32ezüst írta:
....
Én még mindig nem
Egy kicsit a bolondságról;
Nem szószerinti bolondról van szó, hanem ostobaságról. Isten ostobának minősíti azt az embert, aki bolond módon elutasítja Őt. (emeltem ki azért, mert sok esetben azt értik, hogy Isten ’lehülyézi’ az embert. Erről szó sincs.) Isten az ostobasággal kapcsolatban ihlette Salamont, aki a példabeszédeket összegyűjtötte. Ezt is jóváhagyta, annak tartalma miatt.
Péld 26.4 Ne felelj az ostobának az ő bolondsága szerint, nehogy vele egyenlő legyél.
Ehhez érdemes hozzá olvasni 1Pét 3:9 Mert így jobban érthető miről is szól.
Valamint arról, hogy a felelet ne legyen olyan, mint a kérdés. Ostoba = tagadó, bolondságot beszél, saját szíve szerint. (szív az érzelmi központ.) Mivel érzelmeiben nem Istent tekinti fontosnak, nem Isten szavát, így a felelet ne azon alapuljon, hanem Isten szaván.
Ez a vers önmagában egy külön gondolat volt.
A másik vers 26:5 ismét egy külön gondolat. (tekintve, hogy példabeszédek)
Felelj csak az ostobának az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemében.
Ehhez is érdemes elolvasni a Biblia más részeit. Mat 21.24; Ján 9:27, kiváltképp érdekes.
Mindkét esetben jól érthető, jól behatárolható gondolattal találkozunk.
Viszont így egymásután a látszólag rögtön ellentmondó részek szorosan összetartozó, de két független erős gondolat, ami segíti az embert amikor ilyen helyzetbe kerül. Egyrészt, hogy kerülje, hogy maga is ostobaságot tegyen, másrészt erős biztatás a felelet tartalmára nézve.