belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Bogárdi Szabó István

Mi az egyház? - A magyar református egyház néhány jellemzője

Főtiszteletű Püspök Urak, főtiszteletű gondnok urak, főtiszteletű professzor urak, nagytiszteletű esperes urak, főgondnok urak, nagytiszteletű lelkipásztorok, tiszteletes urak, kedves presbiter testvérek, kedves testvérek!
Előadásomat eme titulusok felsorolása után be is rekeszthetném, mondván, íme, erről ismerszik meg a magyar református egyház.

De minden tréfát félretéve, valóban erről is megismerszik. Hendrikus Berkhof holland teológus mondja nagy teológiai művében a "Keresztyén hit"-ben, hogy az egyházat - ha akarjuk, ha nem - mindig az intézményei felé érkezve ismerjük meg. A kérdés azonban az, hogy beérhetjük-e az első benyomásokkal? Pl. hogy milyen egy adott gyülekezet temploma: elhanyagolt állapotú-e, vagy szépen karbantartott-e, jó-e ott lenni vagy nem jó? S ha ebbe belegondolunk, akkor már az adott gyülekezet történetébe, lelkiségébe is bele kell gondolni. Továbbá hogyan operálnak egyházi testületeink? Veszekedő, "zsinatoló", hangoskodó testületek-e ezek vagy komoly döntéseket fontoló atyafiak szent egybe-jövetele (amire a szün-hodosz - zsinat - görög szó utal? Milyen öltözetet viselnek a lelkipásztorok? Öltönyt vagy Bocskait? És milyen öltözetet viselnek vasárnap a templomba jövők? Strandpapucsot, edzőcipőt? (Ez utóbbit már sokszor látjuk konfirmációi fényképeken is.)

Milyenek a statisztikai mutatóink, iskoláink, közéleti megnyilvánulásaink? Röviden, mindannyiunknak vannak azonnali benyomásai. Találkozunk bizonyos intézményekkel, azoknak működésével, megnyilatkozásaival. A kérdés azonban az, hogy tovább tudunk-e lépni. Mélyebbre kell hatolnunk, ám azzal a meghagyással és kikötéssel, hogy amivel először találkoztunk, változatlanul része marad az egyháznak. És ez elől az ekkléziológia sem térhet ki. Tehát mindazt, amivel találkozunk, amit közvetlenül észlelünk, így magát az intézmény együttest az ekkléziológia sem tekintheti afféle lényegtelen járuléknak. Hadd idézzem fel erre vonatkozóan a XX. sz. kezdetének egyik nagy egyháztani vitáját. Két kiváló német tudós között zajlott a vita. Az egyikük korának leghíresebb, legképzettebb egyházjog professzora, Rudolf Sohm volt, a másik szintén korának legkiválóbb egyháztörténésze, Adolf von Harnack. A vita azon bontakozott ki közöttük, hogy R. Sohm, aki egész élete munkásságát annak bizonyítására szentelte, hogy az egyház intézményei, az egyház törvényei, az egyház rendje általában szükségtelen dolgok. Az igazi egyház nem institúcióban, hanem közösségben létezik. Nem az organizációban, hanem a krisztusi szentlelkes organizmusban. Mindaz, ami a történelem során intézményesült, ami formát, alakot öltött, az másodlagos hozadék, amitől meg kell szabadulni. Talán magas Sohm sem gondolta, de a vitában legnagyobb ellenfele éppen az Harnack lett, aki elvileg ugyanezt hirdette, amit ő, csak nem az egyházszervezet, hanem a teológia, s elsősorban a dogmaalkotás terén. Harnack Sohmhoz hasonlóan azt hirdette hogy vissza kell térni az evangélium eredeti egyszerűségéhez. Az evangélium olyan, mint egy (belső) mag, amelyre a történelem során újabb meg újabb rétegek rakódtak rá, mint valami héjak. Ezeket le kell fejteni, hogy az igazi evangéliumhoz eljussunk. A vitában mégis Harnack lett az ellenfél, aki azt vetette Sohm szemére, hogy igénye veszélyezteti azt, ami az egyház a missziójához elengedhetetlenül szükséges. Küldetése betöltéséhez ugyanis intézményeket kell létrehoznia. És ezek az intézmények lesznek missziójának hordozói. Lehet, hogy némelyik intézménye elöregszik, kiüresedik, de intézmények nélkül az egyház arra kárhoztatik, mint amire a hal, ha kirakjuk a vízből a partra. A hal csak a vízben élhet. Az egyház számára intézményei azt a vizet jelentik, amelyben élhet és mozoghat. A Harnack-Sohm vitára reflektálva jegyezte meg szellemesen Eduard Schweizer, svájci újszövetséges, hogy a mai egyháznak Sohm és Róma (zwischen Sohm und Rom) között kell az utat megtalálnia. A Sohm-i szélsőséges radikalizmus, mely minden intézményt, jogi formát elutasít, és mindent a spontánul szerveződő kis élő közösségre helyez, járhatatlan út. Ez volt az útja a radikális reformátoroknak a XVI. században, később az anabaptistáknak, aztán az angol independenseknek, a levellereknek, ma is nagyon sok keresztyén akar ezen az úton járni. A másik szélsőség: Róma, ahol a római egyházjogi felfogás értelmében maga az evangélium is azért közöltetett, a misszió azért történik, hogy intézmény legyen, egyház létesüljön. A kettő között vezet az út. Schweizer gondolatait ismerve mondja később, a 7o-es években az egyik legkiválóbb XX. századi református teológus, Thomas Torrance, hogy az óegyház idején, amikor a nagy krisztológiai, szentháromság-tani viták zajlottak, az óegyházi ökumenikus zsinatok maradandó módon megoldották ezeket a kérdéseket. Krisztus kettős természetéről szóló dogmatikai tanítás mindmáig érvényes és felülmúlhatatlan. Azonban, mondja Torrance, a mi századunk feladata, hogy az egyház kérdését megoldja, mert azt az óegyház nem oldotta meg. Hogy milyen igények és felismerések vannak Torrance eme tétele mögött, azt három problémakör bemutatásával szeretném jelezni. Ezek a szekularizáció, az ökumenikus mozgalom, s végül az a tény, hogy a keresztyénség a mi századunkban lett világvallássá. Mindháromnak igen komoly hatása volt és van az egyháztani eszmélődésekre, s akár szólunk róluk, akár nem, gondolkodásunkat meghatározzák. Most azt javaslom, ejtsünk róluk szót, röviden, a keretek adta lehetőségek között.

 

1. oldal ( összesen 5 ) Következő oldal
További cikkek:
2018. november 19., hétfő,
Erzsébet , Zsóka napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 7268
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42817960

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat