rosta írta:
exrefis írta:
A helyezet az, hogy már évekkel ezelőtt megtért és tényleg Istenben gondolkodva él. Szentszellemtől is újjászületett már, nyelveken is tud imádkozni, csak a vízkeresztsége volt még hátra, de nem akartam soha erőltetni, még befolyásolás szintjén sem.
Hát akárhogy is nézzük a fentiek egy 11 évnél kisebb gyerek részéről valóságos csoda számban mennek, főleg, ha azt nézzük, hogy a hasonló lelki készségeket felmutató 12 éves Jézusnál ugyanezt csodaként könyvelte el az avangélium. Kicsi szarkazmus kétségtelenül tetten érhető nálam, de rosszindulat talán azért nem.
Merthát csupán arra a szokásos szülői attitüdre próbáltam felhívni a figyelmedet, amely a saját csemetét mindenben a legcsodálatosabbnak látja, és teljesítményben bizonyos a világelsőségben sok dologban.
Másrészt viszont kétségtelenül az vezérelt, hogy rámutassak arra a kínos magatartásodra, amellyel a református ifjak konfirmációjának hiteltelenségét ecseteled évek óta, szinte minden gátlást félretéve azok csepülésénél, ugyanakkor ezzel szemben látható, hogy a saját csemetédnél mennyire elfogult vagy.
Ez szerintem mindenkinél szembetűnt, csak mások nem vállalták azt a kínos szerepet, hogy ebben az örömmel teli alkalomban megmutassák neked a csőlátásodban rejlő kínos részleteket. Én is csak azért tettem ezt, mert az eseted szorosan hozzátartozik ehhez a topic-hoz. Tipikus példaként lehet vele láttatni a felnőttkeresztelők viselkedését.
Kedves Rosta
Nem ugyan abba a környezetben nevelkedik mint a tied.
Így nem tudod össze hasonlítani a tieiddel.
Itt nem a nyelveken szólás a probléma, hanem az Úrnak való engedelmesség.
Ha látja Ex életébe az Úr munkáját és megszokta hogy apjának engedelmeskednie kell.
Nagyon könnyen elfogadja hogy az Úrnak is és amikor más 10 évesek már nem szüleikhez akarnak ragaszkodni bizony elkezdenek az Úrhoz. Önállósodás helyet átadják magukat az Úrnak.
Ennek is van egy kis hátul ütője fóliasátras keresztény ifijak.
Kevesebb próbán estek át mint a felnőtt korukban megtértek, így lehet hogy sokan ki szédelegnek a világba és csak tékozlófiú ként térnek vissza.
De ez nem törvényszerű sőt zöme a próbákban is kitart.
Ilyen ifijak vannak olyan helyen is ahol nem beszélnek nyelveken, pl, Ó utcaiak.
Az erős tanításnak és otthon jól látható Úrban lévő életnek köszönhető hogy fiatalon az Urré lesznek.
Ez nem jellemző egy református gyülekezetre.
Némely lelkész még megtérve sincs igazán nem még komoly otthoni élet lenne látható a gyülekezetben lévőknél.
A tanítás gyenge, az Úr követése meg hagyományokra silányul.
Nagyon ritka hogy valóban gyerek és ifijósági közösségek alakuljanak ki.
Még ritkább az igazán megtért oktató. (inkább szakma lett belőle)
Egyben az életükben is silányan látható az Úr munkája, vagy a gyereke még csak nem is ismerik az illetőt.
Összegezve: sem otthon nem látja, sem a közösségben, sem nem tanul megfelelően róla.
De mégis nagy cirkusz egy falú életében, varrják a ruhákat kész buli.
Épp olyan mint a falusi bál.
Tisztelet a kivételnek mert olyan is akad, jelen esetben jó ideje nem láttam már ilyet.
Csak bízom benne hogy van, mert volt jó példa is ami még a falun is meglátszót.
--
Eljártak egymáshoz volt olyan testvérnő aki német anyanyelvű volt és ingyen tanította a gyerekek németre. Míg a másik az öregeket kereste fel és minden hivatalos probléma (levél, kérvény, segély, stb) megírását intézését bizony magára vállalta.
És csak kettőt emeltem ki. a gyerekek úgy jártak egyik tesótól a másikhoz mintha azaz mennének.
Nos ott volt igazi megtérés, de igazi tanítás is.
Lelkész csere után darabokra hullt minden, nem tudom helyre állt-e, de sokan elköltözte és sokan más hová mentek. (gyülekezetbe)
Sok múlik azon mit lát a gyerek, és mit él meg, és mire tanítják.
Ha környezete világi ne várd hogy megtérjen.
Ezért meg nem érdemes a másiknak neki ugrani mert te nem ezt látod otthon.
