A mintegy 700 érdeklődő különböző témájú előadásokon, igehirdetéseken, csoportos megbeszéléseken, illetve alternatív programokon vehetett részt, szombat este pedig a magyarországi Keresztút együttes koncertjét hallgatta meg.
A Keresztút együttes tagjaival már három évvel ezelőtt is találkozott e sorok szerzője, de akkor, technikai okokból kifolyólag meghiúsult az interjú. Ezúttal semmi sem jött közbe, s a zenekar két tagja, Géczy Lajos és felesége, Katalin készséggel állt a Szövétnek rendelkezésére.

Nem célunk a népszerűség

De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg teljes szívetek szerint,
És szíveteket szaggassátok, ne ruhátokat,
Így térjetek az Úrhoz.


- Az Útmenti dalok című kazetta révén ismertelek meg titeket, a konferencián másodjára hallottalak titeket élőben. Ha nem akarok szuperlatívuszokban beszélni, akkor úgy fogalmazok, hogy rendkívül szuggesztív, rendkívül mélyről jövő és rendkívül gazdag a zenétek. Honnan indul ez a zene?
Géczy Katalin: - A dalok születése lelki élményekből indul. Gyakorlatilag a megtérésemtől kezdve lépett föl bennem az az igény, hogy amit személyesen, az Istennel való találkozásban megélek, azt el is énekeljem. Azokat az igéket, amik megszólítanak, amik átjárnak, olyan módon adjam tovább, hogy a szuggesztív erejük megnyilvánulhasson. Körülbelül tíz éve van a zenekar, amin belül ezt megpróbáltuk zeneileg is egy sokkal gazdagabb hangzásvilágban megvalósítani.

- Hogyan alakult meg a Keresztút zenekar?
G. K.: - Már fiatalon is zenéltünk mi együtt sokszor, sokféle módon, elsősorban gyülekezetekben. Egy idő után ezért komolyan felmerült, hogy ezzel a zenei anyaggal és lelki tartalommal lehetne nemcsak gyülekezetekben, hanem fiatalok között, iskolákban, vagy akár börtönökben is a kívülállók fele megszólalni, szolgálni. Azért kezdtünk egy komolyabb zenei munkát, hogy a saját kedvtelésünkön is túllépve a keresztyén üzenetet zenén keresztül átadhassuk.

- Milyen zenei "előéletetek" van?
G. K.: - Én ének-karvezetés szakos tanár vagyok és a főiskolán némi zeneszerzési alapokat is tanultam, ezt folyamatosan fejlesztem tovább. Nővérem is zeneművészeti főiskolán végzett, csellista, a lányunk, Mirjam hegedű szakon tanul. A többiek nem zenei végzettségűek, de valamennyien szorosan kötődnek a zenéhez.

- Mi a civil foglalkozásotok?
Géczy Lajos: - Mindannyiunknak van civil, polgári foglalkozása, a zenekari lét a szabadidő, pontosabban az Istennek odaszánt idő. Katalin és a nővére, Miklóssy Hajnalka esetében a polgári foglalkozás is a zenéhez kötődik, Füle Tamás informatikai szakember, jelen pillanatban elsősorban internetes honlapok készítésével foglalkozik, én pedig a Magyar Televíziónál dolgozom hangmérnökként. Meg kell említenem, hogy a zenekarban van egy rejtett átfedés, hiszen a Parókia nevű internetes portált alapító és jelenleg is gondozó törzsgárda gyakorlatilag azonos a zenekar tagjaival. Ebben a frontember nyilván Füle Tamás, de a szerkesztésben részt vesz a zenekar minden tagja.

- Felröppentek hírek azzal kapcsolatban, hogy a közeljövőben keresztyén témájú és szerkesztésű televíziós csatorna is indulna.
G. L.: - Ennek ma, sajnos, nincs realitása Magyarországon. A legfőbb akadályként azt látom, hogy a magyarországi keresztyénségben, szűkebb értelemben a református egyházban nincs meg, vagy nincs szabaddá téve a szellemi kapacitás egy ilyen kezdeményezéshez, vagy akár csak egy rádiócsatorna létrehozásához. Jelen pillanatban az is gond, hogy például a római katolikusok által működtetett 16 órás adásban a fölajánlott református órákat kitöltsük. Teljesen kényszerpályán mozog ez, nem tudjuk önálló anyaggal kitölteni, mert nincsen anyagi bázis és nincsenek rátermett lelkészeink, újságíróink, médiaszakos hallgatóink, akik ehhez az anyagokat kitalálják, leforgassák, előkészítsék. Azok az emberek, akik alkalmasak lennének erre, mással kell, hogy foglalkozzanak.

- Kanyarodjunk vissza a Keresztúthoz. Mennyire ismernek titeket és mennyire ismernek el titeket a zenei társadalomban? Mennyire igénylitek ti az elismerést?
G. K.: - A magyarországi CE-Szövetségben és más keresztyén körökben ismertek vagyunk, sok gyülekezetbe eljutottunk, ahova nagy szeretettel hívnak vissza minket rendszeresen. Ezen túlmenő reklámot nem folytatunk.
G. L.: - Nem fejtettünk ki soha önreklámozási tevékenységet és nem is cél a népszerűség. Ennek számos oka van. Egyrészt nem tartjuk ezt fontosnak, másrészt a negyvenes korosztályba tartozunk, gyermekeink vannak, sokszor a próbákra, koncertekre, egy-egy hétvégi hosszabb alkalomra is nem kis munka a gyerekmegőrzést megszervezni. Bizony megemlítendő, hogy a nagyszülők segítsége nélkül nem tudnánk ezt megtenni. Sokkal több koncertet nem tudunk elvállalni, mint amennyi meghívást kapunk. Ami az elismertséget illeti, vannak bizonyos egyházi zenei körök, amelyek ezt a fajta muzsikát nem tekintik egyházi zenének, ezekkel már nem óhajtunk vitába szállni.

- Tehát az egyházi zene kategóriába soroljátok a ti zenéteket, nem a keresztyén könnyűzenéhez?
G. L.: - Keresztyén zene, de nem könnyűzene. Szerintem, aki egyszer végighallgatja valamelyik koncertünket, szembesül azzal, hogy nem könnyűzenét hallgat. Adja Isten, hogy így legyen. Nem gondolom, hogy könnyűzene, mert nem könnyűek a szövegek, semmiképpen sem szórakoztató a zene, itt minden dalnak nagyon határozott igei üzenete és gondolata van. Ezt szórakoztató zeneként nem lehet kommunikálni az emberek felé, ez nem háttérzene. Ezzel nem valamilyen magas piedesztálra helyezzük magunkat, félreértés ne essék, erről szó sincs, egyszerűen azt gondoljuk, hogy az az üzenet, amit a szöveg és a dallam együtt hordoz, azt nem tudjuk háttér-szórakoztató zeneként elképzelni. Pontosan úgy, ahogy nem lehet bibliát olvasni háttérként, vagy nem lehet igehirdetést hallgatni háttérként. Azt gondolom, hogy amikor Istennel foglalkozunk, akár gondolatban, akár imádságban, ez nem működhet valaminek a melléktermékeként.

- Azért firtattam a széles körű ismertséget, mert úgy érzem, hogy a zenétek éppenséggel alkalmas arra, hogy akár a teljesen kívülállónak is mondjon valamit, a sokszínűségével, átéltségével együtt. Milyen reakciókat éreztek a közönség részéről? Hogyan méritek le, hogy eljutott, vagy nem jutott el az üzenet hozzájuk?
G. K.: - Mindig úgy tapasztalom, hogy ha egy koncerten figyelnek, akkor megteremtődik az a légkör, amelyben az ige meg tud szólalni, átjárja és megrendíti az embereket. Egyszer fordult elő, hogy egy olyan jellegű keresztyén rendezvényen zenéltünk, ahol egymás után sok-sok zenekar lépett fel és semmiféle odafigyelés vagy Istenre figyelés nem jött létre, hanem csak szórakoztató stílusban ment a dolog. Akkor teljesen hatástalan volt, amit csináltunk és rettenetesen éreztük magunkat azon a helyen. Nem szakítható el a zenénk attól a lelkülettől, attól az üzenettől, tartalomtól, amiről szól, és amiért van. Abban a pillanatban, hogy erről leválasztom, már nem működik. A világi vonalon való érvényesülésbe már csak azért sem szállhatunk be, mert ez rendkívül erősen a bizniszen, a show-elemeken alapszik, mi pedig ezt messzemenően megpróbáltuk kizárni a lelkületünkből.

- Azt jelenti tehát, hogy a zeneboltokban nem fog felbukkanni Keresztút-kazetta, vagy CD-lemez akármilyen más klasszikus vagy könnyűzene mellett?
G. K.: - Vannak olyan keresztyén üzletek, ahol árusítják az anyagainkat, és ennek örülünk is, de nem célunk, hogy egy Lagzi Lajcsi mellett ott legyen a Keresztút is.
G. L.: - Nagyon nem mindegy a számunkra, hogy ez a zene milyen környezetben jelenik meg. El tudok képzelni (sajnos) olyan környezetet, amelyben ennek a zenének nem szabad megjelennie, megfelelnie. Nem lehet egy a sok között.

- Hol fogtok felbukkanni a közeljövőben?
G. K.: - Október közepén Takácsiban játszunk, novemberben pedig két budapesti koncertünk is lesz, Óbudán a református egyházközségben és a Kispest-Rózsatéri református gyülekezet előtt.
G. L.: - Van még egy meghívásunk a baracskai ítéletvégrehajtó intézetbe, az ottani börtönlelkészen keresztül. Az ottani raboknak fogunk játszani, pontosabban, ha Isten méltat minket, akkor az ottani rabok felé fogunk Isten igéjével szolgálni.

- Köszönöm a beszélgetést.

lejegyezte:
Ilona János


Copyright: Parokia© 2003. ¤ Riport & Fotó: Nagyváradi CE