belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

41. Megértettétek?

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Máté evangéliuma 13:47-52

 

      

ISMÉT HASONLÓ A MENNYEK ORSZÁGA A TENGERBE VETETT GYALOMHOZ, AMELY MINDENFÉLE HALAT ÖSSZEFOG.AMIKOR MEGTELT,A HALÁSZOK KIVONJÁK A PARTRA, ÉS NEKIÜLVE KIVÁLOGATJÁK A JAVÁT EDÉNYEKBE, A HASZNAVEHETETLENT PEDIG VISSZADOBJÁK. ÍGY LESZ A VILÁG VÉGÉN IS. ELJÖNNEK MAJD AZ ANGYALOK ÉS KIVÁLOGATJÁK AZ IGAZAK KÖZÜL A GONOSZOKAT, ÉS TÜZES KEMENCÉBE VETIK, OTT LESZ SÍRÁS-RÍVÁS, ÉS FOGCSIKORGATÁS. MEGÉRTETTÉTEK-E MIND EZT? AZOK AZT FELELTÉK: MEG. Ő PEDIG AZT MONDTA : ENNÉLFOGVA MINDEN ÍRÁSTUDÓ, AKI MEGTANULTA, MILYEN A MENNYEK ORSZÁGA, HASONLÓ AHHOZ

A GAZDÁHOZ, AKI ÓT ÉS ÚJAT HOZ ELŐ KAMRÁJÁBÓL.

__________________________________________________________________________

 

A Mennyek országáról szóló példázatokról esett szó hétről, hétre, ez az utolsó, lezáró rész.

Számunkra, akik keressük Isten országát, új meg új vonatkozásban és megvilágításban láthattunk meg valamit, ami közelebb hozza azt, ami elérhetetlen és rejtett, de ami eljövendő…

 

Izraelben az absztrakt (elvont fogalmi gondolkodás) kifejezési mód szokatlan volt, helyette a

képes beszéd számtalan formáját használták. Az Ószövetség nyelve sem fogalmi, hanem képes. Ez abban látszik, hogy nem az elvont fogalmak, hanem a dolgok valóságos megjelenése érdekelte a keleti kultúrkör embereit, A képes beszéd Krisztus által is többször használt formája a példázat. Eredeti jelentése, a dolgokat párhuzamba állítani, egymás mellé tenni, hogy abból erkölcsi tanulságot vonjanak le. A parabolánál a kép történésében semmi rendkívüli nincs, a hétköznapi, szokványos módon jelenik meg. Az emberek könnyen egyetértenek, és azonosulnak vele. A kép és az üzenet két különböző síkon bontakozik ki… Jézus elmondja a példabeszédet, és egyértelműen a hallgatóság tudomására jut, hogy milyen az Isten országának természete. Mindeközben a hallgatók párhuzamba állítják önmagukkal a hallottakat, a végén pedig megjelenik a konklúzió a végkövetkeztetés

 

Más kérdés, hogy nekünk, akik ma és itt olvassuk a példázatokat, miféle képek jelennek meg beszéde nyomán, s közvetíthetik-e ugyanazt? Ezért próbáljunk ma onnan indulni, ott kezdeni a gondolkodást, ahol egyértelmű képek fejezik ki számunkra, miről is volt ott, akkor szó…

 

Mit a háló? Fonalból, kötélből két irányt összekötő, rácsszerű, csomózott eszköz, mely célnak megfelelő mérete szerint képes valakit-valamit megállítani, bekeríteni, nem ereszteni, megfogni, fogva tartani, avagy általa védeni, megőrizni… Bekeríthet, avagy megőrizhet. Általa valami-valaki a hálót (érte-miatta) kivető gazda birtokába, hatalmába kerül.

 

Ha magát a HÁLÓ szóösszetételeit vizsgáljuk, egymással valamiképpen rokon tartalomhoz, illetve értelmezéshez juthatunk: hálózat, világháló, hálóz, hálót sző, behálóz, kiveti hálóját…

Ezekből rögtön kiderül az is, hogy számunkra már nem csupán a halakról van szó, hanem mindarról, ami e földön élve, így, vagy úgy, észrevétlen megfog, bekerít, foglyul (rabul) ejt… Nem ismeretlen gondolat, hogy az érzéseink, gondolkodásunk, lelkünk megejthető. Tehát egyszerre van nehezebb, illetve könnyebb dolgunk ma, ha érteni akarjuk ezt a példázatot…

 

ISMÉT HASONLÓ A MENNYEK ORSZÁGA A TENGERBE VETETT GYALOMHOZ, AMELY MINDENFÉLE HALAT ÖSSZEFOG.

 

A gyalom, más néven kerítőháló, illetve zsákháló, olyan halfogó eszköz, melynek közepe egy zsákháló, aminek két oldalról kerítő szárnya van (a húzóhálók) Ezeken fenn, víz színén tartó úszók vannak, lenn a víz mélyében pedig lenn tartó súlyok (kövek). A kerítőháló egyik vége a parthoz van erősítve, a másikkal pedig a csónakon félkörösen mennek, hogy az arra úszó, avagy e félkörbe tévedő halakat a zsák felé terelve megfogják. 

 

Az Isten országába terelő, húzó, láthatatlan, mégis valóságos hálóban sokféle ember van.

A háló azonos: Isten mentő szeretete. HÁLÓ mindaz, ami a teremtő Isten jelenvalóságát és az örökkévalóságot közvetíti evilági életünkben. Érezhetjük, tudhatjuk, megtapasztalhatjuk, hogy valami érint, megfog, megtart, bekerít… Ebből következik: gazdája van e hálónak… S milyen beszédes ez a hasonlító kép a gyalom szárnyai, annak fenn és lenn tartó eszközei…

 

Amikor valakik meg akarnak győzni minket valamiről, valaminek a fontosságáról, érdemes először azt meggondolni, kinek érdeke, hogy mi is úgy gondoljuk azt, amiről éppen szó van. Hisz az összes reklám így kerít. Úgy mondják el az ajánlatot, mintha nekem lenne arra (amit kínál) szükségem. Kívánatossá teszik, mert vevővé, vásárlóvá akarnak tenni, miközben az ő érdekük, ők gazdagodnak. A politikusok is ezt teszik a hatalomért. Kinek az érdeke, hogy ezt vagy azt higgyem, így, vagy úgy gondoljam róluk, és másokról? A gondolatainkat ejtik rabul, hogy rájuk szavazzunk, hogy hatalmat nyerjenek, avagy biztosítsanak, éppen fölöttünk.

 

Elmentünk Hannoverbe egyik vasárnap. Krisztina lányunk tartott ott a kinti magyarok gyülekezetében gyermekalkalmat, mi pedig a felnőttek istentiszteletét hallgattuk meg. A rég ismert történetről szóló prédikáció minden mondandója fontos volt, de valahogy nem lett egyirányúvá mindaz, amit mondott. Miért? Akkor értettem meg, mikor utána, kávézás címszó alatt, kötetlen beszélgetés indult a kinti magyarok között. MINDENFÉLE ember volt ott: egykori 56-os menekült, későbbi erdélyi kivándorló, mai munkakereső, ösztöndíjas, öreg és ifjú, régtől kint élő, mostanában kikerült haza-hazajáró, feladat által oda elkötelezett, hazavágyó, önigazoló magyarkodó, Isten által érintett és látszólag érintetlen… Úgy érzem, az istentiszteletet tartó lelkésznő mindezzel tisztában volt, s mindegyiküket próbálta belevonni abba, amit az ige által közvetíthet. Számít mi köti őket össze? A hontalanságuk,vagy az Istenhez tartozásuk?

Akármi vonzza oda őket erre a havonkénti találkozóra, akarva, akaratlan belekerülhetnek az ott tolmácsolt kijelentés, Isten féltő szeretetének hálójába

Hazaérve hívott valaki telefonon, vállalnék-e szolgálatot az általuk régtől szervezett egyedülállók hetén, mert megöregedtek, nincs elég szolgáló emberük. Házam népe, s az időm engedi, az aznapi ige is bólintani látszik, végül igent mondtam. Közben érdeklődtem a hét gazdájától, kik lesznek ott, kikkel együtt szolgálok, mit várnak tőlem… kiderült, nem egészen úgy lesz ott, ahogy gondoltam, elképzeltem, amire igent mondtam… De hát éppen erről szól ez a mostani ige, hogy sokféle fajta, illetve MINDENFÉLE hal kerül a hálóba. Nem én vagyok a háló gazdája. Aki engem hálójába kerített, az húz oda másokat is… Hogyan, mikor, mivel?

 

REMÉNYIK SÁNDOR  

               ÁLOMHALÁSZ

 

Ma hold borong a végtelen felett.
Álomhalász - sajkám eloldom, -
S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet.

Ma hold borong a végtelen felett.

A végtelen nekem mit tartogat?
Ezüsthalakat, aranyhalakat?
Örvénylő mélye mit ígér nekem?

Magam maradtam künn a tengeren.

A hold borong, a háló mintha telne
És mintha megfeszülne hangtalan', -
És mintha mondhatatlan súlyt emelne.

A hold borong, a háló mintha telne.

Borzongás fut át minden tagomon,
Szívembe nyilal metszőn, élesen:
Hogy vajon van-e itt halászjogom?

Borzongás fut át minden tagomon.

Minek is hoztam nyűtt szívem' ide?
Az én szívem, s a végtelen szíve
Doboghatnak-e egy ütemre ketten?

Hálómmal ide mért is menekedtem?

Egy pillanat - a háló elszakad.
Hullámkézzel a mélység visszarántja
A tolvajtól az aranyhalakat.

A félig-fogott aranyhalakat.

 

AMIKOR MEGTELT, A HALÁSZOK KIVONJÁK A PARTRA, ÉS NEKIÜLVE KIVÁLOGATJÁK A JAVÁT EDÉNYEKBE, A HASZNAVEHETETLENT PEDIG VISSZADOBJÁK.

 

Az hálót nem a hal irányítja, legfeljebb közelébe kerül, ütközve megérzi, hogy fogja, ott van. Együtt a többiekkel. A halak addig a hálón belül láthatják egymást, együtt úszhatnak, vagy akár szembe is, ehetik netán a nagyok a kicsiket. A háló gazdája tudja mit és mikor tegyen, figyel, őrizi a háló nyílását, ő dönti el, mikor húzzák össze a hálót, és mikor vigyék a halakat a partra. A hálóba került halak nem tudják meddig övék a víz, amiben élnek. A hálót is akkor érzik, ha mellé vetődnek, nekifeszülnek, avagy épp akkor, mikor összehúzódik, s egyre kevesebb az úszótér… Beszédes párhuzam ez számunkra, kik azt is tudhatjuk, hogy a háló, mely minket megfogott, olyan valakié, aki értünk (nem az ő érdeke) vetette ki a hálót…

 

És kinn a parton, a kiválogatás miféle szempontok szerint történik? A JAVA EDÉNYEKBE KERÜL… A halaknál egyszerűnek látszik a dolog: ami ehető, ami hasznosítható, amelyekért a háló kivetődött, az kell a halászoknak. Ami hasznavehetetlen, azt visszadobják a tengerbe. De mit jelent az emberek esetében e kettő? Miféle értékért, miféle hasznosságért tartatunk meg, avagy mi miatt vetődik el az ember? Ez a példázatban rejtetten van, titok marad. Csak

a válogatás végső eredményét fedi fel egyértelműen hallgatói számára Jézus Krisztus:

 

ÍGY LESZ A VILÁG VÉGÉN IS. ELJÖNNEK MAJD AZ ANGYALOK ÉS KIVÁLOGATJÁK AZ IGAZAK KÖZÜL A GONOSZOKAT, ÉS TÜZES KEMENCÉBE VETIK, OTT LESZ SÍRÁS-RÍVÁS, ÉS FOGCSIKORGATÁS. 

 

Nem mi, hanem az ANGYALOK válogatnak. Ki fér be, ki mehet be az Isten országába? Tud-hatjuk, hihetjük, remélhetjük, hogy mi is oda kerülünk? Mi, az Isten által megfogottak, nem tudjuk az időt, de ha Isten végzése szerint majdan bekövetkezik, részesei leszünk annak a kiválogatásnak, mely szerint lesz, aki elnyeri az üdvösséget, és lesz, aki kívül marad? Mikor partot érünk, nyílik-e, tárul-e majd előttünk Isten országának kapuja?    

Megmondatott, kik maradnak kívül? Tudhatjuk? Szeretném szó szerint, pontosan idézni ezt:

kinn maradnak a kutyák és a méregkeverők, a paráznák és a gyilkosok és a bálványimádók, és mindazok, akik szeretik és cselekszik a hazugságot (hamisságot)….” ( Jel.22:15. ) Ezt tudhatjuk, és épp ennek alapján egyben azt is, hogy nincs aki méltó a bekerülésre! Hisz ki meri azt mondani, hogy ő ezek alapján méltónak érzi magát? „Ki méltó…? Senki… (Jel 5:2.) Csak a Bárány, Jézus Krisztus méltó, ki magára vállalta bűneink büntetését, Meghalt értünk, ezért bűneink elveszítő súlya szerint szabadok lehetünk Csak a valóban elvállalt bűn tehet igazzá (megigazítottá), az Ő vállalása által. A fent idézett igerész első fele éppen erről szól: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy felhatalmazást nyerjenek az élet fájához és bemehessenek a kapukon a városba.” Jelenések 22:15.)

 

Ez a rézkarc egykor a mi otthonunkban volt a falon, de néhány év óta ott van a lányunknál, Németországban. Egyik nap lefotóztam, hogy nekem is meglegyen… 

A kép címe: Isten megszabadít.

Miért fontos számomra ez a kép? Megéltem, megtapasztaltam, hogy csak Krisztus tud minket bűneinktől, s bűneink következményeitől megszabadítani.

Mi magunkban bízunk, saját igyekezetünkben és erőfeszítéseinkben. Ki akarjuk érdemelni, de jót akarva is elelrontjuk a jót, és a bűnt kerülve, utálva is bűnbe esünk. Krisztusnak meg kellett halni, hogy mi élhessünk az ő váltsága által.

Aki megélte saját bűneinek Krisztust keresztre szegző halálos erejét, érzi, tudja, csak keresztje által lehet miénk az üdv… És csak akkor kezdhetünk új életet, ha önmagunkat újra meg újra megtagadva (keresztre, halálra adva), az Ő kegyelme és szabadítása által elevenedve élünk.

 

Voltunk Brémában egy olyan gyerekjátszótéren, melyben sok olyan eszköz van (autó, vonat, traktor, hintakerék… ami nem motorikus, ami csak emberi erőfeszítéssel működtethető. Ha nincs, ki hajtson, hiába ülnek bele a kicsik, attól még nem indul el. A kisgyerek, aki szeretné, hogy mozduljon, s vigye oda, ahova, annak egy nála erősebbet kell erre megkérni…

 

MEGÉRTETTÉTEK-E MINDEZT? AZOK AZT FELELTÉK: MEG. Ő PEDIG AZT MONDTA: ENNÉLFOGVA MINDEN ÍRÁSTUDÓ, AKI MEGTANULTA, MILYEN A MENNYEK ORSZÁGA, HASONLÓ AHHOZ A GAZDÁHOZ, AKI ÓT ÉS ÚJAT HOZ ELŐ KAMRÁJÁBÓL.

 

Jézus Krisztus a példázatokat, melyek Isten országáról szólnak, mivel zárja? Felelőssé tesz. MEGÉRTETTÉTEK-E MINDEZT? – kérdezi, s miután azt felelik: MEGÉRTETTÜK, immár részük van abban, ami ezután, s majd egykor következik. ENNÉLFOGVA, „Annak okáért…”

(a másik fordítás szerint) – mondta hallgatóinak Jézus. Azt jelenti, hogy ebből következik... Tudtok az Ó-ról, és az ÚJ-ról, a törvényről és a váltságról, az üdvösségről és kárhozatról… Mindkettőt az eszetekben és a szívetekben hordozzátok, s éljetek e tudás által! Ezt kérik majd számon, az ANGYALOK. Legyen jelen életetekben az ítélet és a kegyelem ereje…

 

MEGÉRTETTÉTEK? Isten országa nyitva áll, ahogy a nyitott kerítőháló. A lehetőség még a miénk. Isten minket kereső, rabul ejtő, új lehetőséget adó szeretetéről s a váltságról tudunk, de élünk-e kegyelmével? Együtt mozdulunk a háló gazdájával, aki megfogott, s bekerített?          

További cikkek:
2021. június 24., csütörtök,
Iván napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 2262
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 49486915

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat