Bármilyen keresztyén háttérből is jött valaki, azt hiszem, kétféle képpen reagálhatott az eseményekre: megvetéssel vagy megértéssel. Ez persze nem ilyen egyszerű, de úgy gondolom, azok többet kaptak, akik nem a zajra, hanem Isten szavára figyeltek; arra, hogy nekik személyesen mit mondanak az énekek és ők mit tudnak rajtuk keresztül kifejezni az Úrnak és nem arra, hogy ki, mikor és hogyan teszi fel a kezét dicsőítés közben. Mert szerintem Isten csodálatos erejével jelen volt ezen a konferencián és beszélt mindazokhoz, akik odafigyeltek rá; talán még azokhoz is akik nem.

Eszter

Tudom, hogy sokaknak voltak fenntartásaik. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy kicsit táguljon a látásunk és ne csak abban érezzük magunkat otthon, amit olyan jól megszoktunk. 6000 fiatal együtt volt, imádta Isten és közben próbáltuk megélni a szeretetet egymás felé. Igen, türelemre is szükség volt... De nem éppen az Ige írja, hogy ez a Lélek gyümölcsének egy gerezdje? Jézus azt mondja, hogy arról ismerik meg az Ő tanítványait, hogy azok egymást szeretik. A szeretetnek olyan sokféle megnyilvánulása volt jelen ez alatt a pár nap alatt, amiről bátran mondhatom, hogy JEL a világnak: Isten Országa itt van közöttünk.

Gizi

Az igei szolgálatok szerintem tartalmasak és (ki)mozdító erejűek voltak, bibliailag pontos üzenettel. Nem baj, hogy más temperamentumú igehirdetőket is hall az ember, bár a legeszelősebbnél halkíthatott volna a hangmérnök. Felejthetőek voltak az olyan túlkapások, minthogy mezítláb térképeken állva imádkozzunk, de betudtam a szervezők azon törekvésének, hogy biztosítani akarták a "show" -hangulatot. Ez csak azért veszélyes, mert könnyen jól érezheti magát az is, aki más lelkülettel örül. Más szóval könnyen a felületesség csapdájába eshet az ember, és már nem tudja, hogy Jézusért örül, vagy mert csak mindenki örül, és ez rá is átragadt; lélekből imádkozik, vagy csak nyújtózkodik, illetve joghurtért csápol.

Szabolcs

Ez az egy hét Hollandiában nekem nagyon sokat jelentett. Természetesen nagy örömöt okozott a barátaimmal való együttlét is, de a legfantasztikusabb az volt, hogy Isten megszólított és megerősítette számomra az elhívását egy olyan időben, amikor kétségbeesetten szükségem volt rá! Ez két szemnáriumon következett be és még mindíg ebből az élményből merítem az erőmet a tanulásra és a "harc megvívására". Ez a "találkozás" hálával tölt el!

Eszter

Látni sok lelkes fiatalt akik szeretnék Istent szolgálni, nagy batorítás volt a számomra. Imaalkalmak bátorítottak a további imádkozásra különböző országokért. Van amikor elveszek magam kis szükségeiben és nem veszem észre, hogy vannak sokkal nagyobb problémák is ezen a világon. Jó felocsúdni egy kicsit.

David Zac egyik délelőtt mondta, hogy - Miért nincsenek olyan énekírók akik a sok ÉN helyet MI szócskákat írnának az énekversekben. Manapság az összes Worship ének az ÉN, ENGEM, NEKEM, ENYÉM szókat ismételgeti. Miért nem énekelünk MI, MINKET, NEKÜNK, MIÉNK stb.-t. Nagyon egoisták lettünk és nem törekszünk az egységre. A menyben nem én leszek ott egyedül. Ez egy érdekes gondolat volt.

Stuart McAllister visszaemlékeztetett a régi kommunista rendszerünkre. Hálaadásra inditott, hogy az evangélium már könnyen bejuthat az országunkba. Az ő mondatai közul egy dolog még mindíg itt cseng a fülemben:
God is most gloryfied in me when I'm most satisfied in Him.

Krisztina

Az igei üzenet, az élmény és a hangulat megérte és a kezdeti ódzkodás ellenére úgy távoztam, hogy ide vissza fogok még térni!

Szabolcs