Koszi Pauler, en ugy hallottam h van reformatus is ami nagyon erdekesnek tunt, ezert kerdeztem.

Ebben egyetértünk.
Értelmetlen az a kifejezés, hogy karizmatikus keresztény, mert a keresztény az karizmatikus.
üdv
ex

Igen, sőt minden keresztyén katolikus, hiszen az EGYETEMES egyház része.

Ebben is egyetértünk.
üdv
ex

Nem kötekedés mondatja velem, s nem szeretnék ünneprontó lenni, de "észnél legyünk emberek!"
E megállapítás - remélem - nem azt akarja becsempészni a nagy fene egyetértésbe, hogy a római katolikus egyház is azonos minden keresztyénnel...

Adrian Plass:"Az egyház az nem Egyház" sőt nem egy ház.

Kedves Figyelő!

A rómain kívül is vannak egyetemesek, hiába a név lestoppolása.

Kedves Figyelő Testvérem!
Nem kell megijedned!
Éppen arról beszélünk, hogy különbség van a hétköznepi terminológia éa a valódi jelentése között.
A rómaiak ugyan lenyúlták a katolikus jelzőt, de az eredeti "egyetemes" értelemben használva az Egyház tagjai katolikusok.
üdv
ex

Egyetertek teomoval+ en ugy ertem,h a konfirmatioban mondjuk ki az "igent" a keresztsegben a keresztszuleinknek es nem nekunk feltett kerdesre. Kette van bontva a sakrmentum, akkor kotok szovetseget jelkepesen de az en igenem csak 15 ev mulva lessz hallhato... . Nem ertem (mert tudni tudom valamelyest)miert nem lehetne komfirmatiokor a keresztseg? Attol meg lehetne refomatus lenni.

Kedves Sz. Áron!

Nálunk több felnőtt és fiatal keresztelkedik a konfirmáció alkalmával.
Nem kötelező a gyermekeket megkeresztelni, tehát a kérdésedre a válasz: lehet!

Én is kérdeznék tőled valamit!
Mi az, amit a református felekezeten belül jobbnak tartasz, mint a többiben?

Köszönöm:
Péter

Kedves fórumozó Testvérek!

Áldás békesség nektek. Régen nem szóltam hozzá, de olvasva hozzászólásaitokat, most mégis megteszem. Teszem ezt azért, mert némely református hozzászóló is kétségbevonja már azt az ősi gyakorlatot, hogy gyermekeinket keresztség által Istennek ajánljuk.

Érdeklődéssel és sokszor bizony szomorú szívvel olvasom azokat a hozzászólásokat, amelyek amellett kardoskodnak, hogy felnőtt fejjel kell megkeresztelkedni, mert akkor az ember már felelősséggel el tudja dönteni, hogy Isten útját akarja-e követni, vagy sem. Egy gyermek erre képtelen, hiszen nincs is tudatánál, amikor a fejére öntik a keresztvizet. - állítják ők.

A hangsúly a kell-en van. Nem kell, de lehet felnőtt fejjel keresztelkedni. - református hittel is. Sok ateista szülő gyermeke dönt ma így felnőtt fejjel. Ezeket a református gyülekezet éppen úgy befogadja, mint a csecsemőket. Hiszen Isten végzése szerint cselekedtek így. Szüleik nem tartották fontosnak, ők viszont igen. Tehát lehet református hitű ember is felnőtt korban megkeresztelt.

Óriási tévedésben van azonban az, aki azt állítja, hogy egyedül ez a biblikus. Hiszen aki ezt vallja, azt is állítja, hogy befolyásolni tudja Isten döntését. Mert ebből az is következik, hogy csak úgy születünk ebbe a világba, azután pedig hallva minden szépet és jót Istenről és Jézusról egyszer csak kedvünk szottyan keresztyénné válni. Hol van itt Isten eleve elrendelése? Bizony tudatlanul figyelmen kívül kerül.

Pedig ott van. És ez akárhogy is nem tetszik a felnőttkeresztség híveinek, sorsszerűen ott van, hogy ki miért is születik erre a földre. Számos helyen hivatkozik erre a Biblia. Nekem most Jeremiás próféta elhívása jut eszembe.

Jeremiás könyve
1,4 Így szólt hozzám az Úr igéje:
1,5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.

Az Úr már mindannyiunkat ismer már a születésünk előtt. Ő engedi, hogy megszülessünk és az ő parancsai szerint élünk a földön. Boldog lehet az az ember, aki hitre jut, mert arra is rájön, hogy Isten elhívta és megszentelte. Tehát nem mi döntjük el azt, hogy Istené leszünk-e, vagy sem, hiszen az Úr már születésünk előtt szeretett és elhívott minket keresztyéneket.

(Persze szabad akaratából dönthet úgy az emberfia, hogy „kipróbálom milyen az Úrral szembeszegülni, ha nem jön be, még mindig ott a hivatkozás az elhívásra.” Na ezeket nem fogja megismerni Jézus az Atya előtt.)

A legfőbb érv a felnőttkeresztség kizárólagos biblikussága mellet az, hogy Krisztus is felnőtt fejjel esett át rajta. Ez igaz. De az is igaz, hogy az Úr törvénye szerint körülmetéltetett.

Lukács
2,21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 3Móz 12,3; Gal 4,4
2,22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 3Móz 12,4-5
2,23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" 2Móz 13,2.12-15
2,24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

Jézus szülei tehát fontosnak tartották azt, hogy gyermekük az Úrnak legyen szentelve. Miért lenne hát kevésbé fontos egy keresztyén embernek, hogy a gyermekével hasonlóan cselekedjék. Miért ellenkezne a Bibliával az, hogy a keresztyén ember, hálát adván Istennek a gyermekért és az édesanya életéért, megkeresztelje Isten ajándékát. Hiszen a jó fa jó gyümölcsöt terem. Nem cselekedhet másként. Ha így tenne akkor a saját érdemének tekintené a gyermeket, nem Isten ajándékának.

Megint más kérdés, hogy Isten pontosan tudja, hogy mi a terve az újszülöttel. Mi szülők csak reménykedünk abban, hogy istenfélő kegyes emberré válik. Ennek szellemében neveljük. Ezért járatjuk gyermekistentiszteletre, mesélünk neki Jézusról, és konfirmáltatjuk. Ha a mag kikel, és szárbaszökik, meglátjuk, hogy hányszoros termést hoz. Lehet, hogy a világé lesz, lehet, hogy az Istené. Ez már az ő végzése, mi ebbe nem szólhatunk bele. A mi dolgunk az, hogy amit hitből és hittől vezérelve – a Szentlélek által – át tudunk neki adni azt átadjuk. Az első ilyen lépés a keresztelés.

Szeretettel :

Zsolt

Kedves Zsolt!

Hangot és "betűt" adsz szomorúságodnak, mert akadnak itt olyanok - mint én is - akik felnőtt fejjel, alapos(abb) bibliaismerettel MERÉSZELTEK SZEMBEFORDULNI AZ ÉVSZÁZADOS, ROSSZ GYAKORLATTAL, ÉS NEM A MUNDÉRBECSÜLETET, A FELEKEZETI HITÉRTELMEZÉST részesítették előnyben a felismert Igazsággel (=Krisztus) szemben..

Én azért vagyok szomorú, mert te ettől vagy szomorú, s nem attól, hogy nem érvényesül az [/i]"Inkább kell Istennek engedelmeskedni, semmint embernek" Ige...

Kedves Zsolt!

Köszönjük, amit a református egyházról és a gyermekkeresztségről írtál.

Szerintem itt nem is a felnőttkeresztség - gyermekkeresztelő vitát folytatják a fiúk, és abban is mindannyian egyetértünk, hogy felnőttként is meg lehet keresztelkedni, és a gyülekezet tagjává válni.

A kérdés az, hogy ha valakit a szülei csecsemő korában elvittek megkeresztelni, azután talán beiratták konfirmáció-előkészítőre, ahová a szülei kívánságának megfelelően eljárt, sőt akár konfirmált is, de mindennek nem volt saját meggyőződés alapja, felnőttként nem is járt el a gyülekezetbe, majd később - pl. harminc évesen - mégis megtért, akkor jogosan merül fel benne a kérdés, hogy mivel tudná ezt "kifelé" megerősíteni.

Megkeresztelkedni vagy konfirmálni a református egyházban még egyszer nem tud, ha pedig mégis úgy érzi, hogy ezt szeretné megerősíteni, és elmegy egy olyan gyülekezetbe, ahol felnőttként megkeresztelik, akkor tulajdonképpen ezzel már nem református.

Más ilyen szertartás - ha jól tudom - nincsen, és szerintem jogos az a felvetés is, hogy milyen alapon kreálnánk erre az esetre egy másik szertartást a keresztség helyett.

Kérdés az is, hogy akkor mi az a "gesztus", amivel a gyülekezet felnőttként befogad a tagjai közé.

Én kisgyerekként nem jártam el a gyülekezetbe, ahová akkor tartoztunk, amikor pedig később felnőttként szerettem volna valahová eljárni, találkoztam ezzel a problémával.

Azok a fiatalok, akik gyerekkoruktól fogva együtt jártak mindenféle tanfolyamokra, táborokba, ifibe, a szüleik is ismerték egymást, zárt baráti társaságot alkottak, egymás közt ismerkedtek, stb. oda én nem hiányoztam. Akik hívtak magukkal istentiszteletre, programokra, nem reformátusok voltak (katolikus, evangélikus, baptista... )

Mégis elmentem istentiszteletre, de senki hozzám sem szólt, senki nem kérdezte, én ki vagyok, honnan jöttem, stb. Pedig több helyen is próbálkoztam. Hogy úgy fogalmazzak, a gyülekezet nem "érzékelte", hogy én is református vagyok, és közéjük tartozom, én pedig nem akartam erőltetni, úgyhogy nem mentem többet.

Az Úr végtelen kegyelme, hogy végül találtam olyan református gyülekezetet, ahol nem ez van.

Néha én is gondolok arra, hogy mennyivel egyszerűbb dolgom lenne, ha csak felnőttként keresztelkedtem volna meg. És nem csodálkozom, hogy olyan sok fiatal más gyülekezetekben keresi a helyét, mert ott a "háziak" odajönnek, bemutatkoznak, üdvözölnek, megkérdezik, ki vagy és miért jöttél. Ezen azért nekünk is el lehetne gondolkozni.

Szeretettel

Shannon

Kedves Shannon,

szerintem pedig igen, különben nem lenne vita , hanem mindenki maga szuverén alapon eldönthetné, hogy fontosnak tartja-e még felnőtt korban is megerősíteni Jézushoz tartozását.
Én értem a vita lényegét, és egyet is értek azzal, hogy a felnőtt keresztség egy felelős döntés (lehet !, mert hogy erre is vannak ellenpéldák) az ember részéről. De azzal nem értek egyet, hogy ez a feltétele a megtérésnek (ezt csak úgy mondom, tudom, hogy te nem ezt vallod).

üdv.
Tavasz

Kedves Figyelő!

Azon ritka pillanatok egyike ez - szerintem írjuk fel korommal a kéménybe - hogy valamiben egyetértünk. Pontosság kedvéért, a hozzászólásodból csak azzal értek egyet, hogy ez "rossz gyakorlat".

Elméleti alapon semmi bajom a gyermekkeresztséggel, szép hagyománynak tartom, leírtam már sokszor, semmi nem múlik azon, hogy valaki hogyan és mikor keresztelkedik és mennyi vízzel.

De az tényleg baj, hogy ennek eredményeként sokan nem is tudják, hogy azért, mert kisgyerekként valakik megkeresztelték őket, nekik is ugyanúgy meg kell térni, és "megkeresztelkedni" - és tényleg, ahogy fentebb írtam, ha ez megtörtént velük, akkor a gyülekezet ezt honnan fogja tudni? Feltűnik, hogy szebben énekelnek? (ez egy nagyon buta amerikai filmben volt, ezért megjegyeztem )

Komolyan, sok mindent másképp gondolunk, de abban igazad van, hogy ez nagyon veszélyes.

Shannon