Szia Tavasz!

Úgy értettem, hogy nem azon vitatkoznak, hogy melyik az érvényes, hanem azon, hogy ha valaki úgy érzi, hogy a csecsemőkori keresztséget szeretné megerősíteni felnőttkorban, ezt miért nem engedik meg neki.

A válasz persze az, hogy pontosan azért nem, mert ebből - egyesek szerint, szerintem nem ! - az következne, hogy a református egyház elismeri, hogy felnőttkorban, felelős döntés alapján meg kell keresztelkedni annak is, aki gyerekkora óta keresztény.

Szuverén alapon meg azért nem lehet ezt eldönteni, mert valamilyen rendnek mégiscsak kell lennie egy-egy felekezeten belül. Nem működhet úgy, hogy mindenki azt csinál, amit akar, valamiben meg kell állapodni. Legfeljebb az a kérdés, hogy milyen módon lehet egyáltalán ezt kérdést feltenni

Hoppá, elbeszélünk egymás mellett. "Szuverén alapon" alatt az itt a fórumon jelenlévő különböző felekezetű emberek véleményére gondoltam.
Én úgy gondolkozom erről, hogy a megtérés nem szertartástól függ, az az ember lelkében zajlik.
Ebből következően azt különösen nem tartom helyesnek, ha az egész hitélete valakinek csak szertartás... tehát nem szívből való, őszinte hit az alapja.

Kedves hozzászóló Testvérek!

Nagyjából erre számítottam. És nem akarok vitatkozni senkivel sem. Csak leírtam azt, ami belülről foglalkoztat. Nem ítélem el egyáltalán azokat, akik más felekezethez tartozóan a felnőttkori bemerítkezést tartják helyesnek. Én csak azt állítom – és a református gyakorlat ez – hogy a csecsemő keresztség Istennek tetsző dolog, ezért mint olyat nem vehetjük el gyermekeinktől. Joguk van hozzá. Nem mi találtuk ki. Jézus kéri, hogy engedjük őket hozzá.

Mielőtt elhamarkodottan leírnátok a véleményeteket – mert szerintem vagy nem olvastátok végig az írásomat, vagy az nem elég érthető – gondoljátok végig a következőt: Manapság is sok gyermek hal meg már egészen kis korban. Régen ez a halandóság még nagyobb volt. A korai halálról senki nem tehet. Ez Isten végzése. Ha azonban nincs megkeresztelve az elhunyt gyermek, akkor szörnyű bajba kerül. Hisz nincsen rajta a keresztség sákramentuma. Nincs rajta az újjászületés jele. És ez a mi hibánk, szülőké. Mert nem tekintettük őt Isten ajándékának. Ezért nem engedhetjük meg – véleményem szerint – mi református szülők azt, hogy gyermekeinket nem engedjük az Úrhoz. Emlékezzetek csak, hogy mit mond Krisztus a tanítványainak, amikor a gyermekeket nem engedik hozzá.

Ha egy ilyen gyermek meghal, mielőtt bemerítkezhetne, vagy felnőtt fejjel megkeresztelkedhetne, akkor keresztyén módon jártak-e el a szülei? Szerintem nem. Ezért kell nekünk, hangsúlyozom hívő reformátusoknak, már csecsemőkorban megkeresztelnünk a gyermekeinket.

Attól, hogy valaki még csecsemőként nem tudja – nem is tudhatja – hogy Krisztusé lett, de akármikor erre életében rádöbben, azért még számtalan módon ezt kinyilváníthatja. Elmondhatja például az őt befogadó közösségnek, hogy mennyire boldog. Imájában hálát adhat Krisztusnak, hogy az ő katonája lehet. De legfőképpen azzal mutathatja ki örömét, hogy termi a szeretet gyümölcseit. Ez pedig sokkal nehezebb hosszú távon, mint egyszer alámerítkezni.

Tehát összefoglalva: a református hívő tartsa tiszteletben a hitvallását, ezért keresztelje meg utódját, amilyen hamar csak lehet, és tartsa tiszteletben más felekezetűek szokásait. A nem református hívő pedig kontra módon tartsa magát ugyanehhez.

Szeretettel: Zsolt

És még vesse valaki Tavasz szemére, hogy nem keresztyén. Krisztusibb módon nem szólhatott volna hozzá senki sem.

Kedves Tavasz!

Ha így nézed, nincs is vita, mert mindenki (minden felekezet) szuverén alapon tényleg eldönti

Amíg vallásszabadság van - és egyik sem kényszerítheti a másikat arra, hogy átvegyen vagy ne gyakoroljon bizonyos dolgokat. Sajnos itt a fórumon néha tényleg követelőzők és türelmetlenek vagyunk (néha én is .... )

Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben a szertartás a külső kifejezése annak, ami benned zajlik. Természetes, ha valaki követni szeretné ezeket a szertartásokat, akkor miért tiltanánk meg neki?

Szerintem sem a szertartásoktól függ a megtérés, de azt például nem tudnám elképzelni, hogy valaki megtér, és annak ellenére, hogy nincsen megkeresztelve, úgy érezné, hogy nem is akarja.

Tavasznak vannak jó meglátásai

Kedves Zsolt,

Én sem szeretnék vitatkozni, csak én is leírtam, ami engem foglalkoztat. Néhány kérdés, amire rendszeresen nem kapok választ.

Amit fejtegettél, már én is megkérdeztem egyszer ebben a topikban, de senki a felnőttkeresztség hívei közül nem válaszolt rá.

Röviden: ha nem viszed el megkeresztelni a gyereket kiskorában, hogy azt utólag elfogadhassa, ha már elég érett hozzá, neked kell eldönteni, mennyi idősnek kell lennie a gyerekednek, hogy megkeresztelkedhessen. Például, ha a 15 éves gyereked, akit kereszténynek neveltél, azt mondja, hogy szeretne megkeresztelkedni, milyen jogon nem engeded meg neki?

De a lényeg szerintem is az, amit Tavasz végtelen bölcsességgel megállapított, vagyis, hogy nem a szertartások számítanak.

Azt írtad:

"Ha azonban nincs megkeresztelve az elhunyt gyermek, akkor szörnyű bajba kerül. Hisz nincsen rajta a keresztség sákramentuma. Nincs rajta az újjászületés jele. És ez a mi hibánk, szülőké. Mert nem tekintettük őt Isten ajándékának.
...
Ha egy ilyen gyermek meghal, mielőtt bemerítkezhetne, vagy felnőtt fejjel megkeresztelkedhetne, akkor keresztyén módon jártak-e el a szülei? Szerintem nem. Ezért kell nekünk, hangsúlyozom hívő reformátusoknak, már csecsemőkorban megkeresztelnünk a gyermekeinket."

Tudod, te is egyetértettél, hogy nem a szertartások számítanak.

A keresztség szentsége nem az a pár csepp víz, amit ráöntesz vagy nem öntesz rá a gyerekre, az újjászületés jelét pedig nem a szülők teszik rá a gyerek homlokára, nem a lelkész, sőt nem ő maga, még felnőttként sem.

Nekem meg személyesen az volt a kérdésem, mi van akkor, ha a közösségnek eszébe sem jut, hogy befogadjon.

Szeretettel

Shannon

Kedves Zsolti!
És ebbéli aggodalmadban hol van a korábban hangoztatott predestináció?
Ha már előhoztad, hogy "anyja méhétől fogva...", akkor logikusan az következik, hogy nincsen semmi jelentősége, csak formalitás a keresztség, hiszen minden előre le van játszva.
Ha nem rég még azt nehezményezted, hogy ember miért gondolja, hogy befolyásolhatja Istent, akkor most hogy érted azt, hogy nem is egyszerű befolyás, hanem ember hanyagságától függ egy csecsemő üdvössége. És ez csak két kiragadott ellentmondás a hozzászólásodban.

Egyébként lehet Istent befolyásolni, sok példa van rá a Bibliában, de ha nem lehetne, akkor minden ima értelmetlen, ami kérést tartalmaz Isten felé.
Szerintem alaposabban gondold át, hogy miket mondasz.
üdv
ex

Kedves Shannon!
Erre a kérdésre nem kaptál választ a felnőtten keresztelőktől?
Ha igen akkor megválaszolom. Az a lényeg, hogy nem nekem kell eldönteni, ha már elég érett hozzá, hanem neki. Ebből következik, hogyha fel tudja fogni, hogy mit csinál és miért akkor nem tartom vissza, hanem örülök neki, mármint a döntésének, hogy megkeresztelkedik.
üdv
ex

Kedves Shannon!

Őszintén gondolom, amit írok. Nem tehetsz mást, mint vársz. Vársz egy olyan gyülekezetre, amelyik befogad, és imádkozol érte, hogy ez megtörténjen.

Velem is pontosan ez történt. Református családba házasodtam. Gyermekként megkereszteltek, de nem gyakoroltam a hitemet. Ekkor talán még nem is volt. Azután szép lassan kialakult. Másik városba költöztünk. Próbáltuk az új lakóhelyünkön felvenni a kapcsolatot a helyi gyülekezettel. Ment is meg nem is. Inkább elviseltek minket, mint vártak.

Utána sokáig nem mentünk. Majd jött egy új lelkész és megkérdezte, hogy akarunk-e énekelni. Éppen szervez egy énekkart. Elvállaltuk. És meg lett a közösség. Azóta be is fogadtak és meg is szerettek. Gyakorlatilag ugyanazok az emberek.

Lehet, hogy nehéz elfogadni, de én azt vallom, hogy lakóhelyet cserélhet az ember, de hazát, szívet és vallást nem. Neked is azt javaslom, hogy azért ne légy más felekezetű, mert a jelenlegiben nem tetszik a társaság. Sokan döntenek így, azután valami belül megüresedik.

Más kérdés persze, ha van egy olyan hívő közösség, amelyben jól érzed magad. Akkor csatlakozz hozzájuk bátran.

Nem tudom, hogy mennyit segítettem neked ezzel kedves Shannon. Tanácsot könnyű adni. Én a fentiek szerint cselekedtem. Nekem bevált.

Szeretettel: Zsolt

Kedves Exrefis!

Ne aggódj nem osztom tovább az észt. Tudom, hogy soha semmiben nem értettünk egyet. Ez már így is marad. Szerinted nincs eleve elrendelés, szerintem meg felesleges dolog erőltetni - legalábbis ezen a fórumon - a felnőttkeresztséget.

Az ellentmondás, amit a szememre vetsz a sajátos látásmódodból adódik. Izráel valamennyi prófétája körül volt metélve annak ellenére, hogy Isten eleve a szolgálatra hívta el őket. A körülmetélkedés jele rájuk került 8 napos korukban. Ezt még Jézus szülei is fontosnak tartották, pedig ők tudták, hogy a Megváltó szüleiként erre nem kéne Istent emlékeztetni. De hát a törvény törvény.

Egyébként nem magamtól találtam ki a leírtakat, hanem vettem a bátorságot és ha nem is szó szerint, de a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté idevonatkozó részeit idézgettem. Lehet, hogy nem kellett volna. Mindenesetre az a dolog, hogy a felnőttkeresztség hirdetése itt a fórumon olykor akadályokba ütközik, szerintem természetes.

Persze az megint a nyakas kálomista sajátja. Én már ilyen maradok.

Üdvözlettel: Zsolt

Szia Ex!

Köszönöm a választ! Azért írtam ezt a kérdést - és tényleg már többször - mert találkoztam már olyan felekezetekkel, akik csak 18 éves kortól keresztelnek. Ismertem egy lányt, aki eljárt egy ilyen gyülekezetbe, és mesélte, hogy ő még nem keresztelkedhet meg, mert még csak 17 éves. Akkor ezt nagyon furcsának találtam.

Kedves Shannon!
Csecsemő keresztelők nem szerezték meg a helytelen gyakorlatok privilégiumát. Helytelen gyakorlatokat felnőtt keresztelők is tudnak produkálni.
üdv
ex

, csak úgy van, mint a háborúban, hogy a veszteséget, a hibát mindig csak a másik oldalon dobolják.

Kedves Shannon,

korábban beszélgettünk itt arról, hogy hány éves korban tud egy gyermek felelősen dönteni Krisztus mellett, ha gondolod nézz bele

itt keresd a 10.18-as hsz-t, utána találsz több hozzászólást is erről:
http://www.parokia.hu/ext/forum/viewtopic.php?t=144&postdays=0&postorder=asc&start=270