GABRIEL777 írta:
tulip írta:
GABRIEL777 írta:
Akinek olyan a kapcsolata Istennel, hogy a tőle kapott kijelentéseket ellenőrizgeti, az nem
nagy bizalommal van Isten iránt, és sokkal jobban bízik a saját értelmében mint, Isten
megtartó erejében.
Ezzel szemben mit ír Pál? „A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.” (1Kor14,29). Ha valaki kijelentést vesz, vigye a gyülekezet elé, a gyülekezet ítélje meg. Milyen bizalmatlan ez a Pál.
GABRIEL777 írta:
A hívőnek nem magában kell hinnie hanem Istenben.
Pontosan. Éppen ezért kell a gyülekezet elé vinnie megítélésre a kapott kijelentést, mert éppen az a magabízás, ha ezt nem teszi, mert ő már csak tudja, hogy Isten kijelentése.
GABRIEL777 írta:
Nincs ellene kifogásom, hogy a gyülekezet véleményét kikérjem egy Istentől kapott kijelentéssel kapcsolatban, habár nem igazán ismerek olyan gyülekezetet ahol ez a gyakorlatban is megvalósul és a hívek a kijelentéseik valóságtartalmát tesztelgetik a gyülekezetben.
A gyülekezettel kapcsolatos kijelentéseket persze, jó ha elmondják és megbeszélik azt, Pál is szerintem erre gondolt.
Az biztos, hogy egyéni vezetésnél az embernek nagykorúvá kell válnia. Itt a veszély az, hogy az ember olyan módszereket használ, melyek úgymond Isten kényszerhelyzetbe akarják hozni. [Ajánlott előadás: 27. Sípos Ete Álmos: Hogyan tudhatom meg Isten akaratát?]
A gyülekezet dolgainak megbeszélése viszont maga a gyülekezeti élet motorja. Itt nem is a megbeszéléssel van szerintem baj, hanem a döntésekkel. Két negatív típus példa:
A cél szentesíti az eszközt, amikor is gyülekezeti életbe világi dolgokkal kísérünk meg embereket bevonni, mintha Isten nem adta volna meg nekünk, hogy az igehirdetés bolondsága által akarja az övéit elhívni. Nyilvánvaló, hogy ennek elkerüléséhez igaz Isten ismeretre és ezen ismerethez való szilárd ragaszkodás szükséges.
A másik, amikor udvariasságból és látszólagos lelkesedéssel belevágunk valamilyen „akcióba”, ami hamarosan hamvába hol. Itt lehet mondani, hogy ha valaki belevág valamibe vigye is végbe. Ám éppen mert nem viszi végbe mutatkozik meg, hogy a kezdeményezés emberi ötlet volt csupán.
Mindkét esetben van megbeszélés. Csak az elsőnél már az sem szempont, hogy Isten mit szól hozzá, a másiknál meg nincs igazán mélyen kitárgyalva.
Ha meggondoljuk egy-egy helyi ébredésnél alapvető tényező hogy tényleg az Úr indít valamire, s ezt a gyülekezet el is végzi. Ekkor valahogy Isten kegyelméből – s ez is mutatja mennyire minden kegyelem – minden a helyére kerül. Hogy azután mit hoz ki belőle a közösség az megint csak kegyelem. Az ébredések ugyanis szintén elhalnak. S attól is függ mi marad hátra, hogy milyen tanításban részesültek a felébredtek. S itt kanyarodunk vissza az egyéni vezetésre. Fontos, hogy minél több helyes példát lássunk, hogy ne essünk például azt Istent kényszeríthető bábúnak használók esetébe, és hogy a döntéseink megalapozottak lehessenek.
Valahol hiányolom a megtérés utáni mélyreható tanítást. Még ismeretek birtokában is könnyű elesni, ha nem tudatosul az egyes részletek fontossága egy-egy kérdésben. Mélyreható tanítás nélkül a hívő nem is igen tud a hívő mit kezdeni az egyetemes papság elvével.
Ez a témakör azonban csak akkor aktuális igazán, amikor bizonyos alapelvekben már egyetértés van.
Azaz ez csak azt vetíti előre, hogy milyen kérdések merülnek fel akkor, amikor már nem a reformátorai alapelvek, hitvallások a vita tárgyai.
GABRIEL777 írta:
Ugyanakkor mint mondtam, nem az emberek véleménye alapján fogom hitelesnek vagy hiteltelennek tartani azt a kijelentést amit Istentől kaptam, hisz ha így tennék akkor
ez azt jelentené, hogy nincs bizodalmam Istenben.
Ha egyéni vezetésre gondolsz, egyetértek – az imént említett előadás meghadja nagyjából a kereteket az egyetértésemhez - , a nagykorúság a hitben ezt követeli meg.
GABRIEL777 írta:
Egyébként nem tudok arról, hogy Jézus valaha is megkérdezett volna bármilyen gyülekezetet is, hogy amit az Atyától hallott az valóban az Atyától van-e.
Ez egy gyenge mondat, hisz Jézus a Gyülekezet feje. Ami ráadásul halála után alapult.
GABRIEL777 írta:
Ha pedig egy hívő Krisztust követi akkor az Atyához sem viszonyulhat másképp mint Jézus.
Ezzel óvatosan bánnék - a mondat előzményétől eltekintve -, hogy csak egy érvet adjak: Jézus teljes volt Szentlélekkel, mi meg csak egyes lelki képességeket kapjuk meg. Egy gyülekezetnek együtt van nagyjából az a státusza, amivel már lehet mit kezdeni.
GABRIEL777 írta:
Az ószövetség prófétáiról sem hallottam, hogy a gyülekezetekben teszteltették le, hogy amit hallottak az Istentől van-e vagy sem.
Nyilván itt gyülekezeti szintű kijelentésekről van szó. Tisztán kötözködésből: elő is fordult, hogy cirka 500 próféta állította az isteni kijelentést a leendő hadi sikerről, míg meg nem jelent Mikeás. Amúgy az Ószövetségi próféták nyilván elégé kilógnak a sorból. Akkor még nem volt mai értelemben vett gyülekezet. Bizonyosképpen ezen a próféták egy személyes gyülekezetet alkottak. Ma éppen a gyülekezeteknek a feladata, az ami akkor nekik volt. A hamisságok beszivárgása ellen pedig ma igenis a gyülekezetnek kell megítélnie az ilyen jellegű kijelentéseket.
GABRIEL777 írta:
Érdekes lett volna ha Mózes az őt követő emberek véleményétől teszi függővé, hogy Isten szólt e hozzá vagy sem.
Olvasmány élményeimből arra emlékszem mintha Isten nem kis energiát fektetett volna bele abba, hogy a Mózest követő embereknek is az legyen a véleménye, hogy Mózeshez Isten szólt. Mózesnek elhívásakor bizony egyik első dolga volt megkérdezni, hogy de miből fogják neki lehinni Isten küldte. Az egy bukástól eltekintve persze Mózes azért végül tényleg képes volt követőin felül emelkedni e téren.
GABRIEL777 írta:
A próféta pont azért lehet próféta mert inkább bízik Istenben mint az emberekben.
A Gyülekezet meg pont attól Gyülekezet, mert inkább bízik Istenben, mint emberekben.
...de miután TÉNYÁLLÍTÁST mondtál, gondoltam szembeállítom vele a saját személyes - és egyáltalán nem egyedi – tapasztalatomat)
