A Vizsolyi Biblia Öröksége
ünnepélyes megnyitó

Főtiszteletű Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Ünnepl? Közönség!

Nagy örömmel tölt el, hogy - ha személyesen nem is, de - levélben üdvözölhetem a "Károlyi Gáspár Napok" elnevezésű rendezvénysorozat ünnepi megnyitójának résztvevőit és rendezőit.

Minden könyvnek megvan a maga sorsa! - tartja a latin mondás, de az alkalomhoz illően anyanyelvünkön írjuk, továbbá a sorsa helyett mondjuk: rendeltetése, hiszen az ünnepi megemlékezésünk okát adó könyvnek: a KÖNYV-nek, és fordításának, amelynek köszönhetően az Írás magyarul szól hozzánk, is megvan a története, küldetése. Azonban érdemes ez alkalomból, amikor a Vizsolyi Bibliáról szólunk a teljes latin közmondást idézni: "Pro captu lectoris habent sua fata libelli", azaz az olvasói befogadástól függ a könyvnek a sorsa. És ha van könyv, amely "befogadást" nyert az olvasótól, az a magyar nyelvű Biblia volt, a Vizsolyi Biblia.

Megszólításaikat - néhány sorral feljebb - így végeztem: "Ünneplő Közönség"; de mondhattam, írhattam volna azt is: ünneplő közösség, mert ez a Vizsolyi Biblia rendeltetése, hiszen az első teljes és nyomtatásban is megjelent Szentírás-fordítás a nemzeti összetartozásunk jelképe.

A történelem és a politika úgy hozta, hogy több mint nyolc évtizede a magyarság hasonló szétszakítottságban él, mint a Károli Biblia születésekor, és sokszor nincsen más közösségi intézményünk, az együvétartozásnak nincs más jelképe, lehetősége, gyakorlata, mint anyanyelvünk használata, valamint ezen keresztül saját és sajátos kultúránk megőrzése, fenntartása.

És miért is mondtam, hogy a Károli Gáspár-féle magyar nyelvű Bibliának közösségteremtő képessége a rendeltetése, a küldetése?

Már megszületése előtt is közösséget teremtett ez könyv, illetve a létrehívásához kapcsolódó munka, hiszen a királyi rendelkezéssel szemben a nyomda működéséért is ki kellett állniuk a fordítás készítőinek.

Ezt követően a - mára már ismeretlen tagságú - fordítói közösséget kovácsolta eggyé ez az óriási szellemi munka, hogy vezetőjükön - Károli Gáspáron - keresztül a nyomtatásban résztvevőkkel - nyomdászokkal, a segítőkkel (mint például az akkor még ifjú Szenczi Molnár Alberttel) egy nagyobb kört alkotva, majd a hívők közösségén át a magyart, mint anyanyelvet használók formálódó nemzeti közösségének egyik meghatározó jelentőségű "nemzetformáló eszközévé" lett a magyar nyelvű Biblia.

De az első magyar nyelven nyomtatott Szentírás közösséget teremtett akkor is, amikor 2000. októberében megszületett a Nagykároly, Gönc és Vizsoly települések önkormányzati, illetve református egyházközösségi testületei közti megállapodás, amely együttműködés eredményeként ma - 415 esztendővel a Vizsolyi Biblia első megjelenését követően - ünneplünk, "ünnepi közösséggé" változhatunk, így elmondható, hogy az ünnepelt Biblia-fordítás jelenleg is "rendeltetésének megfelelően működik."

Megköszönve figyelmüket, a rendezvénysorozat egészéhez sikert és ünnepi lelkületet kívánva, tisztelettel üdvözli Mindnyájukat:

Vizi E. Szilveszter