A Pécs-belvárosi Egyházközség 100 éves templomáért való hálaadás több napos megemlékezést, ünnepet jelentett. A három helyszínt is összekapcsoló alkalom sok településről gyűjtötte össze a testvéreket.
Szeptember 15-én, szombat délelőtt a máriagyűdi úrvacsorás istentiszteleten (a "házigazdák" Krizner Zoltán és Szabó Róbert lelkipásztorok voltak) adtunk hálát azért a 10 éves, testet-lelket gyógyító munkáért, melyet a Bethánia (Alkoholbetegek Rehabilitációs Otthona) szolgáló tagjai végeztek. A gyógyulás útját megtaláló hajdani lakók együtt ünnepeltek a ma még szenvedélyüktől megválni nehezen tudó, ám a megoldást keresőkkel.
Peter Guske lelkész úr (Németország) prédikációjában kiemelte: az evangéliumok által megelevenített Bethánia és a máriagyűdi Otthon hasonló célok megvalósítását tűzte ki maga elé: jót cselekedni az emberekkel. Így válhatott / válhat Bethánia a forrás házává, amelyben az "élő víz" maga Jézus.
Megrendítőek voltak azok a pillanatok, midőn Antal Zoltán lelkipásztor testvérünkre emlékeztünk, hiszen ő a nyár kezdetén még beszámolt a végzett munkáról, de a szép ünnepet már nem érhette meg; az Úr néhány héttel ezelőtt magához szólította. Az Otthon alapítója bizonyára örült volna annak, ha látja: mennyit vállaltak a Bethánia régi és mai lakói a szeretetvendégség, a fénykép-kiállítás és a délutáni programok mindenre kiterjedő szervező munkájából.

Szeptember 15-én, szombat délután a Pécs melletti Hirden folytatódott a hálaadás: a valamikor bozótos, kietlen területen imaházat emelt Isten teremtő akarata. Sok-sok anyagi segítség és kétkezi munka jelezte: a jó szándékú testvérek az Úr eszközeivé váltak: megvalósulhatott végre a helyi gondnok, Zóka Benjáminnak és családjának álma.
Dr. Szabó István püspök úr igehirdetésében méltán hasonlította a nehézségekkel járó építési időszakot a vajúdó asszony fájdalmához, illetve a már elkészült kis templom feletti örömünket a megszületett gyermekét Istennek megköszönő édesanya boldogságához. Püspök úr felhívta figyelmünket a külső és a belső építés fontosságára.
Zaklatott, nyugtalan, az igazi értékeket tagadni próbáló, az egyházat nehéz helyzet elé állító világunkban mégis van vigaszunk - e templom, a hirdi imaház láttán - : "és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket."
És hogy mennyire magáénak érzi az egész egyházmegye a jövőben több gyülekezeti funkciót is ellátó új templomot - bizonyíték volt erre a sokféle ünnepi szolgálat: Peterdi Dániel esperes úr okiratszöveg-ismertetése az alapítás, az építés körülményeiről, a sok palástos lelkész jelenléte, a külföldi és belföldi vendégek köszöntője (köztük dr. Hargitai János, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökének néhány szép gondolata), a hangszerjáték, a vers, a zenekar, valamint a kórus megszólalása.
Az Úr asztalára helyezett 1612-es, oppenheimi kiadású szép Biblia jelentheti a régi és az új idők kapcsolatát, az évekkel ezelőtti, illetve a mai munkás kezek egymásra találását, azaz: a hagyományok megőrzését és a belső építés kezdetét.

Szeptember 16-án, vasárnap ismét gyönyörű napsütés várta mindazokat, akik a Pécs-belvárosi Egyházközség 100 éves templomát jöttek köszönteni. A napi ige fényében - ismét dr. Szabó István püspök úr magyarázatával - különbséget láthattunk a "justitia" és a "veritas" fogalmak között, hiszen napjainkban is (néha saját bőrünkön érezzük) előfordul: igazságszolgáltatás helyett csupán jogorvoslatot kapunk. Mi azonban másra vágyakozunk, mert János evangéliumából sugárzik felénk: "Szenteld meg őket a Te igazságoddal: A Te igéd igazság."




Az istentiszteleti rend mutatta: minden ünneplő kitüntetésként élte meg szolgálatát. Peterdi Dániel esperes úr és felesége, Molnár Judit lelkipásztor asszony vállalta a "házigazda" szerepét. Szép előadást hallottunk a templomépítő és életéből 50 évet a pécsi gyülekezetnek "ajándékozó" Nyáry Pál lelkipásztorról (Szalay Lajos lelkész úr). E jeles napon gyülekezetünk énekkara (karnagy: Wittner Kálmánné kántorunk) felvette Nyáry Pál nevét.
Miközben versek, hangszerszólók, ifjúsági énekek, kórus-bizonyságtételek váltották egymást, s hallhattuk hittanosaink szolgálatát, örülhettünk a baseli, a schmideni, a nagyenyedi testvéregyházak köszöntő szavainak, a szószék melletti templom-makett "megtelt téglákkal" - szimbolizálva a külső és belső építés fontosságát.
Még a déli órákban elindult egy népes küldöttség, hogy a hálaadás és emlékezés virágait elhelyezze Pécs központi temetőjében a gyülekezet régi nagy munkásainak, szolgálóinak sírjánál.
S az a kis diófa-csemete, amelyet a vendégek jelenlétében a Pécs-belvárosi Egyházközség testvérei vasárnap reggel elültettek a Gyülekezeti Ház kertjében, ugyancsak jelképes értelmű, mert egyszerre mutatja a növekedést, a lelki biztonságot és a jövőbe vetett hit reménységét.
Köszönet és hála Kegyelmes Édesatyánknak, hogy engedte megérnünk e szép napokat; s köszönet mindazoknak, akik Isten eszközeként bármit is tettek az ünnepi órákért.

dr. Szabó Szabolcs
megyei és egyházközségi gondnok