|
A NYELVEKENSZÓLÁS
A mai keresztyénség állapota - világviszonylatban is - lehangoló. Az úgynevezett „hitélet” többnyire kimerül az istentiszteleti vallásos cselekményekben. A hétköznapok minden perce távol sem az ÚR jelenlétében megélt, még akkor sem, ha ennek a szükségnek a belátása és az állandó közösség szükségessége a Szent Szellemmel - tudatosul is. Az idő kerekének a forgásával mindinkább a végidőkhöz közeledünk. Ilyenformán nem meglepő, ha e szomorú állapotot, gyülekezeti életünk nyomorúságát - nem kifelejtve belőle a magam hiányosságait sem - Pál apostol szemléletesen leírja Timótheusnak:
„Az ilyeneknél ugyan megvan a kegyesség látszata, de annak ereje csődöt vall bennük. Ezeket kerüld!” (2Tim 3,5)
Kik azok az „ilyenek”? A korábbi versek olyan negatívumokat sorolnak (kevélyek, istenkáromlók, árulók, elvetemedettek, élvezet-hajhászók, stb.), amitől az önérzetes hívő elhatárolódik, hiszen rá, már csak-nem-jellemzőek ezek az égbekiáltó vétkek!?
Ha a 4. vers utolsó mondát vizsgáljuk, ezt találjuk: „..és nem szeretik az Istent.” Persze nehéz is volna azt állítani, hogy akik ilyeneket cselekszenek, akikre ez jellemző, azok szeretik Istent. Hiszen maga az Úr Jézus is azt mondta: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsolataimat. És az én parancsaim nem nehezek.” (Jn 14,15)
De minden számítás eredményének helyességét annak a próbája igazolja, vagy tagadja.
Ha tehát az a vizsgálódásunk összegzéseként, vagy csak a végeredmény-bemondásunk kijelentéseként azt állítjuk, hogy szeretjük Urat, és istennektetsző életet élünk (de legalábbis törekszünk arra), akkor nézzük meg önkritikusan: kegyességünknek az ereje nem csődölt-e be? Tudjuk-e Istent és az Ő evangéliumát tekintéllyel, hatékonyan képviselni a világban - ott, ahol élünk, mozgunk, dolgozunk?
Amennyiben erőtlenségünk a jellemző, ha „nem tudjuk hatékonyan képviselni” a válaszolnunk - és sajnos ez a lehangoló valóság - , akkor talán a Timótheus levél előbbi verseiben felsoroltak is nagy valószínűséggel jellemeznek valamelyest bennünket.
Isten egyszülött Fia nagyon jól tudta, hogy nála nélkül semmit sem tehetünk, vagyis az a küldetés, ami a környezetünk evangelizálását jelenti, az a misszió, ami a mások szolgálatát, megtérésre való elsegítését jelenti - nos, az mind kizárólag Őáltala, Ővele és Őbenne vihető végbe. Ezért szükséges mindenkinek az újjászületés, mert csak így vehet az Úr szállást bennünk a Szent Szellem által. S mindezen túlmenően még szellemi ajándékokkal is el kívánta látni Isten a gyülekezetet, hogy szent eszközökként használja azokat Ország-építő munkájában.
A Szent Szellem megjelenésének, a hívőbe „költözésének” egyik jele, ajándéka a nyelveken-szólás. Több ilyen esetről tudósít a Biblia. Pl. Kornéliusz százados és háza-népe hitvallást követő bemeritkezésénél.
A pünkösdi, Szent Szellem kitöltetése - aminek a bizonysága a nyelveken-szólás is volt - előtt, az evangéliumok csak egy helyen tesznek említést a hívők Krisztus követésének kísérő jeleként az új nyelveken való beszédről. (Mk 16,17)
Általában elmondható hogy az evangélium erejével nem rendelkezik, a kegyességnek csak a látszatát őrzi az Egyház. Ezekben döntően az ún. „történelmiek” és kevés kivétellel talán már a neoprotestáns kisfelekezetek is, mert elhagyták/elhagytuk az első szeretetet… Nem rendelkeznek a kegyelmi ajándékok szinte egyikével sem. S ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanának, az Ige mérlegére tennék hitéletüket - különböző álokoskodással, nyakatekert ideológiával (teológiai köntösbe bújtatva), arról bizonykodnak, hogy ezek az ajándékok csak az ősegyház idejére adattak, már nincs rájuk szükség(???)
De térjünk vissza a nyelveken-szóláshoz. Jobbára már kizárólag csak ez az ajándék létezik valahány gyülekezetben. Pál apostol a legjelentéktelenebbnek tartotta a kháriszmák között. Sok vita folyik arról, miben is áll, valódi-e, vagy talán csak mímelt „hablatolás” az egész? Egyforma-e - ha egyáltalán igazi - minden nyelveken-szólás?
A Biblia önmagát magyarázza. Csak ma figyeltem fel rá (szabad azt mondanom; a Szent Szellem mutatta meg?), hogy az 1Kor 13,1 szerint teljesen világos, hogy kétféle nyelvjelenségről tudósít az Ige. „Ha nyelveken szólok - emberek vagy akár angyalok nyelvén..” Sokáig átsiklottam e fölött azzal, hogy KÖLTŐI KIFEJEZÉS, ABBÓL FAKADÓ FOKOZÁS, DE UGYANARRÓL. De nem, mert az egyik az érthető beszéd, a másiknak viszont nincs „nyelvtana”.
Az első eset ment végbe pünkösdkor. Rekonstruálni aligha lehet. Nem valószínű, hogy az apostolok egyenként, váltva az előzőt, beszéltek számukra olyan idegen nyelvet, amit nem tanultak, mégis a különböző országból érkező, zsidó vallásúak anyanyelvükként ismerhették fel. A Szentírás szerint a zúgásra összefutottak, tehát aligha voltak a különböző anyanyelvűek egy-egy önálló csoportban. Miután az apostolok is szinte önkívületi állapotba kerültek (e külső jelek miatt vádolták őket részegséggel), vélhetően ők maguk is egyszerre beszéltek, számukra ismeretlen, idegen nyelvet, azon hirdették Isten felséges dolgait. S ebben a „zűrzavarban” sikerült a legkülönfélébb, saját anyanyelvüket hallani a távoli országokból érkezőknek. Ez hát az emberek nyelvén való nyelveken-szólás, amikor pl. én hirtelen és váratlan, a jelenlévő kínaiaknak kezdek evangelizálni, miközben fogalmam sincs, miket beszélek, mert sosem tanultam kínaiul.
A másik, az angyalok nyelvén való beszéd, ami olyan „nyelvjárás”, ami nem létezik, ami az Égből adatott „eszperantóbb az eszperantónál”. Az Ige szerint ezzel a hívő önmagát építi, szellemben imádkozik, maga sem tudja, mit mond - hacsak nem kapta meg a nyelvek magyarázata ajándékot is. Ezért mondja Pál apostol, hogy ennek „üzemeltetése”
nem a gyülekezetbe való, mert:
„Mert, aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert titkokat szól a Lélek által.”(1Kor 14,2). „Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok. Ha nem beszéltek értelmesen, mi módon értik meg azt, amit mondani akartok? Csak a levegőbe fogtok beszélni. Ki tudja, hány, különféle nyelv van a világon? És közülük egy sincs értelem nélkül.(Íme újabb utalás a kétféle nyelvadomány különbségére. - M.Z.) Ha tehát én a szó jelentését nem ismerem, idegen leszek a beszélőnek és a beszélő is idegen lesz nekem. Így hát ti is, mikor lelki ajándékokra törekedtek, a gyülekezet építését tartsátok szemetek előtt, hogy lélekben gyarapodjatok. Azért a nyelveken szóló imádkozzék, hogy meg is magyarázhassa.” (1Kor 14,9-13). „..de a gyülekezetben akarok öt szót szólani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (1Kor 14,19).
Aki nem szól nyelveken, az nem feltétlenül „idegen test” a gyülekezetben, aki híján van a megtérésnek, újjászületésnek, hiszen Pál apostol felteszi a költői kérdést: „Vajon mindnyájan beszélnek-e nyelveken?” (1Kor 12, 30c). De az ez irányú presszió sokakat arra a kétségbeesett igyekezetbe sodor, hogy valami hasonlót produkáljanak önerőből. A testies, lelki utánzat már-már komikus. Voltam egy karizmatikus típusú gyülekezet tagja, amit ez nagyon is jellemezett. Egyik „testvér” mindig azt a néhány szót suttogta félhangosan, a másik, presbiter azzal győzködött, hogy alkalmasint ez az adomány - miként nála is - csupán két-három szótagszerű hang. Hiába, a megfelelni akarás, ami sok gyülekezetben kimondva, kimondatlanul létezik - miszerint aki nem beszél nyelveken, az nem lehet újjászületett - ilyen öncsalásokra késztethet valakiket. Ugyanakkor egy adott program ideje alatt, amikor háttérimádságban voltunk tíz-egynéhányan, az egyik testvérnő perceken keresztül, átszellemülten, angyalok nyelvén beszélt. Aligha tudta, hogy egy másik testvérnő, aki nem tagja a gyülekezetnek, megkapta a nyelvek magyarázata ajándékát, és lelkesen-tüzesen „szinkrontolmácsolt” a hallottakról.
Mindenestre Mózestől kezdve (4Móz 11,29c) Pál apostolig (1Kor 14,3) a gyülekezet- és így Isten Országának építése szempontjából a prófétálás az igazán kívánatos adomány.
Imádkozzunk az ÚR akarata szerinti ajándékok elnyeréséért, amivel eszközei lehetünk azoknak a feladatoknak, amiket ránk kíván bízni!
(A bibliai idézetek a Ravasz László féle fordításból vannak)
2008. február. hava. Mihálovics Zoltán
_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára figyelő 2008. feb. 07., csütörtök 11:25-kor.
|
