belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

32. Mennyivel drágább az ember

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Máté evangéliuma 12:1-15.

 

      

ABBAN AZ IDŐBEN A VETÉSEKEN HALADT ÁT JÉZUS SZOMBAT NAPON. TANÍTVÁNYAI MEGÉHEZTEK ÉS KEZDTÉK A KALÁSZOKAT SZAGGATNI ÉS ENNI. MIKOR EZT A FARIZEUSOK LÁTTÁK, ÍGY SZÓLTAK HOOZZÁ: ÍME A TE TANÍTVÁNYAID AZT CSELEKSZIK, AMIT SZOMBAT NAPON NEM SZABAD CSELEKEDNI. DE Ő ÍGY FELELT: NEM OLVASTÁTOK-E MIT CSELEKEDETT DÁVID, MIKOR MEGÉHEZETT Ő ÉS KÍSÉRETE HOGYAN MENT BE AZ ISTEN HÁZÁBA ÉS MEGETTÉK AZ OLTÁRRA FELTETT KENYEREKET, AMELYEKET NEM LETT VOLNA SZABAD MEGENNI, SEM NEKI, SEM A KÍSÉRETÉNEK, HANEM CSAK A PAPOKNAK? VAGY NEM OLVASTÁTOK A TÖRVÉNYBEN, HOGY A SZOMBAT NAPOT MEGSZEGIK A PAPOK A TEMPLOMBAN ÉS MÉGSEM VÉTKEZNEK. MONDOM NEKTEK: A TEMPLOMNÁL NAGYOBB VAN ITT. HA PEDIG TUDNÁTOK MIT JELENT EZ: IRGALMASSÁGOT AKAROK ÉS NEM ÁLDOZATOT, NEM KÁRHOZTATTÁTOK VOLNA AZ ÁRTATLANOKAT. MERT AZ EMBER FIA URA A SZOMBATNAK. ELTÁVOZOTT ONNAN ÉS ZSINAGÓGÁJUKBA MENT. ÉS ÍME OTT VOLT EGY SORVADT KEZŰ EMBER. ÉS HOGY VÁDOLHASSÁK JÉZUST, MEGKÉRDEZTÉK TŐLE: SZABAD-E SZOMBAT NAPON GYÓGYÍTANI? Ő PEDIG ÍGY FELELT. HA KÖZÜLETEK VALAKINEK VAN EGY JUHA, ÉS SZOMBATNAPON VEREMBE ESIK, KI AZ AKI MEG NEM RAGADJA ÉS KI NEM HÚZZA? PEDIG MENNYIVEL DRÁGÁBB AZ EMBER A JUHNÁL! SZABAD TEHÁT SZOMBAT NAPON JÓT CSELEKEDNI. AKKOR ÍGY SZÓLT ANNAK AZ EMBERNEK: NYÚJTSD KI A KEZEDET! KINYÚJTOTTA ÉS FELTARTOTTA, S ÍME OLYAN ÉP LETT, MINT A MÁSIK. A FARIZEUSOK PEDIG KIMENTEK, ÉS TANÁCSOT TARTOTTAK ELLENE, HOGYAN PUSZTÍTSÁK EL? MIKOR EZT JÉZUS ÉSZREVETTE, VISSZAVONULT ONNAN.

__________________________________________________________________________

 

Mialatt benn a kórházban feküdtem, egyik délelőtt behoztak egy idős nénit a mélykúti idősek otthonából. Alig valamivel később érkezett az ebédünk. Neki nem hoztak, azt ígérték, hogy később visszajönnek. A néni behunyt szemmel feküdt, nem szólt semmit. Mi nekiláttunk az ebédünknek. Mikor jöttek a déli edényért, érdeklődtünk, mikor hozzák az övét? Akkor közölték, hogy sajnos nem maradt, későn jött, csak holnaptól lesz ebédje… Keserves- rossz érzés volt, hogy megoszthattuk volna, ami volt, jutott volna bőven a miénkből. Megkérdeztük tőle, elfogadja-e, ha adunk neki száraz kosztot, kiflit, kockasajtot, narancsot… ami van? Ő nagyot sóhajtva felelte: az bizony jó lenne, mert tegnap óta semmit sem evett. És úgy ette azt, amit elébe tettünk, mint aki egy hete nem kapott enni. Végtelen hálás mosollyal fejezte be a néni a betegtársak által nyert vendégséget. Igen ám, de nem sokkal később, mindent kihányt, tele lett vele az egész ágy, s pucolhatták ki belőle a nővérkék… Jót tettünk, vagy rosszat? Érte voltunk vagy ellene? Mitől rossz a rossz, s mitől jó a jó?

 

Egyik lányom most, míg otthon van a kicsikkel, iskolai támogatással, estin végzi az etika szakot. Egy éves, de szakdolgozatot is kell írni. Ő hónapokkal korábban eldöntötte, hogy a bűnhöz való viszonyulás változásáról, mai állapotáról kíván valamit írni. De miből, honnan és hogyan induljon el? Mi az, amit mindenki rossznak tart? Mit tartunk bűnnek? És amit mi nem úgy teszünk, mint mások, az mitől lehet jó, avagy mitől lesz rossz? A leírt, rögzített, ismert törvény egyszer s mindenkorra egyértelművé teszi a bűn kérdését?

Arról beszélgettünk a lányommal, hogy a főbűnöknek nevezett bűnök, melyeket az emberek tán figyelembe sem vesznek, nem is tartják bűnnek, miképp mérgeznek meg? Ha megkérdeznénk a mai fiatalokat, vajon bűnnek tartják a gőgöt-önelégültséget, haragot, restséget, irigységet-féltékenységet, paráznaságot-bujaságot, fösvénységet-kapzsiságot), torkosságot -mohóságot? Van köze van ezeknek a tízparancsolathoz? Ha alaposan átgondoljuk, rá kell ébrednünk, minden bűnnek, rossznak gyökere ezekben rejlik. Épp súlytalansága miatt ejthet rabul, amit önmagában még nem gondolunk, megengedhetetlennek. Amit neveltetésünk során, mint bűnt tudatosítanak bennünk, mint pl. a hazugságot, azt rossznak érezzük, bensőnk tiltakozik ellene, elítéljük. Ám észre sem vesszük, ha ellenséges érzések ébrednek bennünk (kívánságaink, irigységünk, féltékenységünk… miatt) tán épp azok ellenében, akik különbek, vagy szerencsésebbek nálunk, és ennek következtében úgy szólunk, vagy úgy súlyozunk a dolgokat, történéseket, hogy meggyőződésünk, állításunk, hazugsággá válik.

 

Felbukkan az édenkerti bűn magja, és következménye. Az akkori bukás oka: tudni vágyunk, s nem félünk eldönteni mi a jó, mi a rossz! Vajon ki felől, mi felől nézve tartunk valamit jónak, igaznak, avagy rossznak, bűnnek? Lehet egyik bűnt, a másikkal igazolni, feloldani, fedezni? És mitől kisebb rossz, s mitől lesz nagyobb rossz, ami történik? Miért olyan nehéz jól látni?

És miféle hozzáállás, mikor csupán azért teszünk szóvá valamit, hogy kiderülhessen, amit mi helyesen tudunk? És miféle érzés, indulat kényszerít a másik bűnét nevén nevezni? Tudjuk?

 

ABBAN AZ IDŐBEN A VETÉSEKEN HALADT ÁT JÉZUS SZOMBAT NAPON. TANÍTVÁNYAI MEGÉHEZTEK ÉS KEZDTÉK A KALÁSZOKAT SZAGGATNI ÉS ENNI. MIKOR EZT A FARIZEUSOK LÁTTÁK, ÍGY SZÓLTAK HOZZÁ: ÍME A TE TANÍTVÁNYAID AZT CSELEKSZIK, AMIT SZOMBAT NAPON NEM SZABAD CSELEKEDNI.

 

Mit kérnek számon a farizeusok Jézustól illetve tanítványaitól? Igazuk van? Jogosan botránkoznak és ítélnek? Kezdjük az embernek ajándékozott isteni törvénnyel, hogyan is rendelkezik az ünnepnapról, a szombatról? Nyilván azért teszik szóvá a farizeusok, mert pontosan tudják, mit mond erről a törvény. És nem csupán idézni tudják mások ellen, hogy mi az Isten parancsa elleni vétek, ők sosem követnék el! Méltán mondják, hogy A TE TANÍTVÁNYAID AZT CSELEKSZIK, AMIT SZOMBAT NAPON NEM SZABAD CSELEKEDNI? Vizsgáljuk meg! Hogy szól Isten törvénye a szombattal kapcsolatban?


Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;”                         2.Mózes 20,8-10


Úgy beszélnek a farizeusok, mint akiknek jogos a vádjuk: Jézus tanítványai megszegték a szombat törvényét!. De ők, akik botránkoznak a „munkával” megtört szombat miatt, ők miféle módon, miféle szívvel ünnepelnek? És ha a tanítványok éhét csillapító pár szál kalász letépése „aratásnak” minősülhet szemükben, akkor saját leskelődésük, vajon miért nem minősül ünneptörő fáradozásnak, munkálkodásnak? Istené a napjuk? Mi tölti be szívüket, mivel vannak elfoglalva? Mivel szentelik meg az ünnep napját? Vajon Ézsaiás próféta szava – amit szintén kívülről és pontosan ismerhetnek – hogyan, miképp méri az ő szombatjukat?

 

Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”    Ézsaiás könyve 58,13-14

 

Megtartóztatták lábukat e gonosz úttól? És miben gyönyörködnek, miben lelik kedvüket? Miért nem ébrednek rá, hogy hiába ismerik az isteni parancsot, és a prófétai eligazítást?

Ők a másik szemében észreveszik a szálkát, ám a magukéban otthagyják a gerendát…

Ő ÍGY FELELT: NEM OLVASTÁTOK-E MIT CSELEKEDETT DÁVID, MIKOR MEGÉHEZETT Ő ÉS KÍSÉRETE HOGYAN MENT BE AZ ISTEN HÁZÁBA ÉS MEGETTÉK AZ OLTÁRRA FELTETT KENYEREKET, AMELYEKET NEM LETT VOLNA SZABAD MEGENNI, SEM NEKI, SEM A KÍSÉRETÉNEK, HANEM CSAK A PAPOKNAK. VAGY NEM OLVASTÁTOK A TÖRVÉNYBEN, HOGY A SZOMBAT NAPOT MEGSZEGIK A PAPOK A TEMPLOMBAN ÉS MÉGSEM VÉTKEZNEK.

 

Először úgy tűnik, mintha valamiképpen súlytalanodnának a dolgok, mintha a törvény nem mindig, és nem mindenki számára lenne érvényes… Jól ismert eset, amire emlékezteti őket Jézus. Ami megtörtént, ami botrány, ami törvényszegés… MEGETTÉK AZ OLTÁRRA FELTETT KENYEREKET, AMELYEKET NEM LETT VOLNA SZABAD MEGENNI… De hát kié is volt az a kenyér? Oltárra tett, tehát Istennek szentelt…Ember tette oda, és abból, ami az övé volt, amit megehetett volna, de Istennek szánta, ahogy rendelve volt… Ha valaki az Istenéből részesül, mint szolgálattévő, vagy ad az éhezőnek (mint a pap), vagy azért eszik, mert nincs mit ennie, az nem követ el bűnt? MEGESZIK ÉS MÉGSEM VÉTKEZNEK? Miféle kulcs kéne ahhoz, hogy jónak láthassuk a jót, és a rossznak, rosszat?

 

MONDOM NEKTEK: A TEMPLOMNÁL NAGYOBB VAN ITT. HA PEDIG TUDNÁTOK MIT JELENT EZ: IRGALMASSÁGOT AKAROK ÉS NEM ÁLDOZATOT, NEM KÁRHOZTATTÁTOK VOLNA AZ ÁRTATLANOKAT. MERT AZ EMBER FIA URA A SZOMBATNAK.

 

Sem a templomi keret, sem annak Isten törvénye szerint választott papjai, képviselői, nem nagyobbak a rájuk bízott embereknél. Jézus Krisztus az, aki NAGYOBB, mint a TEMPLOM! Ő az, akinek világossága van, nem akad el a szavakon, hanem a törvény értelmét érzi, látja. Ő az aki a tíz parancsolatot kettőben tudta összefoglalni: az Isten szeretetét és a felebarát szeretetét. HA PEDIG TUDNÁTOK MIT JELENT EZ: IRGALMASSÁGOT AKAROK ÉS NEM ÁLDOZATOT, NEM KÁRHOZTATTÁTOK VOLNA AZ ÁRTATLANOKAT… Jézus Krisztus rámutat arra, amit nem látnak, nem képesek látni. Mi a súlyosabb vétek? Ártatlanokat elítélni, vagy véteni a szombat ellen? Vajon mi érezzük, észrevesszük, mikor ártatlanokat ítélünk?

 

„Minden bűn oka a szeretet hiánya, az önzés, - az ember kiválása a tiszta jóból, lázadása Isten ellen…. Mivel pedig a bűn mindig a szeretet elleni vétek, ezért orvosolni is egyedül a szeretet síkján orvosolható. A (bűn) bánat egyedül abból a fölismerésből fakadhat, hogy vétettünk, bármit is, lényege szerint mindig a szeretet ellen vétettünk… Hihetetlen hány látszólag ártalmatlan gesztusunk szolgálja, készíti elő a lélek egy-egy vétkes döntését…. El kell jutnom a fölismerésig, hogy bűnömmel a szeretet ellen vétettem...”

                                        Pilinszky János – Szög és olaj – Bűn és megbocsátás

 

ELTÁVOZOTT ONNAN ÉS ZSINAGÓGÁJUKBA MENT. ÉS ÍME OTT VOLT EGY SORVADT KEZŰ EMBER. ÉS HOGY VÁDOLHASSÁK JÉZUST, MEGKÉRDEZTÉK TŐLE: SZABAD-E SZOMBAT NAPON GYÓGYÍTANI? Ő PEDIG ÍGY FELELT. HA KÖZÜLETEK VALAKINEK VAN EGY JUHA, ÉS SZOMBATNAPON VEREMBE ESIK, KI AZ AKI MEG NEM RAGADJA ÉS KI NEM HÚZZA? PEDIG MENNYIVEL DRÁGÁBB AZ EMBER A JUHNÁL! SZABAD TEHÁT SZOMBAT NAPON JÓT CSELEKEDNI. AKKOR ÍGY SZÓLT ANNAK AZ EMBERNEK: NYÚJTSD KI A KEZEDET! KINYÚJTOTTA ÉS FELTARTOTTA, S ÍME OLYAN ÉP LETT, MINT A MÁSIK.

 

Jézus a templom felé megy. Mert teljes szívvel szereti Istent és fontos neki az ünnep napja. Ám a botránkozók, kikbe önigazságuk és jogosnak gondolt vádjaik által „belebújt az ördög”, nem bírnak békén maradni, és Jézus Krisztust se hagyják békén! Belekötnek, kérdésükkel provokálják őt, ott a templomban, mindenki előtt!. Annyira hiszik igazukat. Semmibe veszik azt a beteget is, csupán eszköz, nem felebarát. És a szombatnap parancsát is semmibe veszik, amely miatt háborognak, ítélkeznek. Isten szeretete nem tölti, nem töltheti be indulattal tele szívüket… Kiderül, nyilvánvalóvá válik, hogy süketek az isteni szóra, hogy semmit sem értettek abból, amit Jézus idézett Ézsaiástól, az irgalmasságról és az ártatlanok ítéletéről…

Ők igazolni, bizonyítani akarnak. Nem érdekli őket a beteg, sorsának alakulása se, a csoda se, csak mint ami nem történhet meg e napon. Jézus megpróbál még egyszer szót érteni velük. Nem kérdésükre felel, mert nem a válaszára kíváncsiak, Elmond egy történetet, feltesz egy kérdést, hátha képesek őszintén felelni arra, ami abban oly nyilvánvaló. Mivel fejezi be? MENNYIVEL DRÁGÁBB AZ EMBER A JUHNÁL. Ő szabad marad a szeretetre. Ám hiába, akik az élete és tanítványai felett törvénykezni akarnak, képtelenek elengedni saját igazukat.

 

Jézus a beteghez fordul, aki bajban van, aki figyel szavára, aki bízik benne, akinek szüksége van rá, aki hiszi a lehetőséget, aki engedelmeskedik neki: NYÚJTSD KI! Szavának ereje által milyen egyszerűvé válik a lehetetlen: KINYÚJTOTTA ÉS FELTARTOTTA… ÉP LETT…

Hogyan történt? Miféle hellyé lett a zsinagóga? Ahol isteni érintés történik, ahol beleölelődik az ember abba, amit el nem érhet, bármennyire vágyik is rá. Valamit megérezhet, amit eddig tán sosem érzett, valamit megtud, amit eddig tán nem is sejtett. Olyan ünnepbe kóstol, mely beragyogja az egész életét. Mit tehetett érte? Voltaképpen semmit, s mégis, csak az tud ünnepelni, az találkozik Isten országával, kinek akarva, akaratlanul tárva, nyitva a szíve.

 

Bizonyára sokan voltak a zsinagógában, akik tanúi voltak ennek, a csodának. Mit gondoltak a történtekről? Lehetett öröm-ünneppé ez a szombat mindazok számára, akik jelen voltak? Akik nem saját megfelelésük, illetve mások bűnének bizonyításával voltak elfoglalva, megérezhették, hogy ITT NAGYOBB VAN JELEN, MINT A TEMPLOM. De akiknek a szíve zárva maradt, azok hiába vigyáztak a parancsolat betartására, nem lett ünneppé ünnepnapjuk.

 

A FARIZEUSOK PEDIG KIMENTEK ÉS TANÁCSOT TARTOTTAK ELLENE, HOGYAN PUSZTÍTSÁK EL? MIKOR EZT JÉZUS ÉSZREVETTE, VISSZAVONULT ONNAN.

 

Jézus Krisztus látja, érzi, mi van szívükben. Megteszi értük, amit tehet. Nem hadakozni akar velük, szeretné őket megérinteni, isteni szóval, világossággal, hogy megváltozhasson a gondolkodásuk és az életük. Ezért kérdez, ezért mond példázatot. Hogy érthessék önmagukat, és másokat is. Ám mikor észreveszi, látja ölni kész indulataikat, továbbindul onnan. Milyen nehéz lehetett látni mi van bennük, Botránkozással mérgezett szívük a jóra is rosszal felel, s nem ébrednek rá, hogy igaztalanok. Jézus Krisztus nem erőszakos, Ő a szeretetével közelít. DRÁGÁK vagyunk számára. Akinek szíve szabad az érintésére, az elképzelhetetlen módon gazdagodik, olyan világosságba kerül, mely csak az Ő jelenlétében élhető át.

 

BÓDÁS JÁNOS NINCS RÁ SZÓ


…Mondd el, milyen a szín, s fény
a vaknak... Meg nem értheti,
soha el nem képzelheti.
Csak aki érzett illatot,
s aki látott már színt, napot,
az érzékeli s hiszi már,
hogy van illat, szín, napsugár.

Hát az Istent, ki nem látható
s érzékkel fel nem fogható,
s hogy mi a lélek, mi az ég?

Szó, szín, zene, kő nem elég.
Beszélhet száz tudós neked,
nem hiszed, míg meg nem ízleled,
míg Lelkét nem tölti beléd,
s fel nem izzítja az Igét,
míg meg nem szólal benned Ő,
s be nem tölt mennyből jött erő…

További cikkek:
2021. július 30., péntek,
Judit , Xénia napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 4174
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 49839242

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat