GABRIEL777 írta:
tulip írta:
Csak a prófétálás célja más, mint a tanításé, ehhez elég elolvasni mondjuk 1Kor14-et. Pál is előbb mindig evangelizált, de azután akár évekig tanított is.
Tévedés ,a prófétálás célja ugyan az mint a tanításé,a közösség építése, megerősítése,
Isten Lelkének a vezetése által. Az 1 kor 14,elég egyértelműen leírja ezt.
Akkor miért nevezi meg külön 1Kor12,28? S miért kérdez rá külön-külön 1Kor12,29? Miért van különválasztva 1Kor12,8 és 10 versekben? 1Kor14,24-25 leírja mi történik egy idegennel, ha prófétálásba csöppen. Ilyen nem fogsz szükségképpen tapasztalni, ha mondjuk a Szentháromság tanát ismerteik éppen.
GABRIEL777 írta:
Az a tanító pedig aki nem rendelkezik a prófétaság lelkével, az olyan mint az a szónok akinek nincs nyelve.
A prófétaság karizmája és a tanítói karizma, ezért nem választható el egymástól.
Azt hiszem ezt ilyen szinten nem érdemes megvitatni. Az, hogy egy tanító általában rendelkezik a prófétálás karizmájával is nem vitás. A szükségszerűséget azonban alá kellene támasztani, s erre a néma szónok értelmetlen hasonlat. Mert lehet például a Szentháromságról tanítani, prófétálás nélkül.
GABRIEL777 írta:
Nem tudom azt honnan veszed,hogy Pál úgy tanított,hogy közben nem prófétált. Vagy amikor épp prófétált, akkor nem tanított .
Látom ezt a „nem tudom, hogy honnan veszed” mémet valakinek sikerült itt jól elültetni, nem te vagy az első aki elsüti ebben a topikban. Nos ha elolvastad volna az ajánlott igerészt – Csel20 – s mellé amit már leírtam tudhatnád, hogy onnan vettem, hiszen megírtam. Csel20,7-ben olvasható Pál megnyújtotta a
tanítást éjfélig. Ez Troásban történt. Azután már Milétusban magához hívja Efézusból a gyülekezet véneit (Csel20,17) és prófétálni kezd nekik. Megjövendöli például, hogy többet nem látják az ő orcáját, meg hogy közülük is támadnak majd fonák dolgokat beszélő férfiak, stb. A vének már meg vannak mindenre tanítva, nekik nem tanítást ad búcsúzóul, hanem egy jövőt vázol eléjük, prófétál. A két fogalmat nem szabad összemosni, s akkor jól érthető lesz a különbség.
GABRIEL777 írta:
Amikor Pál a Szentlélekre hallgatva beszélt az emberekhez akkor prófétált és tanított is egyben.
Nem vitás, hogy van abban tanítás, ahogy például Pál figyelmeztet például a belülről támadó tévtanítókra. Ám a szöveget olvasva mégis kidomborodik a prófétálási jelleg. S vedd eszedbe, hogy nem illik a Szentléleknek előírnod, hogy csak úgy taníthat, ha közben prófétál is, ugyanis amiket itt leírtál azzal pontosan ilyen parancsot adtál Istennek!
Kiegészítés. Csel-ben olvashatóak Pál védőbeszédei azok alapvetően prófétálások, a hallgatóság ismeretéből kiindulva. Pont az a hatásuk, mint amit 1Kor14,24-25 is említ, van aki így szól: „majdnem ráveszel, hogy keresztyénné legyek”. Ezzel szemben Pál levelei nem prófétálásainak gyűjteménye, hanem sokkal inkább az Szentlélektől vett tanításaié. A prófétai beszédei legfeljebb mintául szolgálhatnak a ma prófétáinak, míg tanításaihoz ennél sokkal szigorúbban kell ragaszkodni.
S végül ha már valamivel összeakarjuk kötni a prófétálás ajándékát, az sokkal inkább az evangelizálás ajándéka. Amikor ugyanis a prófétálás hitetlenek előtt zajlik, ott a megoldásnak is el kell hangoznia, vagyis a Jézushoz hívásnak. Ám még itt se teljes az összekötés, hisz mikor Efézus gyülekezetének véneinek beszélt Pál, nyilván nem kellett evangelizálnia a prófétálása közben.
Péter prófétál az első Pünkösdkor. István vértanú prófétál megkövezése előtt.
