Mielőtt Jákob megfejte volna a teheneket, elmondta reggeli imáját. E mondathoz érve: "Nem teremtettél rabszolgának", megállt. Mondhat-e ilyen szavakat ?, Jan Bzik rabszolgája? Jóllehet a lengyel törvény értelmében még az arisztokráciának sem volt joga szolgaságra kényszeríteni egy zsidót, ebben az isten háta mögötti faluban ugyan ki engedelmeskedett az ország törvényeinek? És még a Hmelnyickij-féle öldöklés előtt is milyen becsülete volt a keresztyének jogszabályainak? A Józefówból származó Jákob zokszó nélkül viselte el a nyomorúságot, mellyel az isteni gondviselés sújtotta. Más körzetekben a kozákok számtalan becsületes zsidót lefejeztek, felakasztottak, megfojtottak, karóba húztak. Erényes nőket megerőszakoltak, belüket kitaposták. Jákobot nem szemelte mártírhalálra a sors. Elmenekült a gyilkosok elől, majd lengyel rablók hurcolták magukkal valahova a hegyekbe, és mint rabszolgát adták el Jan Bziknek. Négy éve szolgált már itt, s közben sejtelme sem volt, vajon felesége és gyermekei életben vannak-e. Nem volt imaszíja, imakendője, imarojtja, még imakönyve sem maradt, zsidóságát csupán a körülmetélés jelezte testében. De hála az égnek, imáit könyv nélkül tudta, azonkívül néhány fejezetet a Misnából, pár oldalt a Gemarából, egy sereg zsoltárt és a Biblia különböző részeinek egyes szakaszait. Éjnek idején sokszor ébredt fel úgy, hogy olyan sorok jártak a fejében a Gemarából, amelyekről nem is tudta, hogy ismeri őket. Emlékezete bújócskát játszott vele. Ha lett volna tolla és papírja, leírja, ami hirtelen felötlött benne, de hol volt ott íróeszköz?

Isaac Bashevis Singer: A rabszolga