Hogyan is lehetne jellemezni azt a kort, szellemi légkört amiben nap mint nap élünk? Az értékek relativizálódása, az evidenciák megszűnése, a konfliktuskezelő képesség teljes hiánya általánossá lett, és sajnos - úgy tűnik - e világtól a hívő ember sem maradt érintetlen.


Mindaz ami körülöttünk és óhatatlanul bennünk is történik, vissza-visszatérően idézi Godfrey Reggio anno nagysikerű filmjét a KOYAANISQATSI-t, melyet címként csak így fordítottak le hopi nyelvről: KIZÖKKENT VILÁG.
Ám a szó további jelentései még mélyebbre nyúlnak:
1. őrült élet
2. zavaros élet
3. kiegyensúlyozatlan élet
4. széteső élet
5. az élet olyan állapota, amely változásért kiált

A filmrendező a maga eszközeivel kereste a választ. Nyolcvanhét perc alatt a címadó kifejezés az egyetlen szó mely elhangzik, de a képek beszédesebbek minden szónál.
A lelkészkollégákért felelősséget érzők, egy borongós novemberi vasárnap délután szintén azt keresték, mit tehetnek, ha a válság, a krízis helyzet a gyülekezetek őrállóit, lelkipásztorait, illetve családjukat fenyegeti. Mi a felelősségünk egymásért, illetve mik a jelei a krízist megelőző állapotnak? Vannak-e mulasztásaink ezen a területen? Mit kell tennünk?

A válaszadásban segítségünkre volt Dr. Buda Béla előadása, illetve tematikus csoportokban folytatódott a hallottak értékelése. Végül közös imádsággal, úrvacsorai közösséggel zárult a vasárnap délutáni közös gondolkodás, együttlét.

Az előadás hangfelvétele MP3 formátumban is letölthető
A csoportok beszámolói:

LELKÉSZI IDENTITÁS CSOPORT

Nagy Péter felvetéséből indultunk ki, mely szerint jól látszik egy generációs különbség a 40-50 évnél idősebb és fiatalabb lelkészek között. Igyekeztünk feltárni ennek a különbségnek az okait. E kapcsán megállapítottuk, hogy a társadalom egészére jellemző a férfiidentitás gyengülése, a fiatalok teherbíró-képességének csökkenése. Ebből jutottunk el ahhoz a kérdéshez, hogy mit tehet, mit tesz az egyház, főleg az egyházi monokultúrában felnőtt fiatalokkal kapcsolatban. Az is kérdés, hogy mi történik azokkal a fiatal lelkészekkel, akik a teherbírásukon felül vállalnak, akik elvégzik, ami a feladatuk, néha még esetleg többet is. Vannak olyanok, akik rohannak a kiégés felé, és ez is a valóság egyik oldala.

Arra a kérdésre, hogy az egyház mit kezdhet mindezzel, a következő válaszok vetődtek fel:
A teológiai képzés keretében szükséges, hogy a hallgatók segítséget kapjanak az identitás meghatározásában.
Segítséget nyújthat a primer teologizálás erősítése a lelkészek között, ami segíthet a lelkészi szolgálatot fókuszálni. Ha tehát a lelkészt egyéb társadalmi feladatok is terhelik, akkor fontos újra és újra tudatosítania magában, hogy mire hivatott el. A teologizálás segít megfogalmazni azt, hogy mi a hivatásunk, mit prédikálunk, mire hivattunk el.
A hiányzó egyházon belüli szolidaritás, bátorítás erősítése a lelkészek között, és az egyház részéről.
A feladatok meghatározás tekintetében fontos szempont, hogy milyen identitástudatból válogat egy lelkész a feladatok közül.
A kompetenciával már a teológiai oktatást megelőzően, a felvétel során foglalkozni kell.

Az a cél mindenféleképpen, hogy kialakuljon egy belső tartás, tartalom, amiből élni lehet. Nagyon fontos, hogy mindenki minden alkalmat megragadjon a töltekezésre.

A lelkészi szolidaritás, a lelkipásztorok bátorítása hozzátartozik a lelkészek lelkigondozásához. Az egyházszervezet ne csak problémákat láttasson, rémítgessen, hanem folyamatosan tudjon bíztatni, esetleg megköszönni a lelkészek munkáját.

Döntő kérdés a tiszta, lecsiszolt feladat-meghatározás: az idősebb lelkészek feladata a fiatalokat megtanítani nemeket és igeneket kimondani ezen a téren. Sok stressztől kímélni meg mindenki magát, ha ezt elvégezné. Egy lelkésznek rengeteg látszattevékenysége van a szolgálata során. És ezzel kapcsolatban fontos kérdés lehet, hogy egy lelkész pincér a gyülekezetében vagy lelkipásztor, azaz kiszolgál vagy szolgál, elvárásoknak felel meg vagy az Isten kérését teljesíti. Ez segíthet igent és nemet mondani.



KRÍZIS-CSOPORT

A krízis definíciója: egy sürgős megoldás kellene, de nincs. És ha valaki ezt érzi, akkor menekülésbe kezd. Ha nincs megoldás, akkor inkább nem is foglalkozik az ember ezzel a kérdéssel. A beszélgetés végkifejlete annak a problémának a megfogalmazása volt, miszerint az egyháznak strukturálisan az értelemadással van problémája, a lelkész nem érti az alapelveket, és ezért nem tudja, hogy mi-miért van. A megfogalmazás bátorsága mutatja, hogy mennyire van közel a megoldás: amikor nem tudunk beszélni egy problémáról, akkor látszik, hogy nem is merünk arra gondolni, vagy a lelkünk mélyén nem is tudjuk, hogy bármilyen választ tudnánk adni ezekre a nehéz kérdésekre. Ha már merünk róla beszélni, az azt jelzi, hogy valamit mégis tudunk róla.

Fontos kérdés, hogy hogyan lehet feléleszteni az alapvető értékeket a hivatáson belül, akár olyan értékeket is, amelyek a szerep külső vetületeiben a nehezebb megoldásokat követelik meg, írják elő. Ezek ugyanis magukban hordozzák a konfliktust.

A primer teologizálás fogalmához hasonló gondolatok ebben a csoportban is megfogalmazódtak: az alapvető teológiai gondolatokról újra beszélni kell, mert bár evidenciáknak tartjuk őket, nem azok. Amikor egy-egy tragikus esemény történik, akkor derül ki, hogy ezek nem evidenciák. Ilyenkor felmerülnek kérdések, amelyekre teológiai választ kellene adni, de nem tudunk, mert még magunk számára sem fogalmaztuk meg soha. Nagyon is szükség van arra, hogy teret találjunk a teologizálás számára, amelyek egyben egymás megértésének a terei is lehetnek.



LELKÉSZEK LELKIGONDOZÁSA CSOPORT

Többen elmondták, mennyire nehéz segítséghez folyamodni. A lelkészi identitás valahogy magában hordja azt az érzést, hogy meg tudom oldani a gondjaimat. Volt, aki példával is elmondta, tanácsolták számára egy nehéz helyzetben, hogy beszélgessen szakemberrel, de nem fordult senkihez, mert úgy látta, meg kell oldania egyedül, imádkozva a gondját.
A gyengeségek belátása és megfogalmazása nehéz.
Beszélgettünk arról, meddig terjed a felelősségünk.
Elhangzott, hogy jó lenne a lelkészi kisköröket alapvetően újjá szervezni. Van, ahol nem működik egyáltalán, van ahol formális. Talán jó terep lenne, ha mindenkinek "kötelező" lenne választania egy csoportot, de önként választhatná.
Felmerült, hogy létre kellene hozni a református pszichológusok baráti körét, mert nem tudják még a lelkészek sem, kihez fordulhatnak. Publicitást kellene adni a segítséget nyújtó kezek számára.
Volt, aki katolikus körökbe jár, ott merít erőt. Talán nem véletlen, hogy sokan a református egyházban szolgálva egy kicsit szeretnének kitekinteni, és valahol máshol, egy másik rendszerben is megtalálni magukat, és töltekezni. Erre a kitekintési vágyra is érdemes gondolni.


















Ha még nem rendelkeznél RealPlayer lejátszóval - de nagyon szeretnél -, innen ingyenesen letöltheted:

Copyright: Parokia© 2007. ¤ Fotó & Hang: Parókia Team