Valaki mondja meg... 50' RealMedia

2007.07.18. 9:00 - 10:30
Helyszín: Nagyszínpad

"Hát ez szuper!"
Jöttél már ki így evangélizációról?
Horsai Ede lelkész-hajóskapitány egy egész csapatnyi legénységgel (Meglepetés színház) érkezett, hogy a kálvini "Reménységetek horgonyát Krisztusba vessétek" cél felé navigáljon.
"Valaki mondja meg, miért vagyunk itt - anyám azt mondta, hogy boldog légy, de anyám azt nem mondta, mért nem e földön..." A közkedvelt Presser-Adamis dallal rögtön a kérdések egész hadát zúdították ránk és ez csak csepp a tengerben - a kérdések tengerében úszunk? -, mert smink nélkül szembenézni önmagunkkal (vágyainkkal, álmainkkal, reményeinkkel) nem semmi feladat. A Meglepetés színház elénk varázsolta kétségekben vergődő önmagunkat (hova felvételizzek, minek, el tudom végezni, lesz állásom...?), kapcsolataink ziláltságát (társ, igaz barát, szabadság vágy...). A hajóskapitány történetei pedig meggyőző erővel mutatták be, hogy mi, okoskodó modern emberek semmiben sem különbözünk a régi görögöktől: akár hajtunk mint Sziszifusz, vagy bulizunk, mint Tantalusz, mégis szomjan halunk az oázistól akár egy sóhajtásra is. Ne feledjük a skandináv aranyköpést sem (lányok, figyelem!): "Az Úr Isten minden madár számára teremtett férget, de nem tálalja egyenesen a fészekbe" Avagy Kálvintól szabadon: "Hát mi lenne belőlünk, ha nem a reménységen csüggenénk..."
Tehát, vegyünk mély levegőt, mert a kérdések tengere nem a fuldoklásunkat szolgálja. A központi kérdés: "Mit álltok itt az égre nézve?" (ApCsel 1,11) így szólt tehát ma reggel: Ki vagyok? Miben reménykedem? Mit hiszek? Mire vágyom? Kire vágyom? Hol lehet a reménységem forrása?
- Na jó, mára elég, holnapra is maradjon kérdés.



Reménységre teremtve 50' RealMedia

2007.07.19. 9:00 - 10:30
Helyszín: Nagyszínpad

Ma is továbbhajózunk a korábbi vizeken: a kezdő szituációs játék egy hitelfelvételi kérelem kapcsán zanzásítja a kérvények, adatlapok kérdészuhatagát. Végül is sok-sok kérdésünk kettőre redukálódik:

Hol van és mit akar az Isten?
Hol vagyok és mit akarok én?
Csak. Na, ezt a választ felejtsük el. Ez a válasz az agyhalál. Az ember valódi válaszra vár, ez segíti a tudomány fejlődését is, ami számtalan kérdésünkre választ is ad, csak a legfontosabbakra nem: Isten, ember, élet, halál... Nincs mindenki számára elfogadható válaszunk, miközben a válasz már kész van. De feltesszük-e a kérdést? Ha beszélhetünk a teremtő Istennel, micsoda őrültség, hogy nem tesszük! "Miért születtem… valaki mondja meg!" A Lélek megmondja. Ki vagyok? Az Isten képmása - lúzerségemben, szerencsétlenségemben is. Nem azért, mert Ő is kopaszodik és pocakos, hanem mert Övé a szabadság és a szeretet. Aki Istenre rátalál, megtalálja önmagát és megérti a másikat, szabad lesz a szeretetre. Tehát most rólam/rólad van szó: EMBER
Te vagy az, aki tud figyelni Isten szavára.
Te vagy az, aki a bajban Hozzá fordulhat.
Te vagy az, akinek válaszol.
És te vagy az, aki megértheted és megfogadhatod a tanácsát.
Kommunikáció. Na megint egy örökzöld témánál vagyunk, akár jöhet egy kis játék is! Mit tennél, ha valaki felajánlana egy olyan tablettát, amit a "nagy ő" kólájába keverhetsz, s ő, a vágyva várt illető örök hűséggel fog csüggni rajtad...?
...Talán mégis jobb lenne, ha önként, szabadon választana téged?
Sok-sok környezetedben élő EMBER - embertárs - segítőtárs, akit Isten adott melléd. EMBER vagy, tehát soha nem vagy egyedül. Veled van a láthatatlan Isten. Láthatatlan - hát ez gáz, vagy mégsem? A beduinok szerint a szem a sivatagot látja, a szív a végét is. (Lehet, hogy ők egy fejlettebb fajt képviselnek…) Látni a láthatatlant, avagy egy pápua srác értelmezésében túl látni a horizonton, akár Ábrahám, úton a Mórija hegye felé, vagy Mózes a fáraónál. Ajjaj, már megint a hithősök, és mi lesz velem a fáraónál? Mihez kezdek? Én veled leszek. A te Istened vagyok. Nem az emberiség istene, hanem: "Én vagyok az Úr, a te Istened."
"Az EMBER önmagát szárnyalhatja túl, és ez az emberi élet titka." - Blaise Pascal szerint - hihetetlen, mennyien szólnak a témához! Mindent készen teremtett az Isten, kivéve minket, mi nem vagyunk készen. EMBER - reménységre teremtve… Szóval van még hova szárnyalni...


Itt mindenkinek helye van 32' RealMedia

2007.07.20. 9:00 - 10:30
Helyszín: Nagyszínpad

Tisztelet mindenkinek, aki a hőségben aszalódik velünk - mondja a kapitány a színpadon, köszönjük, a tisztelet és a vizes törülköző jól jön. Hol tartottunk? Kérdéseink vannak, és most megragadjuk a lehetőséget, hogy választ kapjunk.
Kell-e az egyház a XXI. században? Kinek Kell? (Na, ezek jó kérdések.) Van ennél sokkal érdekesebb, aktuálisabb szervezet, vagy mégsem? Eljutottunk odáig, hogy csak egy Isten menthet meg minket. "Az a baj világunkkal, hogy túl sok a laboratórium, és kevés az oratórium." (A. Einstein) Tanítók, megmondó emberek bőven teremnek, mégis a nép olyan, mint a pásztor nélküli juhok. És az Isten Fia megszánja ezt a sokaságot. Elhív embereket, jöjj, és kövess engem!
Kiket hív el? Hát először néhány fiatal titánt (titán = ti tán tudtok vele kezdeni valamit), Simont és Andrást. Ők is megkérdezik egymástól: Te, ismer ez minket? Alkalmasak vagyunk mi erre? Nem. Egyszerű emberek, akik engedték, hogy Isten eszközként használja őket, ráadásul halászok. "A nép, amely a törvényt nem ismeri" - a halászok, pásztorok, vámszedők. Az életmódjuk is lehetetlenné teszi, hogy a törvényt igazán megtartsák. Jézus pedig azt mondja: "Nem küldettem, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Isten természetéhez tartozik, hogy a semmiből valamit teremt - ez Lutheri bölcsesség. Tehát legyünk semmivé, hogy Ő teremtsen új embert belőlünk.
Most hozzunk létre egy excel fájlt (még nem zárult le a tanév?), két oszlop, rabbik és Jézus. A rabbik egy helyen tanítottak, Jézus vándorolt. A r.(ugye vágod?) a törvényen meditáltak, J. tanított, a r. az atyák hagyományába vezettek be, J. az Atya hagyományába, a r.-nál aki hajt mester lehet, J-nál a tanítványok nem riválisok, hanem testvérek lesznek. És a legszebb: Jézus nem egy tant ad át, hanem EMBERT formál. Fogjatok be minden halat! A válogatás nem a ti feladatotok! "Annyi energia van ezen a világon, amennyi reménység." (A. Schweitzer) Isten lángoló, lelkesedő, süllyedő, csüggedő, háromszor megtagadó embereket vár. Olyanokat, akik küzdenek, de nem egymás ellen, hanem az egyházért és az evangéliumért. Nem lehetünk mindig hősök, de megadja, hogy ne legyünk gyávák.
Hit nélkül a reménység nem tud nevetni, remény nélkül a hit nem tud szeretni. Mi kell? Mosoly, odafigyelés, vidámság, őszinteség. A XX. sz. arról szólt, hogy miben különbözünk, a XXI. arról, hogy mihez tartozunk. Egyházhoz, egy olyan bárkához, ahol mindenkinek helye van. (Helyben vagyunk!)
És most egymás szemébe nézünk egész közelről, hogy a zsoltárok 17,8 Horsai féle megközelítését a gyakorlatba ültetve meglássuk egymást, mint egy apró képmást egymás pupillájában. Vigyázat, csak egészen közelről!




"1964 01.02-án születtem lelkész család gyermekeként Vásárosnaményban. Jándon, majd Kéken nőttem fel. Középiskolába Debrecenbe, a Református Gimnáziumba jártam, szintén Debrecenben végeztem a teológiát is. A Nagytemplomban voltam segédlelkész, majd 1989-1991 között Németországban, Bielefeldben a Kirchliche Hochschulen voltam ösztöndíjas. 1992-től vagyok a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának vallástanára, 2003 óta pedig a Debreceni Református Hittudományi Egyetem adjunktusa. Nős vagyok, 2 gyerekünk van. Feleségem orvos, Dávid (16), Bogi (14) a Dóczy Gimnázium diákjai.
A világ egyik legjobb dolga istenkereső embereknek a hit öröméről, a megtalált élet gazdagságáról beszélni."

Horsai Ede


Ha még nem rendelkeznél RealPlayer lejátszóval, innen ingyenesen letöltheted:

Copyright: Parokia© 2007. ¤ Fotó & Video & Hang: Parókia Team