjongással teli örvendező énekét (Zsolt 118.) 3. Teremd meg te is a hála gyümölcsét! Nincs hitványabb teremtmény, mint a hálátlan ember. Csak a hívő tudja, hogy mely türelmes és hosszútűrő, elnéző vele szemben az Isten és milyen ajándékozó a jókedve, s ezért igyekszik Mennyei Atya gyermekéhez méltóan viselkedni embertársai iránt. 4. Elfogadod-e sajátodul Kálvin jelmondatát: „Szívemet égő áldozatul ajánlom az Úrnak?” 5. Kálvin mondja a vasárnappal kapcsolatosan: „Ezen a napon saját munkánkat abbahagyjuk, hogy Isten munkáljon bennünk.”(Genfi káté) Miként töltöttem eddig vasárnapjaimat, s miként fogom ezután a tíz parancsolatnak engedelmeskedve tölteni?
Az eddig elmondottak arra figyelmeztetnek, hogy ha mélyebben és meggyőzően bizonyítottan akarjuk érteni és tudni a Heidelbergi Káté kérdéseire adott válaszokat , akkor jó vasárnaponként rendszerességgel feleleveníteni, belső meggyőződésünkké tenni a felelevenített válaszokat. Így alaposabban megismerhetjük református hitvallásunk bibliai megalapozottságát. Milyen jó, ha ezeket vasárnaponként felelevenítjük, belső meggyőződésünkké tesszük és általa bizton vallhatjuk meg hitünket bármilyen körülmények között. Tudatosul bennünk, hogy milyen hittételeket vallunk magunkénak. Megerősítenek bennünket tévtanítók megtévesztő szándékaival szemben. Világos útmutatásokat adnak arra nézve, hogyan kell visszautasítani a Biblia igazságait megkérdőjelező vagy éppen tagadó megtévesztők állításait. Isten olyan hitbeli erősséggel ajándékoz meg ezáltal, hogy az ördögi erők minden fondorlatával szembe tudunk szállni és határozottsággal tudjuk megtévesztő hazugságaikat visszautasítani, leleplezni. Egyre azonban vigyáznunk kell! A káté vasárnaponkénti tanulmányozása nem helyettesítheti a naponkénti bibliaolvasásunkat, együtt azonban még teljesebbé teszi vasárnapjaink megszentelését. Bízom abban, hogy a legtöbben megőrizték egykori kátéjukat. Ha nem, akkor érdemes beszerezni azt és Bibliánk mellé tenni.
Többféle káté van ma forgalomban. Ezek döntő többsége megfelelő, de használatos olyan is, amit még 1967-ben Dr. Szathmáry Sándor és Dr. Rózsai Sándor professzorok írtak. Ennek 13. kiadása 1992-ben jelent meg. Kiadta a Református Zsinat Sajtóosztálya. Felelős kiadó Tarr Kálmán. E kiadvány kivonatoltan sokszorosított jegyzete alapján készítenek fel fiatalokat konfirmációra.. A felnőttek részére készített kiadvány előszavában ezt olvashatjuk:: „ Szívből örülök annak, hogy igény jelentkezett sokfelől arra vonatkozólag, hogy ez a Káté megjelenjen, és a felnőttek konfirmációjához hitünk összefoglalásával elsegítsen. A cél az, hogy felnőtt emberek vallhassák meg az Újszövetség lényegét, azt a drága hitet, amelyet Urunktól kaptunk: „ Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia…” (Mt. 16:16.) „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, mely által üdvözülhetnek” (Ap. Csel. 4: 12.) Ezzel kívánok áldást a Káté útjára!” A 14 oldalas sokszorosítás mindössze 80 kérdést tartalmaz, az erre adott igen rövid felelettel együtt. A válaszok általában egy soros vagy kétsoros mondatok magyarázat nélkül. Tartalma:

I. A konfirmációról.
II. Református keresztyén vagyok.
III. A Szentírásról.
IV. A hitről.
V. A teremtésről.
VI. A gondviselésről.
VII. Isten szövetségéről.
VIII. A tízparancsolatról.
IX. A bűnről és bűnbocsánatról.
X. Jézus Krisztus a mi utunk
XI. Jézus Krisztus a mi igazságunk.
XII. Jézus Krisztus a mi életünk.
XIII. Az üdvösségről.
XIV. A keresztségről.
XV. Az úrvacsoráról.
XVI. A Szentlélek munkája bennünk.
XVII. A Szentlélek munkája az egyházban.
XVIII. Az anyaszentegyház tulajdonságairól.
XIX. Az istentiszteletről.
XX. Az istentisztelet többi része.
XXI. A Szentlélek munkája a világban.
XXII. A keresztyén reménységről.

Minden témához 2-4 kérdés-válasz tartozik, meg van jelölve olvasásra egynéhány igevers és egy Ige szószerint leírva., valamint két ének megtanulásra. Szerepel még az Apostoli Hitvallás, Miatyánk, az Ó- és Újszövetség könyveinek felsorolása. Ennyi az egész. Szerény véleményem szerint ez nem alkalmas fiatal gyermekek komoly lelki életre való felkészítésére, csupán arra alkalmas, hogy az előre kijelölt kérdésekre tudjanak válaszokat adni iskolai feleletként és nem lelki hitvallásként. Megnyugtató viszont, hogy ez csak ritka gyakorlat, mert a gyülekezetek döntő többségében ennél alkalmasabb káté alapján történik a felkészítés. Sőt néhány helyen 2 évig foglalkoznak a fiatalokkal, s csak azután jutnak el a fogadalomtételre. Isten gazdag áldása kíséri az ilyen felkészítő munkát, mert később ezek közül sok fiatal lesz Istennek bizonyságtevő gyermeke.
Tudom, hogy vannak református testvéreink, akiket már megtévesztettek, félrevezettek az utcán megállító „hittérítők”, és szekták áldozatai lettek. Keressük meg őket és hívjuk fel figyelmüket, hogy rossz helyen keresik üdvösségüket, mert lelki életük zsákutcába jutott. Ugyanakkor arra is vigyáznunk kell, hogy egyházunkban hitéletüket élők éppen olyan veszélynek vannak kitéve, mint az elcsábítottak. Felelőséggel kell hirdetnünk, hogy csak a tiszta forrás adhat tiszta vizet. S ez a forrás csak a Szentírás és arra épülő hitvalló tételeink lehetnek. Isten minden gyermekének Istentől rendelt kötelessége a lélekmentés. Végezzük hűséggel ezt a feladatunkat! Ne hagyjunk megtéveszteni, elveszni egyetlen református testvérünket sem! Adjon Isten mindnyájunk számára ehhez kellő bölcsességet!

Szekszárd, 2009. november 15. Szenczi László

2018. november 19., hétfő,
Erzsébet , Zsóka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 6133
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42816826

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat