Kedves Loisz!
Én gondolom néha úgy, hogy bizonyos ígéretek arra vonatkoznak, amiket az Úr tesz és bizonyos ígértek pedig arra, amit amit mi.
Aztán arra jutok, hogy mint szegletkő, Ő tette meg az első lépést (amiről te egy hosszú topicot vezetsz
) és mi az ő nyomdokaiban járva cselekedjük az ígérteket.
Korábban sem volt ez másként. Hiszem, hogy Izrael soha nem volt egységes abból a szempontból, hogy minden Izraelita az Úr akaratát cselekedte.
Idézet:
"Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a meg-
mentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám.
-A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld
határáig." Ézs.49,6.
-Tehát ez a kérdésem: Kire vonatkozik, - Krisztusra, vagy Izráelre,- eset-
leg mindkettőre :
-Mivel Ézs.49,3-ban ez olvasható:
Ezt mondta nekem: Szolgám vagy Izráel, rajtad mutatom meg dicsősé-
gemet!"
Izraelt számomra első renden az Úr Jézus testesíti meg, aki mint az Atya tökéletes szolgája járt közöttünk. Rajta mutatta meg az Atya tökéletesen az Ő dicsőségét.
Ugyan akkor (és ezt nehéz néha elfogadnunk, mert mi szeretünk egyszerűsíteni, hogy beférjen egy dolog a fejünkbe) vonatkozik ez az Ige Ábrahám azon leszármazottaira, akik szív szerint az Úré voltak.
Velük kezdődött a szabadítás, zsidó emberekkel indult ez a föld széléig tartó világosság.
Persze utána vonatkozik ez ránk, megtért emberekre, akik által terjed a Krisztustól kapott világosság.
Szóval hiszem, hogy nem csak mindkettőre, hanem mindháromra.
Eeyore, a nálunk szolgáló lelkész elmondta, hogy megtérése előtt beszélt egy tisztelt idős lekésszel, akitől egy könyvet kért kölcsön és azt a választ kapta, hogy mivel még nem tért meg, neki nem adja kölcsön ezt a könyvet.
Megtérése után beszélt arról, hogy érti már.....
Miért kellene hazudnunk, ha tudunk SZERETETTEL igazságot mondani.
Ez nem lesz bántó, ez nyithatja az emberek tudatát, de kérdés, hogy ha utána ezért pl. félretételt szenvedsz meg tudsz-e maradni a szeretetben?