Erről nekem a következő jutott eszembe:

Róm 8,28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.

És itt egy nagyon elhívott embert képzelek el, aki a legnagyobb csapást is tudja a legnagyobb javára fordítani Isten segítségével. Egy ilyen ember képes végigzsonglőrködni az életét, és mindenhonnan győztesként kerül ki. A szó szoros értelmében, nem csak úgy, hogy elfogadja a sorsát, hanem minden egyes eseménnyel csak nyerni tud. Ezekből lesznek aztán a jó vezetők, akikre rá lehet bízni sok emberért a felelősséget, és szinte emberfelettinek látszik az, amit végigcsinálnak.
Biztos vagyok benne, hogy nagy történelmi személyiségeink mind ebből merítették az erejüket.
Ez lesz a kapcsolat a hit és a cselekedetek között.

Esetleg fordítva is nem lehetséges?
Mivel mindenki a saját gondolata alapján ír.
A te írásodra az én gondolatom beindul és leírom, te nem ennek alapján írsz?

Jak 2,18
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
Jak 2,22
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
Jak 2,24
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
Jak 2,26
Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.
2Pt 1,5
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.

Sziasztok!
Nem tudom, de talán ezekre az Ígékre, kíváncsi Tavasz, hogy ki hogyan mutatja be az Ő hitét, cselekedetek nélkül, mert a biblia tanítása szerint, ha az embernek nincs úgymond "jó" cselekedete, akkor bizony holt az a hit.Ezen sokat gondolkoztam, hogy miért nem úgy írja Jakab, hogy amikor a SzentLélek majd irányít, és akkor cselekedjem a jót.Szerintem azért, mert értelmet is kaptunk, és bizony megláthatjuk, pl. hogy mi "jót" tudunk cselekedni.Valami ilyen szerintem, a kereszt felvevése is.Bizony nemcsak a saját keresztünket kell hordozni, hanem mások keresztelhordozásában is részt kell, hogy vegyünk.Ez lehet egy szó, egy mosoly, az igazság kimondása...Persze hozzátartozik, nem cselekedetek által van üdvösségünk.Az egyedül kegyelem által lehetséges.Ezért önmagában sem a hit, sem a cselekedetek nem elég.Persze van olyan is amikor a SzentLélek irányít, olyan cselekedetekre amit Te magadtól észre sem vettél volna.
Szeretettel cilla

Szerintem az értelmem által is a Szentlélek irányít, ha Krisztusban vagyok. A cselekedetek ennek a Krisztusban való létnek a gyümölcsei. Vagyis következmények.

De érteni vélem, hogy Cilla mire gondol:

"A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak."
(Jak 4,17)
Vagyis szükség van az aktivitásomra.

Én is úgy gondolom, hogy azért kaptuk az értelmünket, hogy használjuk, a Biblia nem mond ennek ellent.

Cilla, nagyon tetszett, amit írtál. Egyetértek vele.

A kereszt és az egymás terhét hordozzátok, nincs analógiában vsz.
A kereszt a Golgotán 3 volt, lehet választani ki melyiket viseli szívesen

a középsőt választom

Sztem van analógia a

Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
és az

Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
között.

(sztem a más terhének hordozása is lehet a keresztem, amit fel kell venni)

Igen igazad is lehetne.
Miért feltételes mód?
Tagadja meg magát, a kereszt lehetetlenné teszi (legalább is számomra), hogy magamtól cselekedjek, a kereszt azt jelenti (nekem) mozdulni sem birok, mert megfeszítettem Krisztussal és élek többet nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Különben a katolikusoknál hallottam a kereszt a nyűgös feladat végzés.
Ha nyűgös, akkor nem jókedvű adakozó, és akkor azt már nem mondhatom, hogy az Úrral teszem, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek, és amit NÁLA nélkül teszek az mind semmi (széna, szalma és pozdorja)

>kereszt a nyűgös feladat végzés
legalábbis önmegtagadás, ami harc az ÉN-nel szemben

Amikor a pszichológia talaján álltam akkor én is ezt műveltem, most nem harcolok, hanem birtokba veszem azt a győzelmet amit az Úr Jézus megszerzett.
Kimondom hittel, és meglesz/megvan.
Az erőlködés az ó emberi természet, "hihi én is csinálok valamit"
Ahogy a szellemi fegyverzetnél a levetkőzés és a felöltözés hittel történik itt is hittel teszem, mert a GYŐZTES mindent elvégzett helyettem.

Nem értek egyet veled Magda.
Éppen az Efezusi levél szellemi fegyvertárának szükségessége bizonyítja, hogy harcunk van a szellemi magaslatokkal, de ez nem virtuális videojáték, hanem véresen és fájdalmasan komoly. Jézus azthelyezte kilátásba követőinek, hogy e világon nyomorúságaik lesznek. Ez sem kifejezetten kellemes, könnyedtség. Még akkor sem, ha mindezt magamtól végbevinni nem lennék képes, csak az Úr bennem. De nagyonis kellek hozzá, mert a test és a lélek rugódzn(án)ak a szellem ellen.
Szóval van bírkózni való bőben. Maga az önmegtagadás sem élvezetes, mint primér élmény...

Hol mondtam én hogy nem véresen komoly?
A te igened legyen igen és a nemed nem ami e fölött van az nem Istentől van
Az én nevemben, mondja az Úr Jézus, a szónak amit kimondasz teremtő ereje van ez véresen komoly, nem virtuális.
A te szádnak beszéde szerint itéltetsz, mondja.
A szó a mi fegyverünk, az Ő NEVÉBEN.
Nem testi erőlködés, hanem hit.
Amikor elindulok, hiszem, hogy rajtam van és megvéd.
Ha nem hiszem akár mit erölködhetek.

Minden hit kérdése, és nem emberi erő.

Te le szoktad vetni?
Én abban alszom.
ex

Ef 4,25 Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.

1Pt 2,1 Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.

Ezekre gondoltam