Indu írta:
Szia Lucius,
Azt hiszem örülök
Az Isteni személyen azt érted, hogy teremtő hatalma van, hogy imádkozhatunk hozzá, hogy az imádatot nem utasítja vissza, mert jár neki?
Üdv:
I.
Számomra különösen fontos és észbenntartandó, amit a Példabeszédek 8:részben olvasok. (maga a fejezet egészben sok közölni valót tartalmaz, mint a Biblia más részei is.) De, most inkább a 8.22-től kezdve (maga a mestermunkás beszél.) „Az Úr az Ő útának kezdetéül szerzett engem; az Ő; munkái előtt régen.”
Számomra egyértelműen világos, hogy teremtettségről van szó. Vagyis az Ige, teremtve lett.
Akárhogy nézem a teremtett, nem lehet egyenlő a teremtővel. Felállíthatok emberi gondolkodásomnak megfelelően értékrendet. De, nem tudok kitenni = jelet Isten, és Ige közé.
Ezért hagyom is az emberi értékrendeket.
és támaszkodok az írásra.
De, ahogy mondtam is egylényegű az Atyával.
Tökéletes mása.
Amikor a földön járt, Jézus néven ismertük meg. És így emlegetjük azóta is. Világosan elmondta Mat 4.10-ben „Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva:
”Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Ahol 5Móz 6.13 idézte „Féljed
az Urat, a te Istenedet, Ő néki szolgálj, és az õ nevére esküdjél. ”
(pont a másik hozzászólásomban hoztam, János jelenés könyvéből, Jel 10:6
„És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, …” Itt az Ige, majd Jézus, későbbi nagy és hatalmas angyal [és még sok más név amivel azonosítani lehet. De, most nem ez a célom.] aki által János a jelenést kapta. Egy sokkal hatalmasabbra, nagyobbra esküszik. Amihez állítom párhuzamba 1Móz 22:16
És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: … világosan látszik, hogy milyen elrendezés van kettőjük közt. Isten magára esküszik, mivel hatalmasabb nincs. Jézus pedig Istenre esküszik. Amiből számomra nyilvánvaló, hogy alá-fölé rendeltségi viszony van köztük.)
Ami a teremtő hatalmat illeti;
Igen, volt neki. Atyjától kapta, hiszen Ő a mestermunkás. Általa lett minden. Majd ettől a létformától önként megfosztotta magát (Amikor elvállalta a megváltás feladatát.) szellemi lényegétől megfosztva.
Zsolt 8:5 (8:6) Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
(itt azért ismét azon gondolkodom, hogy kitől való a dicsőség? a tisztesség? Kitől van a korona? [azaz a király cím és a velejáró hatalom] )
Heb 2:7
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
Ki tett Kit, kisebbé?
Heb 2:8
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
Ki veti a lábai elé?
Heb 2:9 Azt azonban látjuk, hogy
Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
Milyen viszonyt emleget végig? Az angyalokhoz való viszonyt. Miért az angyalokhoz viszonyít?
Ki teszi mindezt? Ki magasztalja Őt fel? Ki ad neki, hatalmat, koronát? ...
Arra megállapításra jutok, hogy Korábban Ige, a mestermunkás, kisebb mint Isten, De, Isten tökéletes mása. (Aki engem látott, látta az Atyát is. Ján 14:9)
Jézus az imádatot fogadta, vagy a hódolatot?
Imádat, és hódolat közt nagyon éles különbség van.
A B.—D., Káldi, K.f., Ö.f., ÚSz. értelmében a Zsidók 1:6,alapján, az angyalok parancsot kapnak arra, hogy „imádják" Jézust. Az ÚV. azt írja: „'hódoljanak neki'. A Máté 14:33 a Káldi szerint úgy hangzik, hogy a tanítványok „imádták" Jézust; más fordítások azt írják: „leborultak előt¬te" (B.—D., K.f., Károli, Ö.f., ÚV.); „eléje borultak" Csia); „térdre hullottak előtte" ÚSz.).
A Görög—magyar újszövetségi szótár szerint (Szerk. Dr. Kiss Jenő, Budapest, 1975.144. o.) az „imádni" formában visszaadott görög pro•sky•ne'o szó jelentése: „valaki előtt földre borulva tisztelni, kérni őt, imádni, hódolni".
[Hozom ezt azért, hogy nyelvészek is megtámogassák Mert mindkét esetben imádat, hódolatnál egyazon szó, használatos a görögben. De, jelentésük mondatszerkezettől, azaz a környezettől és mondanivalótól jelentősen függ.]
Ezt a szót találjuk Máté 14:33-ban, amely leírja, hogyan visel¬kedtek Jézussal szemben tanítványai;. A Zsidók 1:6-ban, amely azt mutatja meg, hogyan közelednek Jézushoz az angyalok;.
Jézus mint korábban Szó. Rendelkezett teremtő hatalommal, amit viszont kapott.
Jézus mint ember, részleges hatalommal rendelkezett.
Majd emberi létének halála után, mint megdicsőítet személy Isten, feltámasztja, és neki adja a világot.
Ami bizonyára hatalommal is jár.
De, hogy teremtő hatalma lenne? Nem tudom.
A teremtő hatalom magában hordozza a Teremtőt is, vagyis a tulajdonost. Abból pedig egy van. A hatalom megosztható, vagy átruházható, a tulajdonos szándékaitól függően. Ezért tudott az Ige teremteni, azaz mestermunkás lenni.
Imádat;
Jézus megmondta, hogy kinek jár az imádat. De, mondott valami mást is.
Ján 14:6 Monda néki Jézus:
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Elmondja, hogy Ő az Út, (követendő példa.) rajta keresztül az igazságban járva juthatunk életre. És itt mondja; hogy senki sem mehet az Atyához, csak általa.
Tehát amikor imádatot gyakorlok, pl. Ima, akkor szavaim Istenhez intézem, de Jézusra hivatkozom őt kérem ( Ján 14:13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.) azaz Jézus nevében, rajtakeresztül szólítom meg Istent. Így maradtam az imádatnál, ami Istennek szól, És Jézus szavai sem maradnak teljesítetlenül.
Jézus tehát Isteni személy, de nem Isten. Hanem olyan, mint Isten.
Teremtő hatalmát Istentől kapta, mert Ő maga is teremtmény habár a legnagyobb (ezért mondom, hogy a Világegyetem 2. leghatalmasabb személye.
Imánkat ő rajta keresztül [Jézuson] Istenhez intézzük. Kéréseink rá nézve, és nevében kérendők. De, magától Istentől.
Mindezekkel pedig a biblia során találkoztam, ott olvasom. Mivel erről vagyok meggyőződve így hiszem. És gyakorlom, és vallom.
Igyekeztem komplettebb képet adni, remélem azért érthető.
Lehet, hogy akkor ezen fundamentum alapján nem értünk egyet.
De abban bizonyára, hogy Istennél van a jog az ítéletre. Ő pedig igazságos. Tehát minden alapunk megvan arra, hogy kétség nélkül megbízzunk az Ő döntésének, és kegyelmének valóságában, és hitelességében.
