Egyházi és nemzeti helyzetértékelés és útkeresés címmel tanulmányi napot szervezett november 24-én a tízéves THÉMA Egyesület Budapesten, a Németajkú Egyházközség templomában.

A nyitóáhítat a Zsidókhoz írt levél első része alapján hangzott el. Szűcs Ferenc, a Károli Egyetem rektora arra figyelmeztette a jelenlévőket, lássák meg azt a biztatást, amit Isten világából kapnak földi szolgálatukhoz.

A délelőtti kerekasztal-beszélgetés résztvevőit - Balog Zoltán lelkészt, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnökét, Prőhle Gergelyt, az evangélikus egyház országos felügyelőjét, Sípos Ete Álmos lelkészt, a Biblia Szövetség főtitkárát, valamint Szabó István dunamelléki református püspököt - Ablonczy Bálint újságíró, az eszmecsere moderátora arról kérdezte, hogy jutott hazánk a lelki, szellemi és gazdasági válságba, s milyen kivezető utakat látnak a jelenlegi nehéz helyzetből.

Balog Zoltán elmondta, hogy a jó terápiához pontos diagnózis kell. Mindenekelőtt tisztán kell látni helyzetünket: ha látjuk a válságot, ha látjuk a bűnt, akkor van lehetőségünk a bűnbánatra és akkor van esélyünk a bűnbocsánatra is. A közéleti szerepvállalással kapcsolatban elmondta, hogy a politika hagyja békén az egyházakat, azok pedig ne mondjanak le arról, hogy a közélet kérdéseiben az ige fényében, az igazságnak megfelelően megnyilvánuljanak. Végül szólt a belső egyházi nyilvánosság fejlesztésének szükségességéről, egy olyan fórum hiányzik, ahol lefolytathatók a teológiai, közéleti viták, ahol a kritikus hangok is helyet kaphatnak, hiszen ezekre szükség van a jó diagnózis megállapításához és a közösség megteremtéséhez. Azt, hogy ilyen nincs, nem csak azok felelősségének tartja, akik nem teremtették meg, hanem azokénak is, akik nem igényelték. Pozitív példaként említette ennek kapcsán az Evangélikus Élet című hetilapot, és kritikusan szólt a Reformátusok Lapjáról.

Sípos Ete Álmos azt hangsúlyozta, hogy nem lehet minden bajért a politikát okolni. Az ország egész lakossága hitbeli és morális válságban van, s erre utalnak az ijesztő egyházi statisztikák is. Az egyház szerepe ebben a helyzetben prófétai: hirdetni a bűnbánat és a megtérés evangéliumát. Ugyanakkor, mint mondta, az egyház krízise mindig az igehirdetés krízise, s a legnagyobb gond itt van szerinte. Pedig ha élő ige szól, annak mindig hatása van, a jó igehirdetés az egyetlen, ami megváltoztathatja az embereket.


Prőhle Gergely civilizációs problémákat lát az országban, amelynek szerinte része az egyház is. Ennek kapcsán hangsúlyozta a lelkészképzés és az egyházi szervezet korszerűsítésének szükségességét. Meg kell mutatni az embereknek: az egyház is a modern világ része, nem valami anakronisztikus, hagyományőrző kezdeményezés. Jobbnak, hitelesebbnek kell lennünk, mint a világ. Mint elmondta, az evangélikus egyház ennek érdekében - az igazság és kiengesztelődés fényében - vágott bele múltfeltáró tevékenységébe, hogy ezzel is megmutassa: habár óriási nehézségeket rejt, de lehet másként is kezelni az ügynökkérdést, mint ahogy azt a közéletben teszik.

Szabó István szerint a krízis abban mutatkozik meg, hogy elvesztettük evidenciáinkat. Elmondta, hogy egyházunk gyülekezeteiben él, de a gyülekezetek is úgy élnek, mint az egyház egésze, azaz maguk is tanítanak, szolgálnak, intézményeket tartanak fenn. Ennek kapcsán beszélt a püspök a gyülekezetek közötti szolidaritás szükségességéről és a lelkészi javadalmazásokban mutatkozó nagy különbségek problematikájáról is. Végezetül arra a kérdésre, hogy hozzá tehet-e a mai magyar keresztyénség a mai magyar társadalmi krízis megoldásához valamit, a XVI. századi reformátorokat hozta példaként. Akkor sikerült.
S mi volt a titkuk? Tették a dolgukat.

A délután folyamán az egyesület megalakulásának körülményeiről, tevékenységéről Nagy Péter elnök tartott előadást, majd Fabiny Tibor mutatta be a párhuzamos evangélikus kezdeményezéseket. A tagságból felkért hozzászólók ezt követően nagyobb részt méltatták a szervezet tízéves tevékenységét, de néhány kisebb kudarcot sem hallgattak el.

Kiss Sándor
www.reformatus.hu