belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

11. Méltónak bizonyultak arra…

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ – KÖR

Apostolok cselekedetei 5:25-42.

DE JÖTT VALAKI, ÉS HÍRÜL ADTA: ÍME AZOK A FÉRFIAK, AKIKET TÖMLÖCBE VETETTEK, A TEMPLOMBAN VANNAK ÉS TANÍTJÁK A NÉPET. EKKOR ELMENT A PARANCSNOK A TÖRVÉNYSZOLGÁKKAL S ELŐVEZETTÉK ŐKET, DE ERŐSZAK NÉLKÜL; FÉLTEK UGYANIS A NÉPTŐL, HOGY MEGKÖVEZIK ŐKET. ELŐVEZETTÉK ŐKET, ÉS ODAÁLLÍTOTTÁK A TANÁCS ELÉ. A FŐPAP KIHALLGATTA ŐKET. SZIGORÚ PARANCCSAL MEGHAGYTUK NÉKTEK, HOGY NE TANÍTSATOK A JÉZUS NEVÉBEN, ÉS ÍMÉ BETÖLTÖTTÉTEK EGÉSZ JERUZSÁLEMET TANÍTÁSOTOKKAL; REÁNK AKARJÁTOK-E HÁRÍTANI ENNEK AZ EMBERNEK VÉRÉT? PÉTER AZONBAN ÉS AZ APOSTOLOK ÍGY FELELTEK: ISTENNEK KELL INKÁBB ENGEDNI, MINT AZ EMBEREKNEK. A MI ATYÁINK ISTENE FELTÁMASZTOTTA JÉZUST, AKIT TI KERESZTFÁRA FESZÍTVE MEGÖLTETEK. EZT AZ ISTEN FEJEDELEMMÉ, MEGVÁLTÓVÁ EMELTE JOBBJÁVAL, HOGY IZRÁELNEK MEGTÉRÉST ÉS BŰNBOCSÁNATOT ADJON. MINDEZEKNEK MI VAGYUNK A TANUBIZONYSÁGAI ÉS A SZENTLÉLEK IS, AKIT ISTEN AD AZ ENGEDELMES SZÍVEKNEK. AMIKOR EZEKET HALLOTTÁK, FOGAIKAT CSIKORGATTÁK ÉS MEG AKARTÁK ÖLNI ŐKET. FELKELT AZONBAN A TANÁCSBAN EGY FARIZEUS, NÉVSZERINT GAMÁLIEL, AZ EGÉSZ NÉP ELŐTT TISZTELT TÖRVÉNYTUDÓ, ÉS MEGPARANCSOLTA, HOFGY EGY KIS IDŐRE VEZESSÉK KI AZ EMBEREKET. ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: IZRÁELITA FÉRFIAK, VEGYÉTEK JÓL FONTOLÓRA, HOGY MIT AKARTOK EZEKKEL AZ EMBEREKKEL CSELEKEDNI? MERT KEVÉS IDŐVEL EZELŐTT FELKELT TEUDÁS AZT ÁLLÍTOTTA, HOGY Ő VALAKI. KÖRÜLBELÜL NÉGYSZÁZ EMBER CSATLAKOZOTT HOZZÁ. ŐT MEGÖLTÉK, S MINDAZOK, AKIK KÖVETTÉK, SZÉTSZÓRÓDTAK ÉS SEMMIVÉ LETTEK. EZUTÁN A NÉPSZÁMLÁLÁS IDEJÉN FELKELT A GALILEAI JÚDÁS ÉS SOK NÉPET TOBORZOTT MAGA MÖGÉ. ELPUSZTULT Ő IS ÉS MINDAZOK, AKIK HOZZÁ SZEGŐDTEK, SZÉTSZÓRÓDTAK. MOST IS AZT TANÁCSOLOM NEKTEK; NE BÁNTSÁTOK EZEKET AZ EMBEREKET ÉS HAGYJATOK NEKIK BÉKÉT. MERT HA EMBERTŐL VAN EZ A KEZDEMÉNYEZÉS, VAGY EZ A MOZGALOM, ÚGYIS SEMMIVÉ LESZ. HA ELLENBEN ISTENTŐL VAN, TI NEM VESZÍTHETITEK EL ŐKET ANÉLKÜL, HOGY ISTEN ELLEN HARCOLÓKKÁ NE VÁLJATOK. IGAZAT ADTAK AZÉRT NEKI, ÉS MIUTÁN BEHÍVATTÁK AZ APOSTOLOKAT, MEGVERETTÉK ŐKET ÉS MEGPARANCSOLTÁK, HOGY A JÉZUS NEVÉBEN NE SZÓLJANAK. AZUTÁN SZABADON BOCSÁTOTTÁK ŐKET. ÖRÖMMEL TÁVOZTAK A TANÁCS ELŐL, MERT MÉLTÓNAK BIZONYULTAK ARRA, HOGY AZ Ő NEVÉÉRT GYALÁZATOT SZENVEDJENEK. ÉS MINDENNAP, A TEMPLOMBAN, ÉS HÁZANKÉNT NEM SZŰNTEK MEG TANÍTANI ÉS HIRDETNI JÉZUST, A KRISZTUST.
_________________________________________________________________________

Pár hete távozott az élők sorából Kunszt György, kinek gondolkodására, építészeti, filozófiai munkásságára döntő hatással voltak a negyvenes évek végén: Hamvas Béla, Szabó Lajos, Tábor Béla és az ő híres csütörtöki beszélgetéseik. Nemrég jelent meg K.Gy. utolsó kötete. Nem is tudtam róla, a lánya küldte el nekem. Nem csupán azért különös olvasmány, mert halála után vettem kezembe, hanem azért, mert ebben a kötetben, élete végén, emlékezve gondolkozik példaképének, sok évtizeddel ezelőtti, negyvenes évekbeli, hitbeli fordulatáról:

„Szabó Lajosban évek óta az foglalkoztatott legjobban, hogy mintegy öröklött szellemi környezetében az első világháború vége óta egyértelműen domináló marxi, freudi ateizmusból, miként kerülhetett, válthatott át teocentrikus pozícióba? Provokatív mondatokkal próbáltam rávenni Tábor Bélát – e váltás koronatanúját, hogy nyilatkozzék a történtekről; ő azonban valami olyasmit mondott, amit a hétköznapi keresztény gyakorlatban „kegyelemnek” mondanak… Lajos nem optált az istenhithez, hanem ajándékba kapta…Engem viszont annyira átjárt a nietzscheanizmus, hogy ezt a választ nem tudom elfogadni…Elfogadhatatlan volt számomra hogy tagadta az ateizmusból a teizmusba való átváltás belső drámáját, amit én Szabó Lajosban feltételeztem…” K. Gy. – Identitásom és végső kérdéseim

Azt is idézi könyvében, mit mondott neki néhány éve Tábor Béla, a hitét mindvégig híven képviselő gondolkodó: „Nem lehet büntetlenül társadalmi karrierre törekedni, ha hiteles szellemi egzisztenciát akarsz élni… Az ellentétes erők egyelőre túl erősnek bizonyultak benned… Mégis azt hiszem, van még remény arra, hogy magadra találj… egyetlen egy elengedhetetlen feltétele van: METANOIA… ” K.Gy. – Identitásom és végső kérdéseim

Kunszt György híres-neves filozófusok, teológusok istenbizonyító gondolatait sorakoztatja egymás mellé kötetében, keresve, kutatva annak nyomait, ami Szabó Lajost meggyőzte…
Miért nem tudta átvenni hitbizonyosságát annak, ki egyébként példaképe volt? Mert nem a másik ember győz meg, nem emberi ész, nem képzettség, nem is műveltség alapján való belátáson múlik, hanem Isten ajándékoz meg hittel. Ha megajándékozhat. Az akadály épp az, amit tudni vélünk, amit eszünk, amit mások tudománya diktál, ami ellene szól a hitnek…

DE JÖTT VALAKI, ÉS HÍRÜL ADTA: ÍME AZOK A FÉRFIAK, AKIKET TÖMLÖCBE VETETTEK, A TEMPLOMBAN VANNAK ÉS TANÍTJÁK A NÉPET. EKKOR ELMENT A PARANCSNOK A TÖRVÉNYSZOLGÁKKAL S ELŐVEZETTÉK ŐKET, DE ERŐSZAK NÉLKÜL; FÉLTEK UGYANIS A NÉPTŐL, HOGY MEGKÖVEZIK ŐKET. ELŐVEZETTÉK ŐKET, ÉS ODAÁLLÍTOTTÁK A TANÁCS ELÉ. A FŐPAP KIHALLGATTA ŐKET.

Legutóbb a börtönből való csodálatos szabadulásnál, ill. az onnan való meglepő eltűnésnél álltunk meg, Amit az apostolok csodálatos szabadulásként éltek át, azt az írástudók és az elöljárók, mikor hallottak felőle, elképzelhetetlennek, lehetetlennek tartották, és talán épp emiatt úgy kezelték, mintha meg sem történt volna.

Szabad látnunk, két csoport áll egymással szemközt. Egyfelől az írástudók, élükön a főpappal, akik tudják az írásokat, mindent, amit Istenről, rendeléseiről, történelmükről tanulni, tudni lehet. A tehetősek, a leképzettebbek, a legműveltebbek. Mindez alkalmassá, méltóvá teszi őket az ítélő szerepre? A másik oldal az írástudatlan, egyszerű halászoké, kik Krisztus mellé kerültek, kik látták gyógyításait és csodáit, hallották őt beszélni Isten országáról. Szentlelke által legyőzött, rabul ejtett szívű emberek, kik bizonyságot tesznek a feltámadt Krisztusról.

Miért félnek az írástudók, kitől félnek a vezetők? Van rá okuk? Mifélék itt az erőviszonyok? Egyfelől a hatalommal bírók, sokféleképp megbecsültek, másfelől a hatalomnak mindvégig kiszolgáltatott, egyszerű emberek. A verésre felhatalmazottak állnak, a verhetők oldalával szemben. Miért félnek az írástudók a néptől? Mert a népszerűség, és a tetszeni vágyás a gyengéjük. Megfelelőnek, alkalmasnak, igazságosnak, méltónak akarnak látszani a rájuk bízott szerepkörben. Nem azok, de annak akarnak látszani. Nem mernek a nép kegyeltjeivel szemben, nyílt erőszakot alkalmazni… Jól tudják, ez a nép indulatos, veszedelmessé válhat, ha úgy érzi igaza van. Egy-egy emberrel el lehet bánni, de a tömeggel, ha érzik igazukat, ha egymást hangolják, jobb csínján bánni, mert elsodorhatják őket, a vezetőiket is.

SZIGORÚ PARANCCSAL MEGHAGYTUK NÉKTEK, HOGY NE TANÍTSATOK A JÉZUS NEVÉBEN, ÉS ÍMÉ BETÖLTÖTTÉTEK EGÉSZ JERUZSÁLEMET TANÍTÁSOTOKKAL; REÁNK AKARJÁTOK-E HÁRÍTANI ENNEK AZ EMBERNEK VÉRÉT? PÉTER AZONBAN ÉS AZ APOSTOLOK ÍGY FELELTEK: ISTENNEK KELL INKÁBB ENGEDNI, MINT AZ EMBEREKNEK. A MI ATYÁINK ISTENE FELTÁMASZTOTTA JÉZUST, AKIT TI KERESZTFÁRA FESZÍTVE MEGÖLTETEK. EZT AZ ISTEN FEJEDELEMMÉ, MEGVÁLTÓVÁ EMELTE JOBBJÁVAL, HOGY IZRÁELNEK MEGTÉRÉST ÉS BŰNBOCSÁNATOT ADJON. MINDEZEKNEK MI VAGYUNK A TANUBIZONYSÁGAI ÉS A SZENTLÉLEK IS, AKIT ISTEN AD AZ ENGEDELMES SZÍVEKNEK. AMIKOR EZEKET HALLOTTÁK, FOGAIKAT CSIKORGATTÁK ÉS MEG AKARTÁK ÖLNI ŐKET.

Érdekli a főpapot, hogyan lehetnek itt, hogyan kerültek újra a templom falai közé, mikor előző nap börtönbe zárták őket? És ha érdekli, miért nem kérdezi erről őket? Pedig bizonyára meghökkentette őket. Félnek egy újabb csodás történéssel szembesülni? Úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, ott folytatják a vallatást, a kihallgatást, ahol előző nap abbahagyták. Miről kérdezi őket a főpap? Hogy amit ő tiltott, amit ő parancsolt, azt miért nem tartották be… Sőt, szemükre hányja, miért rájuk akarják hárítani ANNAK AZ EMBERNEK VÉRÉT

Mennyire jellemzően emberi magatartás. Maga felől elhárít, talál magyarázatot, mentséget, de a másik oldal felől se tudni, se kideríteni nem akar. Miért? Mert számukra kész ítélete van, nem keres, nem akar mentséget találni! Mikor Jézus Krisztus állt előttük, akkor is így volt. Csupán hamis tanút kerestek. A végrehajtást pedig Pilátusra hárították. Emlékszünk rá miért? Hogy ne szennyezzék be magukat vérével, hogy tisztának tudhassák magukat. Ők a törvény szerint nem ölhetnek. Kerestek olyat, aki megteheti. Vajon mi sérti őket most? Hogy rájuk háríthatják, újra belekeverhetik őket.

Hogyan és mit felel Péter? Kinek parancsa fontosabb neki annál, mint aki vele szemközt áll?
Mit mond nekik? ISTENNEK KELL INKÁBB ENGEDNI, MINT AZ EMBEREKNEK… Mi ez? Lehet arculcsapásnak, pofátlanságnak érezni? Hogy azt közli Péter, velük, hivatalosakkal szembefordulva, hogy ők Isten szavának engednek, amivel szemben a főpapi fenyegetés és tiltás csupán emberi szó. Hogy meri az istenes hivatallal szemközt a maga oldalát kiemelni?

Pedig lenne okuk félelemre. Elfogták, bebörtönözték őket. Azt tehetik velük, amit akarnak. Mi emeli őket félelmük fölé? A Szentlélek általi bizonyosság, mely betölti a szívüket. Hogy azért állnak itt, mert azt tették, amit tenniük kellett, és arról beszéltek, ami Krisztus által rájuk volt bízva. Ők a TANUBIZONYSÁGAI Krisztusnak, AKIT ők megöltek. Szószólói annak, aki azért vállalta a kereszthalált, hogy MEGTÉRÉST, BŰNBOCSÁNATOT ajándékozhasson … Kié a TANUBIZONYSÁG lehetősége? AZ ENGEDELMES SZÍVEKÉ, kik kapják a SZENTLELKET

Csoda, hogy csikorgatják fogukat a főpap és a társai? Azt akarták elérni hogy féljenek tőlük, de ezek nem félnek. Felháborító pimaszság szemükben az, amit ez a tanulatlan halász mert felelni nekik! Vérlázító! Vajon tisztában volt Péter azzal, miféle indulatot vált ki szavaival?

FELKELT AZONBAN A TANÁCSBAN EGY FARIZEUS, NÉVSZERINT GAMÁLIEL, AZ EGÉSZ NÉP ELŐTT TISZTELT TÖRVÉNYTUDÓ, ÉS MEGPARANCSOLTA, HOFGY EGY KIS IDŐRE VEZESSÉK KI AZ EMBEREKET. ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: IZRÁELITA FÉRFIAK, VEGYÉTEK JÓL FONTOLÓRA, HOGY MIT AKARTOK EZEKKEL AZ EMBEREKKEL CSELEKEDNI? MERT KEVÉS IDŐVEL EZELŐTT FELKELT TEUDÁS AZT ÁLLÍTOTTA, HOGY Ő VALAKI. KÖRÜLBELÜL NÉGYSZÁZ EMBER CSATLAKOZOTT HOZZÁ. ŐT MEGÖLTÉK, S MINDAZOK, AKIK KÖVETTÉK, SZÉTSZÓRÓDTAK ÉS SEMMIVÉ LETTEK. EZUTÁN A NÉPSZÁMLÁLÁS IDEJÉN FELKELT A GALILEAI JÚDÁS, ÉS SOK NÉPET TOBORZOTT MAGA MÖGÉ. ELPUSZTULT Ő IS ÉS MINDAZOK, AKIK HOZZÁ SZEGŐDTEK, SZÉTSZÓRÓDTAK. MOST IS AZT TANÁCSOLOM NEKTEK; NE BÁNTSÁTOK EZEKET AZ EMBEREKET ÉS HAGYJATOK NEKIK BÉKÉT. MERT HA EMBERTŐL VAN EZ A KEZDEMÉNYEZÉS, VAGY EZ A MOZGALOM, ÚGYIS SEMMIVÉ LESZ. HA ELLENBEN ISTENTŐL VAN, TI NEM VESZÍTHETITEK EL ŐKET ANÉLKÜL, HOGY ISTEN ELLEN HARCOLÓKKÁ NE VÁLJATOK.

Ki volt ez a Gamáliel? Miféle ember? Az, hogy nem intették le, figyelembe vették a szavait, és meghallgatták, ez mind arról szól, hogy közülük való volt, és megfelelő tekintéllyel bírt…
Okos ember volt, bölcs ember. Nem fordul velük szembe, hanem a történtek felől beszél úgy, hogy mást lássanak, mást gondoljanak, mást döntsenek ugyanarról. És jól érvel. Meggyőzi
őket az, amit mond. Nem arra nézve érvel, amit az apostolok mondanak, hanem arra nézve, amit velük tennének. Mivel érvel? HA EMBERTŐL VAN EZ A KEZDEMÉNYEZÉS, VAGY EZ A MOZGALOM, ÚGYIS SEMMIVÉ LESZ. HA ELLENBEN ISTENTŐL VAN, TI NEM VESZÍTHETITEK EL ŐKET ANÉLKÜL, HOGY ISTEN ELLEN HARCOLÓKKÁ NE VÁLJATOK …
Miért érvelhet eredményesen? Mert újra arról van szó, ami miatt Krisztus esetében másra hárítottak, ami miatt őket meg sem kérdezték…Önigazoló, önféltő, öntömjénező hiúságukról. Ők mindvégig tisztának és fedhetetlennek akarják igazolni magukat mások szemében…

Vajon miért szól az apostolok érdekében Gamáliel? Érzi, amit a többiek nem? Melléjük áll? Nem, hanem középre. Szabadabb, igazabb? Nem kötelezi el magát, csak épp nem engedi, hogy megöljék őket. Talán érez, megértett valamit, amit amazok nem? Nem derül ki. Vajon mi hányszor elégszünk meg ennyivel, mint Gamáliel? Hogy lépünk, szólunk valamit, menteni akarunk, de nem vállaljuk az igazságtalanul megvertek oldalát, a kiszolgáltatottak oldalát?

IGAZAT ADTAK AZÉRT NEKI, ÉS MIUTÁN BEHÍVATTÁK AZ APOSTOLOKAT, MEGVERETTÉK ŐKET ÉS MEGPARANCSOLTÁK, HOGY A JÉZUS NEVÉBEN NE SZÓLJANAK. AZUTÁN SZABADON BOCSÁTOTTÁK ŐKET. ÖRÖMMEL TÁVOZTAK A TANÁCS ELŐL, MERT MÉLTÓNAK BIZONYULTAK ARRA, HOGY AZ Ő NEVÉÉRT GYALÁZATOT SZENVEDJENEK. ÉS MINDENNAP, A TEMPLOMBAN, ÉS HÁZANKÉNT NEM SZŰNTEK MEG TANÍTANI ÉS HIRDETNI JÉZUST, A KRISZTUST.

Emberi érv küzd az emberi érvvel. Ebben születhet megegyezés, netán közös álláspont is. Mert emberi szinten marad egyik is, másik is. A beláthatót teszi elébük Gamáliel, nem az igazságot. Engedhetnek, lehetnek méltányosak, ha engedményük által a jóság látszata tündökölhet, elhitethetik, hihetik azt, amit maguk felől hinni akarnak. IGAZAT ADTAK AZÉRT NEKI… Hogy mennyire nem gondolkoznak másként felőlük az írástudók, az rögtön kiderül, mert büntetésükre jogot formálnak (sértett indulatuk ily módon teret nyer), és Jézus nevében tett tanúságukra, bizonyságaikra nézve a tiltás újra elhangzik…

Hogyan élték meg mindezt? Az igazságtalanságot, a hamisságot, a méltánytalanságot, és a megveretést? Hisszük, nem hisszük, ÖRÖMMEL TÁVOZTAK… Vajon minek örülnek? Hogy MÉLTÓNAK BIZONYULTAK. Mire méltónak? Mi által és mire lettek méltók? Kell ez nekünk?
Miképpen szeretnénk mi méltóvá lenni? Félelmetes, de be kell vallanunk, úgy, ahogyan az írástudók! Hogy mások észrevegyék, lássák, igazolják, és szóvá tegyék megfelelésünket.

Nehezen ébredünk rá, vagy sosem, hogy nem a megfelelés által van lehetőségünk Krisztust képviselni, hanem a méltánytalanság és gyalázat érte való, vele való elhordozásában. Mi többnyire szétválasztani sem tudjuk, kiért, miért szenvedünk méltatlanságot, mert mi még ezt is bizonyítani akarjuk magunkért, és mások ellenében. Az apostolok ÖRÖMMEL TÁVOZTAK és MÉLTÓNAK BIZONYULTAK… Tudtak örülni, mégpedig annak, ami a bántások és verés közben lett nyilvánvalóvá. Nem ők csinálták, megtörtént velük, megélhették, ráébredhettek.

Elfogták őket, megfenyegették őket, bezárták őket, újra előállították őket, megverték őket, újra megfenyegették őket, s ők mindezek ellenére, NEM SZŰNTEK MEG TANÍTANI ÉS HIRDETNI JÉZUST, A KRISZTUST… Lehetséges? A kiválasztottak számára? Vagy mind erre vagyunk kiválasztva, csak nem éljük meg, nem lépjük erre nézve nyíló lehetőségeinket?
Mert féltjük magunkat, s mindazt, amit közben elveszíthetünk?

DÖMÖTÖR ILONA JÖVEL SZENTLÉLEK

…Nagyra törekvésünk, nekifeszülésünk
összecsuklik, ha az erőt nem te adod nékünk.

Haszontalan harcok, csüggesztő kudarcok
tűnjenek el, s tündököljék rajtunk Istenarcod.

További cikkek:
2020. április 07., kedd,
Herman napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 128
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 46593999

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat