Shannon írta:
Kedves Tavasz!
A régebbi hozzászólásokat, igazad van, nem volt türelmem végigolvasni, és jó, hogy van valaki, aki emlékszik. Megnézem majd, ha egyszer nagyon sok időm lesz.
Kedves Shannon,
ne keresd, összegyűjtöttem neked, itt olvashatod:
Idézet:
tavasz: Az előbb találtam rá egy keresztény gyülekezet honlapjára.
A hitvallásuk között szerepel a gyermekkeresztség, amit lehetőleg 14 éves korig fontosnak tartanak.
Ez pedig olyan gondolatot indított el bennem, hogy bizony egy 14 éves már elég felnőtt ahhoz, hogy el tudja dönteni, szeretne-e Krisztus útján járni. És elég fiatal ugyanakkor ahhoz, hogy a későbbi sérülésektől megóvja magát... mi a véleményetek, mikortól számít "felnőtt"-ek egy ember ennek a döntésnek a meghozásához?
Ánes (jenny-t): Tegnap egy 4 év körüli kisfiút kereszteltek a gyülekezetünkben. Amikor a lelkész feltette az első kérdést: "Akarjátok-e, hogy ez a kisgyermek a keresztség által az Atya, a Fiú és a Szentlélek szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadtassék?" - a kisgyermek pedig a szüleivel együtt tisztál hallhatóan válaszolt, hogy IGEN.
Gabriel: Talán ,akkortól amikor már rendelkezik önálló akarattal és azt érthetően közölni is tuddja, a folytatást rád bizom
net2rist:embere válogatja
én az OVIBAN jutottam el a szubjektív idealizmusig, a délutáni "alvás" alatt, alvás helyett gondolkodva...
ezzel együtt a 13 évesen meghozott "komoly döntésem" komolysága erősen kétségbe vonódott, és ha nem történik "valami" 16 éves koromban... ma nem beszélgetnék itt veletek
kevéssé ismert keresztény körökben, h a 12 éves Jézus MIÉRT volt fent a templomban... pláne, MIÉRT vitatkozott az írástudókkal... mivel MEGTEHETTE!!
a zsidóknál (máig is) 12 éves korban van az úgynevezett BarMicva, ami a "nagykorúvá fogadás" ünnepélyes szertartása. azzal, hogy a "fiatal férfi" a zsinagógában felolvashat a Tórából, elfogadják, hogy minden más szempontból is MAGA FELEL a tetteiért
lásd még:
Ján 9,23. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.
figyelő: Aligha köthető konkrét korhoz. Én pl. sohase tudtam eldönteni: "Mi leszek, ha nagy leszek"
(Persze egyre inkább rájövök/érteti meg velem az Úr, hogy kicsinek kell lenni - és ez roppant nehéz. Saját erőből megvalósítani lehetetlen).
Mindenestre nem véletlen, hogy a világ 18 éves korban határozza meg a felnőttség alsó határát. És ugyan ki mondhatná meg: érett korú a 18 éves, vagyis felelősen dönt maga és immáron legálisan alapítható családja felől?
Vannak bár kivételek, de ezek csak a szabálytalanság szabályát erősítik. A körülmények, a próbatételek elősegít(het)ik a döntéshozatalra érettséget.
Kicsit másabb az Úr melletti döntés kérdése. Éppen, mert saját magának kell ebben állást foglalni - zusákutca a csecsmőkeresztség. De hallottam már olyanról, amikor valaki 8-9 évesen döntött Jézus mellett, és hogy ez nem csupán meseszerű fellángolás "gyermeki virtus" volt, bizonyítja a felnőttkori állapotuk.
Teomo: Szerintem nem az életkortól függ. A kérdés az, hogy megtért-e az illető, vagy sem. Tehát, hogy a bemerítkezés/keresztelkedés személyes döntés vagy csak bizonyos hagyományoknak kényszerből vagy nem kényszerből való engedelmesség. Ha személyes döntés, akkor akár 8 éves is lehet az illető. (megtörtént eset, egy pünkösdi ismerősöm mesélte) Ha pedig csak jelentés nélküli hagyományok követése, akkor akármilyen megfontolt, idős és érett ember lehet az illető, nem ér semmit. Ha nem tért meg, akkor egyszerűen csak lemerült egy kádnyi H2O alá.
Épp most vasárnap voltam bemerítkezésen. Előtte mindenki bizonyságot tett. Volt egy 11-12 éves lány, aki szintén bizonyságot tett. Nos akkor magamban azt mondtam, hogy "hűha". Felnőtt-től is szép bizonyságtétel lett volna, de egy 11-12 éves lánytól... Csodálatos volt. Akkor belegondoltam, hogy én 15 évesen a konfirmációmon egyrészt nem mertem volna kiállni úgy a gyülekezet elé, másrészt nem tudtam volna úgy bizonyságot tenni. A többiekről nem is beszélek... Szóval nagy hatással volt rám.
Engem ez valahogy jobban megfogott, mint az, hogy valaki 4 éves korában ki tudja mondani az "igen" szót. De bocsánat, nem akartam kötöszködni...
Tiv: Én is láttam ilyet fiatal 10- en évesektől és meggyőződésem hogy nagyon is komolyan kell venni.
Emlékszem együtt pakoltunk könyveket egy 10- en éves kis fiúval.
Hú nagyon áldásos volt.
Büszke voltam hogy ilyen csemetével együtt dolgozhattam.
És kaptunk két könyvet az egyik: Az igazi tanítványság
Szerző: MacDonald, W.
Látva arcán az örömöt sokkal értékesebb lett az a könyv számomra is.
FM: Lányomnak négy gyermeke van,
Minden gyermek kora gyermekségében merítkezett be, a legkisebb fiú, ő 5-6 éves volt.
Teomo: Összefoglalásként írnám az utóbbi hozzászólásokra:
A bemerítkezés nem korfüggő. Nem lehet felnőttnek lenni hozzá. Hiszen a megtéréshez sem lehet felnőni. Vannak, akik 5 évesen térnek meg, vannak, akik 95 évesen. Az Úrnak semmi sem lehetetlen. Tehát felesleges lenne mondjuk azt mondani, hogy bemerítkezni csak x év fölött lehet, hiszen megtérni is bármikor lehet.
Tamás12: Zsidó szokás a felnőtté váláskor a gyülekezet előtt felolvasni az Irásból , és magyarázni azt!
Ezzel az Írásnak is eleget tesz egyúttal , miszerint minden tagjának, a választott népnek tudnia , és magyaráznia kell az Írásokat!
Ezzel a szülő átadja , és felnőttként az immár férfi gyermek maga áll felelőssége teljes tudatában Isten előtt minden tettével!
Mindez a 12. életév elérésekor esedékes!
Ne feledjük ez Ószövettségi zsidó szokás volt amelytől az Újszövettség kegyelme messze eltér!
Legjobb tudomásom , szerint!
most, ahogy újra átolvastam, egy gondolatot fűznék hozzá. Nagyon tetszett, amit Jenny írt. El tudom hinni, hogy egy 4 éves gyermek őszinte hittel és ragaszkodással tudja kimondani, hogy IGEN. Úgy gondolom, hogy már nagyon kiskorban elkezd/enek kialakulni a gyermekben a kötődések, az értékrend.
én még nem vagyok itt olyan régóta, hogy az egész topikot végigolvassam! (na jó, azért persze megnézem, köszi)
ezt most miért? csak segíteni szerettem volna 
)