net2rist írta:
hmmm.... meg kell töredelmesen valljam: nekem Pál is (de még jópáran: dávid, gedeon, stb) SZEMÉLYES BARÁTAIM
oké... ritkán csetelek velük ... de néha azért írunk egymásnak
Kedves Net
Ez jobban hangzik (és jobb olvasni) mint amikor Dávidot szenilis vénembernek állítottad be előadásodban. (tudod Salamon miatt).
--
De igazatok van valóban én is így gondolok rájuk, de inkább mint testvéreimre.
De ez az én gondolatom.
Hogy mit látunk meg életükből az meg Isten akarata.
Persze lehet ezt fokozni, hogy én vagy te úgy érzem mintha nekem írta volna, és ez jó is hiszen szereted mutatod ki feléjük.
De megtévesztő lehet hiszen az Úrban elalvókról nem az van írva mint amit a katolikusok állítanak hogy lehet velük társalogni. Hozzájuk szólni stb. (imádkozni)
Nekik is felkel támadni, de az Úrban aludtak el.
(sokfélének lehet hinni, alszik, paradicsom hely,)
Az viszont tudjuk hogy nem a végleges állapot hiszen nekik is felkel támadniuk.
Sokszor belekerülünk azokba a helyzetekbe amikben ők voltak (legalább is hasonló) de lelkileg szinte ugyanazt éljük meg.
Persze hogy azt érezzük hogy nekünk írták, de mindenek a háta mögött maga az Úr van.
És az a legcsodálatosabb hogy ezt Ő is tudja hogy mit élünk át sőt le van írva, ez nagy bátorítás számunkra hogy akkor bizony segíteni fog.
--
1Thess 4,
13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.
14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott,
azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
16.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
18. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.