Ökumánia: Ezúttal ifitalálkozónk célja az volt, hogy "megpróbáljunk eligazodni 2005. vallási forgatagában!"

• Meg akarom ismerni Jézust! Hol keressem?
• Megismertem Jézust, de még nincs közösségem. Hova menjek?
• Ismerek már több közösséget. Az egyik helyen jófejek az emberek, máshol jobban prédikálnak. Melyiket válasszam?
• Leszólítottak az utcán a mormonok. Azt mondtam keresztyén vagyok, azt mondták ok is. Mit kezdjek velük?
• Rámszálltak a jehovisták. Nem akarom megbántani oket, de nagyon eroszakosak. Mit tegyek?
• A barátom gyülekezetében tapsolva énekelnek. Szabad ezt?
• Dícsérhetjük rock zenével Istent?
• Ökumenikus imahét. Áldozhatok?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ.
Sokat tanulhattunk előadóinktól megragadó és minden tekintetben nagyon tartalmas előadásaikon keresztül.
Alkalmainkat Szeverényi János, Schaller Tamás, Bogyó András és Ablonczy Dániel tartották.


Beszámolók:

MOST voltam először CE-s ifitalálkozón. Nagyon vártam, és valahol félelmeim is voltak, mivel gyakran előfordul velem, hogy valamit túl szépnek képzelek el, s végül csalódok. Ebben az esetben nem így volt, és ennek nagyon örülök! :)
Sok ismerősömmel találkoztam, és új emberekkel is megismerkedhettem, valamint olyanokkal, akiket csak hallomásból ismertem. A szervezést nagyon jónak találtam, nem volt uncsi a program, mindig haladtak az események előre, számomra ez is nagyon fontos. A felvetett témák nagyon érdekeltek, és örömmel mondhatom, az előadások hallgatása közben sok kérdésemre választ kaptam. (pl. hogyan viszonyuljak más vallású, ill. felekezetű, valamint hitetlen embertársaimhoz; milyen végtelen Isten felém tanúsított türelme és szeretete, mennyire fontos, hogy én is így lássak másokat, nem lenézve őket; továbbá, hogy életem legfontosabb és legbiztosabb része az Isten Igéjének kutatása kell, hogy legyen, mivel erre kisebb hangsúlyt fektettem az utóbbi időben; valamint, hogy Istent dicsőíteni nem csupán az énekkel lehet, hanem imádságainkkal, és magával az életünnkel is!

A hétvége alatt megtapasztalhattam a személyes beszélgetések meghittségét és csodálatos hatását, amiért szintén nagyon hálás vagyok az Úrnak!

Szabadidőnkben több foglalkozási lehetőség is volt, szabadon sétálhatott mindenki a környéken, ami mellesleg csodaszép, akik "sportolni" vágytak, szintén találtak maguknak megfelelő elfoglaltságot, gondolom a képekről is kiderül, milyen jó kis meccsek folytak a röpi pályán.

Ami nekem szintén nagyon maradandó és kedves élmény (talán másoknak fel sem tűnt, s most csodálkozva néznek), hogy a konyhából mindig vidám hangok szűrodtek ki (pl. mosogatás közben is szólt az ének), s még utolsó nap sem hagyott alább a lelkesedés, mindig akadtak odaadó kezek, akik rövid idő alatt csodákat műveltek. :)
Amiért szintén nagyon hálás vagyok Istennek, hogy én is együtt zenélhettem és énekelhettem a kis "Dicsőítő csapattal"! Nagyon profik, és komolyan élmény volt velük együtt zenélni!! Újabban minden reggel úgy ébredek, hogy valamelyik evangéliumi éneket dúdolgatom. :) Csodás érzés így kezdeni a napot! :)

A szombat esti közös játék csak emelte a hangulatot, még akkor is újabb emberekkel barátkozhattam össze, és mondhatom, régen éreztem olyan jól magam, mint akkor. Ebben bizonyára az is szerepet játszik, hogy a mi csapatunk győzött a "Csáó Kálvin" játékban, holott bátran hangoztattuk: "nincs ötlet". :)

Vasárnap szem- és fültanúja lehettem az új CE tagok fogadalomtételének, és méltó befejezésnek éreztem az Úrvacsorás istentiszteletet is Ablonczy Dani bácsi prédikációjával. Őt nem ismertem korábban, de olyan jó volt látni, hogy így, 90 évesen is ragyog az arca, és örömmel van teli a szíve Isten felé.
Csodálatos volt ez a hétvége, lelkileg feltöltekezhettem, és új barátokat, testvéreket kaptam.

Edó



AKI nem jött el most a piliscsabai hétvégére az nagyon bánhatja! Nagyon jó volt találkozni a régi ismerősökkel és persze jó volt megismerni új arcokat is! Végre olyan téma került elő ami már régóta érdekelt! Az alkalmokon kívül nagyon sokat hülyéskedtünk és játszottunk pl: Csáó Kálvint!:) Szóval remélem aki nem jött el az majd kedvet kap a beszámolókból! Aki eljön legközelebb az tuti hogy fog velem találkozni!

Emy



NAGY izgalommal érkeztem meg a hétvégére, mivel ez volt az első alkalom, hogy részt vehettem CE hétvégén. Leginkább a sok ismeretlen embertől féltem vagyis inkább a helyzettől, de hamar elmúlt ez az érzésem - a vártnál sokkal hamarabb! Aztán jött a sok "ismeretlen ismerős", akiket már csetrőt és fórumról ismertem, de személyesen még nem. Annyira fantasztikus, hogy egy hétvége alatt is olyan sok áldás érheti az embert a testvérein keresztül, akár egy-egy beszélgetésben is!

Nagyon nehéz hét után csöppentem bele a hétvégébe, és be kell vallanom, a sok akadály miatt a kapcsolatom nem volt kielégítő az Úrral. A hétvégén azonban végig hozzám szólt, de szerintem ezzel nem voltam egyedül. Mostanában egyre közelebb kerülök más felekezetekhez is és az ökumánia-téma nagyonis időszerű volt számomra. Rengeteget ámultam azon, hogy az előadók elmondása szerint hatalmas ébredés van Ázsia egyes országaiban. Szégyenkeznem kellett, nekem, aki már több éve keresztyén lehetek, mennyire sokszor nem fontos, hogy a napom az Úrral kezdjem, Ázsiában pedig akár minden reggel ima- és bibliaórákat tartanak, hogy az Úrral találkozzanak elsőként. Több ezer ember vágyik arra, hogy legalább hetente egyszer istentiszteleten vehessen részt, ezzel szemben én, a nagy keresztyén...
Az előadóktól pedig azt tanulhattam meg, hogy a más úton járó, tévelygő emberekkel szeretettel, Isten szeretetével kell bánni, nem pedig dühösnek kell lenni és mérgesnek rájuk. Szeverényi János egyik mondatát azt hiszem soha nem fogom elfelejteni: "Hát nem remegsz azért az emberért, hogy el fog veszni? Hát hogy tudod nélküle elképzelni a mennyországot?"

Vasárnapra annyira rosszul lettem lelkileg, hogy eldöntöttem, nem úrvacsorázok. Ablonczy Dani bácsi igehirdetése az énekek éneklése alatt (amelyeknek a szövege nagyon szuper volt!) Isten térdre kényszerített és teljes bűnbánattal és hálával tudtam végül úrvacsorát venni!
Hála Istenek, hogy részt vehettem a hétvégén, mert új erőt adott most nekem és végre egész életemmel missziózhatok! :) Ugyanis rengeteg ember sóvárog Isten után, nekünk pedig kötelességünk megtalálni és Jézushoz vezetni őket! Kívánom mindenkinek a tiszta szívől való missziót!
Jövőre pedig megint találkozunk!:)

Donee



MÁR párszor voltam CE-s hétvégén, de a mostani mindennél jobb volt. Nagyon jó előadások voltak, érezni lehetett Isten jelenlétét, megnyiltak a csipáink. Én azt hiszem az, hogy ki kivel van letisztázodott. Jó volt hallani a Szektákról, így mindenki mérlegelheti, hogy érdemes-e elhagyni egyházát. Azt hiszem, aki egy kicsit is figyelt az előadásokon, azt az Isten megszólította.
Ja igen és a Csáó Kálvin ott volt :)

Miklós András



SZÁMOMRA a piliscsabai hétvége legfőbb mondanivalója ez volt: mennyivel többet érhetünk el közösen, milyen jó együtt dicsérni az Urat, s arra is rádöbbentett, itthon mennyire lelki passzivitásban éltem eddig, mondhatni, ellustultam.
Hála ezért az építő felismerésért elsősorban Istennek, illetve a kitűnő előadásoknak, melyek megerősítettek, hogy jó helyen, ,,veletek vagyok", az izgalmas esti vetélkedőnek és a szervezők, valamint a zenészeink lelkiismeretes, kemény munkájának!
Azt gondolom, ezt csak egyféleképpen lehet meghálálni nekik: legközelebb is minél többen jöjjünk el, adjunk értelmet fáradozásuknak!!!

Janka



MÁR hetekkel a hétvége előtt nagy lázban égett a kedves Cset nép. Aztán mikor eljött a nagy nap, az utazás napja, Bátyámmal felkeltünk és útnak indultunk. Piliscsaba felé a vonaton alig volt állóhely, sőt még egy egész cserkészcsapat is felszállt. Na onnantól elég közel kerültünk egymáshoz. Mikor megérkeztünk kevesen voltunk; esti szolgálat Ökumené néven volt bejegyezve. Kissé unottan ültem le. Szeverényi János első gondolatai után azonban meghitt figyelemmel követtem (és látszólag mindenki más is) a szálakat. Érdekes volt az pl, hogy nem csak a reformátusok üdvözülnek... nem csak a katolikusok... és nem csak az a kis falu, ahol azt tartják, hogy náluk van az igaz hit, és mennyire is sajnálják a többi 7 milliárd ember elveszettségét... :)
Az is érdekes volt még, hogy melyik vallás mivel próbálja KIÉRDEMELNI az üdvöt! Még volt nagyon jó előadás, de ez valahogy ledöbbentett.

A lelki háttér mellett volt időnk játszani is, pl csocsózni, röplabdázni (Ja és ping-pongozni is, de azt csak keresztben, mert a csocsó elfoglalta a helyet.)
Nem tudott mindenki mindenkivel beszélgetni, én pl jó, ha a fele társasághoz szóltam.. de mindenkinek a szemében ott volt a szeretet. Ezt jó volt látni!

Eljönni természetesen nem volt, jó, de legalább a társaság az volt! :)
Istené a hála és a dicsőség, hogy ott lehettünk, és érezhettük jelenlétét!

Miklós Dávid



SZEMÉLY szerint már nagyon vártam, hogy elérkezzen április közepe, és elmehessünk újra Piliscsabára, ebben az évben lesz 10 éve, hogy itt tértem meg!! Nemcsak az látszik ebből, hogy mennyire öregszem, hanem az is, hogy mennyire nagy szükségem van arra, hogy visszataláljak az első Szeretetre, amire itt, ebben a házban úgy érzem nagy lehetőség van!

Már hetekkel ezelőtt Mari megszervezte a hétvége zenei részét, amihez természetesen szükség volt néhány próbára is ( lehet, hogy még több is kellett volna? :), és mivel engem is beszervezett a csapatba, természetesen nagyon vártam már, hogy együtt énekelhessünk. Nagy élmény volt, hogy láthattam, sokan együtt tudtuk dicsérni az Urat, tök jó látni, hogy nemcsak mi vagyunk lelkesek, hanem jópár mosolygós szempár néz vissza ránk!! Hála ezért is Neki!!

És hála mindegyik előadásért, amik szerintem nemcsak nagyon színvonalasak, hanem áldottak is voltak, és szólt az Előadókon keresztül Isten!! Hála a szombati jó időért, hála az esti "Csaó Kálvin!"-ért, hála a sok nevetésért, a vasárnapi Úrvacsoráért, hála az egész hétvégéért!!

Börzsönyi Zsuzsi