belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

22. Legyen neked a te hited szerint

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Máté evangéliuma 8:5-13.

 

    

AMIKOR BEMENT KAPERNAUMBA, EGY SZÁZADOS MENT HOZZÁ, ÉS KÉRTE ŐT: URAM, AZ ÉN SZOLGÁM SZÉLÜTÖTTEN FEKSZIK OTTHON, ÉS NAGY KÍNOKAT SZENVED. JÉZUS EZT MONDTA: MEGYEK ÉS MEGGYÓGYÍTOM. DE AZ ÍGY FELELT: URAM, NEM VAGYOK ÉN ARRA MÉLTÓ, HOGY ÁTLÉPD A KÜSZÖBÖMET, HANEM CSAK MONDD SZÓVAL, ÉS MEGGYÓGYUL AZ ÉN SZOLGÁM. ÉN IS FELSŐBBSÉG ALÁ VETETT EMBER VAGYOK, ALATTAM IS SZOLGÁLNAK KATONÁK. ÉS, HA EGYIKÜKNEK AZT MONDOM: MENJ! ELMEGY; HA A MÁSIKNAK: JÖJJ! IDEJÖN. ÉS HA A SZOLGÁMNAK SZÓLOK: TEDD EZT! MEGTESZI. MIKOR JÉZUS EZT HALLOTTA, ELCSODÁLKOZOTT ÉS AZT MONDTA A KÖVETŐINEK: BIZONY MONDOM NÉKTEK, SENKIBEN SEM TALÁLTAM ILYEN NAGY HITET EGÉSZ IZRÁELBEN. DE MONDOM NEKTEK, HOGY SOKAN ELJÖNNEK NAPKELETRŐL ÉS NAPNYUGATRÓL, ÉS ASZTALHOZ TELEPEDNEK ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKÓB MELLÉ A MENNYEK ORSZÁGÁBAN, ENNEK AZ ORSZÁGNAK FIAIT PEDIG KIVETIK A KÜLSŐ SÖTÉTSÉGRE, S OTT LESZ SÍRÁS ÉS FOGCSIKORGATÁS. A SZÁZADOSHOZ PEDIG ÍGY SZÓLT: EREDJ EL, ÉS LEGYEN NEKED A TE HITED SZERINT. ÉS MEGGYÓGYULT A SZOLGA, ABBAN AZ ÓRÁBAN.

__________________________________________________________________________

 

Délvidéken jártunk hétvégén, közel hatvan ember indult együtt a busszal. Zentán kerestünk szállást, nem hotelben, mert az drága, hanem házaknál, un. magánpanziókban. Egy panziót néztek meg azok, akik előkészítették az utat, a többi helyeket nem látták. Az öcsém osztotta el a helyeket. Úgy hitte az a négyszer kétágyas szobaajánlat a legjobb, amit adhat. De ez a négyszer két ágy csak három két ágyas szoba volt, és nem is szoba, a miénk ablaka lehúzott redőny volt, mintha üzlethelység lett volna, a másik egy előszoba volt, a harmadik egy fűtés és ajtó nélküli szoba, melyet a miénktől egyetlen anyagdarab választotta el, s mindezek egy vonalban, ha valaki kiment a mellékhelységbe, mindhárom szobán át kellett menni…

 

Min alapult a hitünk, hogy jó helyet kapunk? Azok jóhiszeműségén, akik előkészítették. Ők pedig emberi ígéretre építettek, a vendéglátóéra, aki utóbb azt állította, nem látta előtte azt a helyet. A helyet elosztó is jóhiszemű volt. Mégsem az következett a dolgokból, amit hittek, s amit e hit alapján, mi hittünk… Mi mást tehettünk, kacagtunk magunkon és a helyzetünkön. Persze, szabad meggondolnunk, mennyi dolog van köröttünk, amit így hiszünk, remélünk,   emberek jóakaratára, szavára, ígéretére, hitére, meggyőződésére támaszkodva. És mert az embereknek mindenféle érdeke van, netán érdek szülte hite és meggyőződése, bizony sokszor érhet minket csalódás. Ki hitte volna… ki gondolta volna… – mondjuk ilyenkor, pedig minden csalódás törvényszerűen következik valamiből. Hol ebből, hol abból. Csak épp nem számolunk vele, akkor se ha kéne. Az ember hisz, hinni akar, és szívében légvárakat épít …

 

Délvidéki utunkon, egészen más volt a fájó pont. Akarva-akaratlan jelen voltak, elénk tárultak a kilencvenes évek kegyetlen háborújának nyomai. Az a véres-félelmetes mészárlás és rombolás… Az egyik ilyen falu, Szentlászló, mely akkor célponttá lett. Rommá lőtt, tetőtlen házak itt is, ott is, a megújítottak között, azt jelzik, milyen sokan voltak, akik sosem térhettek vissza otthonukba…Mi történt akkor? Miből következett az a szörnyűség, ami ott történt? Mit hittek azok, akik háborút indítottak a mellettük élők ellen?

Mi volt a közvetlen ok, mi indította el? - kérdeztem Bácskossuthfalván a magyar iskola igazgatóját. Ő azt mondta, Tito elnök egykor csírájában elfojtotta a nemzetiségi különbözőség adta hangokat, nézeteltéréseket, aztán egyszer csak, ami gyűlt, gyűlt az emberek szívében, akkor elsöpört minden jóérzést… Kirobbant a háború. És azóta? Vajon mi van a szívekben? Az egyik faluban állított emlékművet megrongálták, letörték Krisztus fejét…

 

De lehet közelebb jönni, ide, hozzánk. Miféle csatározásoknak lehetünk tanúi, mi bajaiak? Mivel van baj? Mit hiszünk erről, meg arról a pártról? Mit igazolunk az egyiknek a másik ellenében? Kinek van joga a hatalomhoz, a vezetéshez? Annak, aki tetszik nekünk, akinek elhisszük, hogy jót akar? Mi alapján hisszük? Választás előtti ígéretei alapján, melyet egyik sem tart be? Feltettek az Internetre egy fotót a tegnapi felvonulásról. Egy pólót mutat fel valaki, a pólón a miniszterelnök fotója és mellette a felirat: „ÉLŐISTEN”. Vajon melyik párthoz tartozik, aki felmutatja? Mit hisz felőle, aki megosztja? És aki láttamozva ezt írta a kép alá: Beteg társadalom beteg egyedei... Miért okoz közfelháborodást, ha valaki szobrot formál egy vezetőről, és összetöri? Mitől szívszorító és ijesztő az ily módon való tiltakozás?

 

DSIDA JENŐ

    CIRCUMDEDERUNT ME…

 

Valahol itt van köztünk a pokol,

kénköves lángjai itt lobognak

magányosan és láthatatlanul,

S olyan gyanútlan, olyan kék az ég!

 

Én magamról nem is beszélek.

Hiszen, hiszen tudom, régóta már,

hogy patakzó, nyílt sebe vagyok

a szívenszúrt, nyomorult világnak…

 

Valahol itt van közel a pokol,

lángjai lobognak láthatatlanul.

És fel-felsírnak a kemény kövek

imbolygó, nesztelen lábam alatt.

 

Emlékszünk rá, mikor az ószövetségi Gedeon azt az isteni parancsot kapta, hogy a szobrot, a bálványt, akit a választott nép fiai Isten helyett istenként tisztelnek, rombolja, pusztítsa el? Micsoda botrány ez a Baálban hívők szemében? Pedig fel van jegyezve arról az időről, hogy a nép sír, mert nyilvánvaló, hogy elhagyta őket az Isten! Kérik segítségét, de útjában vannak az otthonukból, szívükből el nem távolított bálványok, s a beléjük kapaszkodó hit…

 

Nem sorolok több példát mai történetünk elé, talán elég ennyi, hogy ne csak tudjunk róla, mi történt ezzel a századossal, hanem értsük, és érezzük meg, mi az oka annak, ami miatt oly ritkán, vagy sosem történnek velünk csodák?

 

AMIKOR BEMENT KAPERNAUMBA, EGY SZÁZADOS MENT HOZZÁ, ÉS KÉRTE ŐT: URAM, AZ ÉN SZOLGÁM SZÉLÜTÖTTEN FEKSZIK OTTHON, ÉS NAGY KÍNOKAT SZENVED. JÉZUS EZT MONDTA: MEGYEK ÉS MEGGYÓGYÍTOM.

 

Egy római katona áll a történet középpontjában, aki fegyverforgató, parancs által szolgálati helyére rendelt, rendfenntartó idegen ott Kapernaumban. Bizonyára érdeklődő ember, tud az új prófétáról, Jézusról, aki után tódul a nép, és sokan meggyógyulnak kezének érintése által. És amikor a szolgája súlyos beteg lesz, részvéttel nézi, szánja, vele érez, és segítségért indul. Olyan ember, akinek szeme, szíve nyitva van, aki kész megtenni azt, amit megtehet a szenvedőért. Odamegy Jézushoz, nem parancsol, nem kényszerít, nem követel, nem elvár, hanem KÉR! Pedig ezek közül bármelyiket tehetné, jogosítványa lenne hozzá. Mit sejt, mit tud Jézus isteni hatalmáról, és saját lehetőségről, ami miatt nem követel, nem parancsol, nem kényszerít, nem elvár, hanem alázatosan könyörög beteg szolgájáért? Hány embert ismerünk, aki nem parancsol, ha teheti, aki nem kényszerít, ha hatalma lenne is hozzá?

 

DÖMÖTÖR ILONA  

                    MEGÁLL

 

A sárra köd terül, vékonyka fátyol.

Sötétkék égen aranyhold világol.

A köd nem ér az égig.

 

A szívre gond borul, aggasztó, könnyes.

A kézhez bűn tapad, bomlasztó, szennyes.

A lélek ég felé tör.

 

Nagy embereszmék tévelygésbe hullnak.

Pattogó jelszók zűrzavarba fúlnak.

Megáll az égi törvény…

 

Mire felel Jézus? Az előtte álló ember kérésére, együttérzésére, emberszeretetére. Hisz nem magáért kér ez a katona, nem is a barátjáért, nem is feletteséért, nem is rokonáért, hanem a szolgájáért. Hogyan felel Jézus? Végtelen egyszerűen jelzi a készségét: MEGYEK ÉS MEGGYÓGYÍTOM! Mintha semmi nem készülne, mintha magától értetődő lenne a kérés, és mintha súlytalan, mintha semmiség lenne az, amit tenni kell. Súlytalan? Mi adja a szó súlyát? Az aki adja, arra felelve, aki tőle kér és vár! Az, hogy a másik kérésére felelve hangzik el.

 

Talán voltunk már így. Amikor magától értetődően történt, ami történt. Kértünk és kaptunk. Amikor a valóságos lehetőségtől, az igenlő választól elállt a lélegzetünk és a szavunk is? Ezt éreztem nyáron, az imádkozva töltött éjszaka után, amikor még arra se volt időm, hogy meggondoljam, mi indított egy egész éjszakát átimádkozni, s ott volt a felelet és az ígéret…  

 

Nemrég beszélgettem valakivel erről, a kérésről és az ígéretről. Felvetette (mert annyira nem magától értetődő az, amire nézve kértem amit kértem, és ígéretet kaptam), egészen biztos vagyok benne, hogy jól értettem? El kell fogadnom, neki nem ugyanaz a történés (vagy nem történés) súlya, mint nekem, aki kértem, s az ígéretet kaptam. Amikor beleölelődünk Isten által valamibe, az sosem látványos, mert belül történik, miénk lesz valami elképesztő bizonyosság, ami sosem magától értetődő.

 

DE AZ ÍGY FELELT: URAM, NEM VAGYOK ÉN ARRA MÉLTÓ, HOGY ÁTLÉPD A KÜSZÖBÖMET, HANEM CSAK MONDD SZÓVAL, ÉS MEGGYÓGYUL AZ ÉN SZOLGÁM. ÉN IS FELSŐBBSÉG ALÁ VETETT EMBER VAGYOK, ALATTAM IS SZOLGÁLNAK KATONÁK. ÉS, HA EGYIKÜKNEK AZT MONDOM: MENJ! ELMEGY; HA A MÁSIKNAK: JÖJJ! IDEJÖN. ÉS HA A SZOLGÁMNAK SZÓLOK: TEDD EZT! MEGTESZI.

 

Ez a katona tud valamit, amiről mi többnyire, avagy igen gyakran megfeledkezünk: URAM, NEM VAGYOK ÉN ARRA MÉLTÓ… És nem csupán megfeledkezünk erről, hanem inkább minden igyekezetünk arra irányul, hogy méltók legyünk a kegyelemre, és érdemesek arra, hogy hozzánk jöjjön, és teljesítse magunkért, másokért mondott imáinkat.

 

Ez a SZÁZADOS nem attól hatódik meg, hogy Jézus meglátogatja, kitünteti őt azzal, hogy odamegy, hanem attól, hogy kész meggyógyítani a szolgáját, aki nagyon beteg. Ezért, számára nem oszt, nem szoroz, hol, mikor, hogyan teljesíti ígéretét. Hiszi, hogy meg tudja tenni, és meg is akarja tenni. Azt, ami emberileg lehetetlen, de amit neki az imént megígért.

Hiszi, hogy Jézus Krisztus isteni hatalommal bíró szava által ugyanaz teljesül, mint kezének közvetlen érintése által. Ha mi így tudnánk kimondott szavára, ígéreteire felelni és várni!

 

MIKOR JÉZUS EZT HALLOTTA, ELCSODÁLKOZOTT ÉS AZT MONDTA A KÖVETŐINEK:

BIZONY MONDOM NÉKTEK, SENKIBEN SEM TALÁLTAM ILYEN NAGY HITET EGÉSZ IZRÁELBEN. DE MONDOM NEKTEK, HOGY SOKAN ELJÖNNEK NAPKELETRŐL ÉS NAPNYUGATRÓL, ÉS ASZTALHOZ TELEPEDNEK ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKÓB MELLÉ A MENNYEK ORSZÁGÁBAN, ENNEK AZ ORSZÁGNAK FIAIT PEDIG KIVETIK A KÜLSŐ SÖTÉTSÉGRE, S OTT LESZ SÍRÁS ÉS FOGCSIKORGATÁS.

 

Jézus ELCSODÁLKOZOTT. Mi készteti elámulni? Az a hit, ami ezt az embert betölti. Aki úgy felel szavára, ahogy senki más. Nem még, még, még többet kér, hanem kevesebbet, hogy a történés súlya mindenek fölötti legyen! Így mondja neki és körülöttük állóknak: SENKIBEN SEM TALÁLTAM ILYEN NAGY HITET EGÉSZ IZRÁELBEN… De nem csupán elcsodálkozik a százados hitén, hanem e hit azok felé fordítja, akik méltóknak gondolják magukat, de nem méltók, akik birtokolni vágyják Isten érintését, de nem birtokolják, vágyják elnyerni az üdvöt Isten országában, de nem azért lesz az övék, mert ők tudnak róla, s nem is azért, mert megérdemlik…Elveszíthetik, ha önmaguk kiválóságában, ha saját érdemeikben bíznak, mert Nem azé aki akarja, sem nem azé aki fut, egyedül a könyörülő Istené… (Róma 9’6)

 

A SZÁZADOSHOZ PEDIG ÍGY SZÓLT: EREDJ EL, ÉS LEGYEN NEKED A TE HITED SZERINT. ÉS MEGGYÓGYULT A SZOLGA, ABBAN AZ ÓRÁBAN.

 

Egyszerre félelmetes és szívet indító ez a mondat. Mi minden felelhetett erre a szóra e harcedzett katona a szívében? LEGYEN NEKED A TE HITED SZERINT! Vajon meghökkentette őt ez a bólintás? Hiszen az teljesül, amit a szíve óhajt! Vajon mit jelent nekünk ez a mondat? Hogy nem az álmaink, nem az akaratunk, nem az elképzeléseink szerint, hanem hitünkből születik az ámen! LEGYEN – mondja Jézus és megtörténik a csoda, ABBAN AZ ÓRÁBAN.

 

Hány kéréssel fordulunk mi Jézus Krisztushoz, és mintha semmi se következne belőle…

Se válasz, se ígéret, se hit, se csoda! Ma már nincsenek csodák? Krisztus nincs köztünk, szava erőtlenné lett? Végiggondolhatjuk úgy is ezt a történetet, mi lett volna,

 

- ha a katona nem hallott volna a gyógyítani tudó Jézusról?

- ha nem ment volna el Jézushoz a szolgájáért?

- ha az érte feltett kérésére nem felelt volna ígéret?

- ha nem hitte volna azt, amit Jézus neki ígért?

 

És ha nem történik köröttünk semmi, ami Isten jelenlétéről szóló bizonyosságot ad? Lehet az a kérdés, mit kérünk? Miféle közbenjárók vagyunk? Felelhet ígéretével? Előtte maradunk, míg válaszol? Hittel hordozzuk ígéreteit? Történhetnek velünk s a ránk bízottakkal csodák?

 

DSIDA JENŐ  

                   HA

 

Istenem!

Ha ez a hullott, tömérdek levél

lehervadt, meghalt gyűlöletünk volna…

 

Istenem!

Ha ez a csöndes permeteg eső

szemünkbe futó örömkönnyünk volna…

 

Istenem!

Ha ez a sűrű tejüveges köd

békélt tűzhelyek füstgomolya volna…

 

Istenem! Istenem!

Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság

könnyebbült, tiszta lélegzete volna…

 

Félelmetes és gyönyörűséges Jézus szava: LEGYEN NEKED A TE HITED SZERINT!

További cikkek:
2021. június 24., csütörtök,
Iván napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 2033
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 49486686

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat