Róma 8-9, itt Pál röviden beszél az üdvbizonyosságról is, meg az eleve elrendelésről is. Itt vannak még a református egyház hitvallásai is (Heidelbergi Káté, Második Helvét Hitvallás), meg pl Ágoston vallomásai is, meg Kálvin, meg ezer más irodalom, ahol ezt a témát már ezer és egyszer kicsontozták
. De inkább ne menjünk bele, mert nem tudom, milyenné vált a régi fórum hangulata, viszont nem is vagyok rá kíváncsi.
Mentségemre: Én meggyőződéses református vagyok, nem csak azért tartozom ehhez az egyházhoz mert annak kereszteltek. Hiszem és vallom, hogy hitvallásunk pontjai a Biblia tanításához LEGKÖZELEBB állnak, hiszem és vallom továbbá, hogy tökéletes hitvallás itt a földön NEM LÉTEZIK. Kérdeztetek - hitem és meggyőződésem szerint válaszoltam. Tudom, hogy a ref. dogmatika "harapós" téma, hiszen a miénk a legszigorúbb, esetenként mintha Istent is kegyetlennek mutatná be (különösen, ha arról van szó, hogy Isten csak a választottakat menti meg), bár ez nem igaz. De ezek a kérdések már nem a keresők kérdései - a fórum más pontjához tartoznak. Ha gondoljátok, nyithatunk rovatot a ref. dofmatika (de utálom ezt a szót!) problémáinak.
Mindenesetre - ahogy Luther mondta - ami írtam, megírtam. Istent emberi mértékkel, kizárólag mint a megtestesült szeretetet felfogni épp olyan hibás, mint haragvó hadúrként tekinteni rá. Ezt meg kell értenünk. Igen, az Isten=szeretet, de nem CSAK szeretet.
Sajnálom, ha valakit megbántottam volna. Református vagyok - legyen ez mentségemre.