belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

3. Amint a Lélek adta nekik

Apostolok cselekedetei 2:1-21.

AMIKOR A PÜNKÖSD NAPJA ELJÖTT, MINDNYÁJAN EGYÜTT VOLTAK UGYANAZON A HELYEN. EKKOR NAGY HIRTELENSÉGGEL AZ ÉGBŐL, MINTEGY SEBESEN ZÚGÓ SZÉLNEK ZENDÜLÉSE TÁMADT, ÉS ELTÖLTÖTTE AZ EGÉSZ HÁZAT, AHOL ÜLTEK. KETTŐS TÜZES NYELVEK JELENTEK MEG ELŐTTÜK, MELYEK LÁNGOKRA OSZOL-TAK, S MINDEGYIKRE LESZÁLLOTT EGY. EKKOR MEGTELTEK MINDNYÁJAN SZENT-LÉLEKKEL ÉS KÜLÖNFÉLE NYELVEKEN KEZDTEK SZÓLANI, AMINT A LÉLEK ADTA NEKIK. LAKOZOTT OTT JERUZSÁLEMBEN SOK ZSIDÓ ÉS AZ ÉG ALATT MINDENFÉLE NEMZETBŐL VALÓ ISTENFÉLŐ FÉRFIÚ. E ZÚGÁSRA A SOKASÁG ÖSSZEFUTOTT ÉS MEGZAVARODOTT, MIVEL MINDEGYIK A MAGA NYELVÉN HALLOTTA ŐKET SZÓLANI. MEGDÖBBENVE ÉS CSODÁLKOZVA ÍGY KIÁLTOTTAK FEL: NEMDE MINDNYÁJAN GA-LILEABELIEK EZEK? HOGYAN HALLJUK HÁT ŐKET, MINDENIKÜNK A MAGA ANYA -NYELVÉN? MI, PÁRTUSOK ÉS MÉDEK, ÉS ELÁMITÁK, ÉS AKIK MEZOPOTÁMIÁBAN LAKUNK, JÚDEÁBAN ÉS KAPPADOCIÁBAN, PONTUSBAN ÉS ÁZSIÁBAN, FRIGIÁBAN ÉS PAMFILIÁBAN, EGYIPTOMBAN ÉS LIBIA TARTOMÁNYAIBAN, CIRÉNE MELLETT, ÉS A RÓMAI JÖVEVÉNYEK, MIND ZSIDÓK, MIND PROZELITÁK, KRÉTAIAK ÉS ARABOK, HALLJUK, AMINT BESZÉLIK A MI NYELVÜNKÖN AZ ISTEN FENSÉGES DOLGAIT. ÉS MINDNYÁJAN MEGDÖBBENTEK ÉS TANÁCSTALANOK VOLTAK, ÉS AZT MONDTÁK EGYMÁS KÖZT: UGYAN MI LEHET EZ? MÁSOK PEDIG ÍGY CSÚFOLÓDTAK: ÉDES BORTÓL RÉSZEGEDTEK MEG. ELŐÁLLOTT PÉTER APOSTOL A TIZENEGY ÉLÉN, ÉS FELEMELTE HANGJÁT, ÉS ÍGY BESZÉLT HOZZÁJUK: ZSIDÓ FÉRFIAK ÉS TI MINDNYÁ-JAN, AKIK JERUZSÁLEMBEN LAKTOK, HALLGASSÁTOK MEG AZ ÉN BESZÉDEMET ÉS VEGYÉTEK TUDOMÁSUL, HOGY NEM RÉSZEGEK EZEK, AMINT GONDOLJÁTOK, HI-SZEN A NAPNAK MÉG CSAK HARMADIK ÓRÁJA VAN;HANEM EZ AZ, AMIT MEGJÖVEN-DÖLT JÓEL PRÓFÉTA: ÉS LESZ AZ UTOLSÓ NAPOKBAN – EZT MONDJA AZ ISTEN – KITÖLTÖK AZ ÉN LELKEMBŐL MINDENKIRE, ÉS PRÓFÉTÁLNAK A TI FIAITOK ÉS LEÁ-NYAITOK; IFJAITOK LÁTÁSOKAT LÁTNAK ÉS VÉNEITEK ÁLMOKAT ÁLMODNAK. SŐT AZ ÉN SZOLGÁIMRA ÉS SZOLGÁLÓLEÁNYAIMRA IS KIÖNTÖM AKKOR AZ ÉN LELKE-MET ÉS PRÓFÉTÁLNAK. ÉS CSODÁKAT TESZEK FENN AZ ÉGEN, ÉS JELEKET LENN A FÖLDÖN: VÉRT, TÜZET ÉS FÜSTFELLEGEKET. A NAP SÖTÉTSÉGGÉ VÁLTOZIK, ÉS A HOLD VÉRRÉ, MIELŐTT ELJÖN AZ ÚRNAK AMA NAGY DICSŐSÉGES NAPJA. ÉS LESZ, HOGY MINDENKI ÜDVÖZÜL, AKI AZ ÚR NEVÉT SEGÍTSÉGÜL HÍVJA.
_________________________________________________________________________

Pünkösdről kell az épp soron következő rész alapján szólni, gondolkodni, beszélgetni, most, mikor ünnepnapja mögöttünk is, előttünk is messze van. Tán itt az ideje, hogy ne csupán a történtekre való emlékezés ünnepe maradjon, hanem kiderülhessen, mi történt akkor, értünk.

Sosem felejtem el, hogyan vártam azt a pünkösdöt, amikor konfirmáltam. Miért, miért se, úgy gondoltam, történnie kell velem valaminek. A templomunk, mint minden évben ilyenkor, tele volt virággal, zöldsövény kapun léptünk be, a székünk támláján is virágos ív, rajtunk ünnepi öltözet (édesanyám menyasszonyi ruháját szabták rám), emlékszem, volt szívhez szóló papi beszéd, volt úrvacsora osztás is…De én iszonyúan csalódott voltam, mert nem zúdult, áradt, nem járt át a Szentlélek, semmi se változott. Velem nem történt semmi… Pünkösd volt, arra kijelölt nap, mindenki tette, amit tehetett érte, részese is voltam, de csupán a szokásoknak…


REMÉNYIK SÁNDOR: PÜNKÖSDI SZOMORÚSÁG

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...

Amikor tizenéves kislányként reménytelenül szerelmes lettem egy huszonéves fiatalember-be, nem láttam más lehetőséget, mint imádkozni Istenhez azért, hogy ajándékozza nekem. Vártam, vártam, hogy jelét lássam, de hiába. Csak később jutott eszembe gondolkodni azon, vajon akarata szerinti a kérésem, vajon nekem szánta? Mikor idáig eljutottam, akkor már a Mindenható bólintásáért, ígéretéért esedeztem. És találtam, olvastam is egyet a napi bibliai üzenet szerint:”Az Úr áldása rátok!” (Zsolt.129:8.) De nem sokáig tartott az örömöm, mert valaki, aki jól látta s olvasta ezt az igerészt, elém tette, és kiderült vakságom, mert bizony ez más értelemben szerepel ott: „Még az átutazók se mondják, hogy az Úr áldása rátok!” Ez-után már azért imádkoztam, hogy tegyen Isten Lelke szabaddá, és ha nem bólint, vegye el tőlem ezt a szívemet szorongató szerelmet.

Csak akkor szólhatott hozzám Ő, csak akkor derülhetett ki mit akar, azon a ponton, mikor adhatta és elvehette, mert fontosabb lett, hogy Ő adja, mint az, amit adhat. Amit akkor kap-tam, azt senki ember szava nem vehette el tőlem... „ Erős a szeretet, mint a halál, lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai…” (Énekek én. 6:8.) Nem tudom megmagyarázni mi válto-zott bennem, de akkortól fogva vártam Istenre, aki ezt mondta nekem. Akire nézve kaptam ezt az ígéretet, nem keresett engem, és én sem őt, tetszését se fejezte ki, és én sem… Csak várva vártam! És amikor két esztendő múlva, várva is váratlanul teljesült Isten szava, döb-bent örömmel csodálkoztam rá, hogy lehet így, hogy lehet Istentől ajándékba kapni, azt, amit elengedek, amit nem én szerzek meg… Minden egyebet elsöpört akkor ez a bizonyosság, betöltötte szívemet a Mindenható iránti végtelen hála és szeretet, mely erős, mint a halál…

AMIKOR A PÜNKÖSD NAPJA ELJÖTT, MINDNYÁJAN EGYÜTT VOLTAK UGYANAZON
A HELYEN. EKKOR NAGY HIRTELENSÉGGEL AZ ÉGBŐL, MINTEGY SEBESEN ZÚGÓ SZÉLNEK ZENDÜLÉSE TÁMADT, ÉS ELTÖLTÖTTE AZ EGÉSZ HÁZAT, AHOL ÜLTEK. KETTŐS TÜZES NYELVEK JELENTEK MEG ELŐTTÜK, MELYEK LÁNGOKRA OSZOL-TAK, S MINDEGYIKRE LESZÁLLOTT EGY.

Legutóbb mindenki kapott egy lezárt borítékot, bibliai üzenetet, s azzal, hogy egy hétig ne bontsa ki, hanem kérje, várja, Istentől, lehessen Lelke által ajándékul kapott szó. Vártuk?
Eszünkbe jutott? Kinyitottuk? Itt van? Vágyunk Lélektől kapni, általa érteni? Mit ér nekünk?
Mi a különbség a leírt, elolvasott szó és a szíven találó ige között? Tudjuk? Éreztük már?

A tanítványok MINDNYÁJAN EGYÜTT VOLTAK UGYANAZON A HELYEN… És ebben az Isten előtti EGYET AKARÁSBAN, EGYÜTTBEN született az az első pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének ünnepe…Édesapám úgy írja épp az Apostolok cselekedeteinek igemagyarázó kötetében, hogy sosem marad következmény nélkül, ha másokkal együtt és egy akarattal Istenhez fohászkodunk! És amit hittel kérünk (épp mert megfoghatatlan, lehetetlen) az várva is váratlanul történik meg velünk, akkor mikor Isten akarja, s alkalmasnak gondolja az időt.

Mi az, ami látszik, s mi az, amit érzünk? Ami valóban Isten Lelkéről szól, tulajdonképpen elmondhatatlan. SEBESEN ZÚGÓ SZÉLKÉNT lesz jelen, érezzük, hogy mindent, ami gát volt, elsöpör az útból, s az a TŰZ, képes lángra lobbantani a dermedt emberi szívet...

VIDOR MIKLÓS - PÜNKÖSD

Hangot ha hallasz
meg se fordulj
én vagyok mindig én vagyok
arcom többé nem láthatod
Belém temetkeztél
suhogok körülötted
szél leszek vad szél
hiába rejteznél
menedékedben megkötözlek
lángnyelvekkel lebéklyózlak
soha már el nem oldozlak
Hangot ha hallasz
meg se fordulj
én vagyok mindig én vagyok
szemed ha üregébe apadt már
arcom a lángban fölragyog.

EKKOR MEGTELTEK MINDNYÁJAN SZENTLÉLEKKEL ÉS KÜLÖNFÉLE NYELVEKEN KEZDTEK SZÓLANI, AMINT A LÉLEK ADTA NEKIK. LAKOZOTT OTT JERUZSÁLEMBEN SOK ZSIDÓ ÉS AZ ÉG ALATT MINDENFÉLE NEMZETBŐL VALÓ ISTENFÉLŐ FÉRFIÚ. E ZÚGÁSRA A SOKASÁG ÖSSZEFUTOTT ÉS MEGZAVARODOTT, MIVEL MINDEGYIK A MAGA NYELVÉN HALLOTTA ŐKET SZÓLANI. MEGDÖBBENVE ÉS CSODÁLKOZVA ÍGY KIÁLTOTTAK FEL: NEMDE MINDNYÁJAN GALILEABELIEK EZEK? HOGYAN HALLJUK HÁT ŐKET, MINDENIKÜNK A MAGA ANYANYELVÉN? MI, PÁRTUSOK ÉS MÉDEK, ÉS ELÁMITÁK, ÉS AKIK MEZOPOTÁMIÁBAN LAKUNK, JÚDEÁBAN ÉS KAPPADOCIÁBAN, PONTUSBAN ÉS ÁZSIÁBAN, FRIGIÁBAN ÉS PAMFILIÁBAN, EGYIPTOMBAN ÉS LIBIA TARTOMÁNYAIBAN, CIRÉNE MELLETT, ÉS A RÓMAI JÖVEVÉNYEK, MIND ZSIDÓK, MIND PROZELITÁK, KRÉTAIAK ÉS ARABOK, HALLJUK, AMINT BESZÉLIK A MI NYEL-VÜNKÖN AZ ISTEN FENSÉGES DOLGAIT. ÉS MINDNYÁJAN MEGDÖBBENTEK ÉS TA-NÁCSTALANOK VOLTAK, ÉS AZT MONDTÁK EGYMÁS KÖZT: UGYAN MI LEHET EZ? MÁSOK PEDIG ÍGY CSÚFOLÓDTAK: ÉDES BORTÓL RÉSZEGEDTEK MEG.

Kik döbbentek meg, kik csodálkoztak, kik nem értették mi is történik velük? Mindenki részese volt, és senki se tudta megmagyarázni! Elképesztő dolog lehetett saját anyanyelvükön érteni azt, ami ott a Lélek által megragadott szívű apostolok, tűzbe hozott tanítványok szája által elhangzott Isten dolgai felől.

Akik az első döbbenet után örömre gyúltak, azok földbegyökerezett lábbal hallgathatták a ta-nítványokat Isten dolgairól beszélni, AMINT A LÉLEK ADTA NEKIK… De voltak akik az első döbbenet után megzavarodtak és félni kezdtek (mitől is?), azoknak a szíve nem lett szabad ujjongani, valami fogva tartotta őket… Sokféle nép volt jelen, és sokféle gondolat: UGYAN MI LEHET EZ… ÉDES BORTÓL? Vajon mi mit kérdeztünk volna akkor? Avagy kérdezünk még valamit pünkösd csodája felől? Vagy csak tudjuk azt a csodát? Mi történhet velünk? Mit tu-dunk róla? Elnyerhető ma is? Mit hiszünk felőle? Jelen van, érinthet még minket az a TŰZ?

A lányomékhoz mentem pár napra, segíteni az unokák körül. Hogyan várt és fogadott engem a másfél éves nagyobbik? Szó, ami szó, örült nekem, de szüntelen ellenőrizte az édesanyját, ott van-e a közelben? Mitől félt? Hogy egyszer csak megint eltűnik, mint pár hete, s egyszer-csak nélküle marad... Ezért nem tudott felhőtlenül örülni érkezésemnek, jelenlétemnek.

Vannak, akik szeretik a megszokott istenkeresést, annak szokásait, gyakorlását, és nem kell nekik a bizonytalannak tűnő több. Aki megnézte e héten a Karamazov testvérek című regény filmfeldolgozását, az újabb részeket, látta azt a jelenetet, mikor az inkvizítor és az újra földre
jött, s általa újra elfogott Jézus Krisztus találkozik… Mit mond az inkvizitor pap Jézusnak?

„Nincs állandóbb és gyötrőbb gondolata az embernek, mint az hogy – ha szabad maradt – minél előbb keressen valakit, aki előtt meghajolhat… az ember olyasvalami előtt igyekszik meghajolni…ami előtt mindenki egyszerre, egyetemesen hajlandó meghajolni… de az em-berek szabadságát csak az veheti birtokba, aki megnyugtatja lelkiismeretüket…Mi azt mond-juk nekik, hogy minden bűnt le lehet vezekelni…Mivel magunkra vállaljuk, isteníteni fognak minket, mint jótevőiket, akik viseljük a felelősséget bűneikért az Isten előtt… leggyötrőbb tit-kait mind-mind odahozzák nekünk, és mi mindent eldöntünk, és ők örömmel bíznak dönté-sünkben, mert megmenti őket a személyes és szabad döntés nagy gondjától…”

Igaza van? Miféle igazságot hordoznak ezek a szavak, amit a regény egyik főszereplője ír meg poémájában? Könnyebb teljesíteni az emberi elvárásokat, mint újra meg újra megsza-badulni, szabaddá lenni Isten akaratára, Krisztus követésére, embertársaink szeretetére?

ELŐÁLLOTT PÉTER APOSTOL A TIZENEGY ÉLÉN, ÉS FELEMELTE HANGJÁT, ÉS ÍGY BESZÉLT HOZZÁJUK: ZSIDÓ FÉRFIAK ÉS TI MINDNYÁJAN, AKIK JERUZSÁLEMBEN LAKTOK, HALLGASSÁTOK MEG AZ ÉN BESZÉDEMET ÉS VEGYÉTEK TUDOMÁSUL, HOGY NEM RÉSZEGEK EZEK, AMINT GONDOLJÁTOK, HISZEN A NAPNAK MÉG CSAK HARMADIK ÓRÁJA VAN; HANEM EZ AZ, AMIT MEGJÖVENDÖLT JÓEL PRÓFÉTA: ÉS LESZ AZ UTOLSÓ NAPOKBAN – EZT MONDJA AZ ISTEN – KITÖLTÖK AZ ÉN LELKEM-BŐL MINDENKIRE, ÉS PRÓFÉTÁLNAK A TI FIAITOK ÉS LEÁNYAITOK; IFJAITOK LÁTÁ-SOKAT LÁTNAK ÉS VÉNEITEK ÁLMOKAT ÁLMODNAK. SŐT AZ ÉN SZOLGÁIMRA ÉS SZOLGÁLÓLEÁNYAIMRA IS KIÖNTÖM AKKOR AZ ÉN LELKEMET ÉS PRÓFÉTÁLNAK. ÉS CSODÁKAT TESZEK FENN AZ ÉGEN, ÉS JELEKET LENN A FÖLDÖN: VÉRT, TÜZET ÉS FÜSTFELLEGEKET. A NAP SÖTÉTSÉGGÉ VÁLTOZIK, ÉS A HOLD VÉRRÉ, MIELŐTT ELJÖN AZ ÚRNAK AMA NAGY DICSŐSÉGES NAPJA. ÉS LESZ, HOGY MINDENKI ÜD -VÖZÜL, AKI AZ ÚR NEVÉT SEGÍTSÉGÜL HÍVJA.

TÉGLÁS-HAJÓS ÉVA - PÜNKÖSDI SZONETT

Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,
legott rohanó szél vad erejétől
zúgva hasad fel a menyei kárpit,
s lángnyelvek ragyogó tüze válik
férfi-merészség védpajzsává. Hevétől
olvad a dermedt szó, hittel hirdetik…
száz nép nyelvén a Mester tanát…

A mindig lelkesedésre kész Péter áll középre, ki a megpróbáltatásban, kísértésben elbukott. Szorongásba vesző szívét immár lángra gyújtotta Isten Szentlelke, úgy beszél, ahogy addig sohasem: VEGYÉTEK TUDOMÁSUL… És idézi Jóel szavait, ki egykor nem azért prófétált, mert mindenkinél okosabb volt, vagy mert annyira értette Istent s a jövendőt, hanem azért, mert szíve szabad volt Istent hallani… Marokra foghatta üzenete a lelkét…mint később a ta-nítványokét, s azokét, kik őket hallgatták. A Lélek adatott, és adatik, míg Krisztus visszajön…

Miféle ünnep Pünkösd? Talán emlékszünk arra, mi történt Bábel építésénél? Ők akartak oly magas tornyot építeni, hogy elérjék Istent… De Isten összezavarta nyelvüket, hogy többé ne értsék egymást, s az építkezés megszakadt. És Pünkösdkor? A Szentlélek által látóvá, halló-vá lesznek, újra érteni kezdik egymást, növekedhet, épülhet bennük, már itt, Isten országa…

MINDENKI ÜDVÖZÜL, AKI AZ ÚR NEVÉT SEGÍTSÉGÜL HÍVJA… Nem a jók, nem az arra érdemesek… hanem mindenki, akinek szüksége van Istenre, és hittel hívja, várja Őt…

További cikkek:
2024. március 28., csütörtök,
Gedeon , Johanna napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 12853
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57511399

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat