Mikor a grujavici rebbe megérkezett New Yorkba, a hajóállomáson a haszidok valóságos erődemonstrációt rendeztek. Ameddig a szem ellátott, kalaprengeteg.
Egy fiatal fiú áttört a fogadásra felsorakozott véneken, s köszönés nélkül a Rebbéhez ugrott.
- Mondd, Mester, hol volt Isten Auschwitz idején?
A Rebbe félrevonta a fiút.
- Ide figyelj, ezt a kérdést ne tedd föl többet! Ennek a kérdésnek semmivel sincs több értelme, mint ha azt kérdeznéd, hol volt a zsiráf Auschwitz idején? A válasz mindkét esetben: a szavannán. A helyén.
A fiú meghökkent:
- Nem értem.
A Rebbe ekkor megrázta a fiú vállát:
- Az ok-okozati összefüggés nagyon távoli kapcsolat. Mi nem azért hiszünk Istenben, mert van. Mi azért hiszünk Benne, mert nincs is. Isten könyörületes nemléte nélkül már rég elpusztultunk volna.
A fiú továbbra is értetlenül nézett a Rebbére.
- Istennek nincs szüksége önmagára ahhoz, hogy létezzen. Ha nem tudna semmivé válni, minden se lehetne - magyarázta a Grujavici.
- Nem értem. Nem értem - sopánkodott a fiú hajthatatlanul.
- No, ha nem érted is, viselkedni csak tudsz. Vannak olyan kérdések, melyekre azt kell mondjuk a vádlónak: "Elnézést, de erre a kérdésre csak Isten jelenlétében vagyok hajlandó válaszolni." És időről időre eljön a pillanat, mikor azt kell mondjuk a lelkünkben élő vádlónak: "Elnézést, de ezt a kérdést kizárólag Isten távollétében vagyok hajlandó föltenni." Most van Isten. Tegnap nem volt. A kérdésed tehát most jogosulatlan.
Erre a fiú azt mondta:
- Értelek, Mester. Köszönöm.

Röhrig Géza: A Rebbe tollatépett papagája