GABRIEL777 írta:
tulip írta:
GABRIEL777 írta:
Ha a tapasztalatok leírása alapján megtudtad tanulni, hogy mi is az a szeretet vagy szerelem, akkor Te egy nagyon különleges képességekkel bírsz.
Vagy csak szimplán nem tudod, hogy mi a különbség élmény szinten megtapasztalni valamit és aközött amikor valaki csak olvas róla.
Megtérésem táján eljutottam egy pontra, hogy vagy Jézus érdemli meg a Világ vezetését vagy senki. Körülbelül az aki első akar lenni az legyen a ti szolgátok mentalitás győzhetett meg. Ám komolyan felvetődött, de van-e aki mondjuk ezt tényleg komolyan is veszi, s mondjuk lelkész is nem utolsó sorban. Isten oda is rendelt gyorsan egy ilyet. Itt előbb volt az ismeret, de mint látható, semmit se ért volna ha nem jön utána a megtapasztalás, hogy működik is. Ezzel nem ellenérv nyilván legfeljebb árnyalja amit írtál.
Ellenérvet annyiban tudok adni, hogy bizony sokszor nem ártana ha nem magunk szeretet és szerelem elképzeléseivel felvértezve indulnánk el a világban, hanem komolyabban vennénk az ezekről szóló tanításokat, s ahogy ezt komoly hívők elénk élik. Főleg ma amikor otthon szinte senki sem láthatja a bibliai család modellt. Bizony jó megismerkedni, olyan személyekkel akik konzervatív, keresztyén nevelésben részesültek, ami bizony segített számukra számos csapdát elkerülni. Igaz, hogy azután magunknak kell megtapasztalni, de azért jobb ha nem nulláról indulunk, hanem itt is van illetve lenne megfelelő oktatás.
A
fontos kérdéseink sorozatban néhány el\u0151adás Dr. Pálhegyi Ferenct\u0151l:
3. Mi végre házasodunk?
6. Kinek mi dolga a családban?
10. Hogyan neveljük gyermekeinket?
13.. Milyen hatással van házasságunk gyermekeinkre?
21. Szükséges-e papír a házassághoz?
91. Keresztyén, és szingli?
Illetve:
75. Sípos Ete Álmos: Mit tanít a Biblia a válásról?
100. Sípos Ete Álmosné: Kegyelem vagy fegyelem? - a gyermeknevelésről.
111. Dr. Veress Sándor és felesége: Miért vannak válságban a keresztyén házasságok?
Éppenséggel meglehetne tanulni könyvekből vagy más emberek példájából a "tökéletes"családmodellt, de ebben az esetben az értelmünk tartaná,vagy legalábbis próbálná összetartani a családot és nem a Szentlélek a lelkünkön keresztül.
Erről sajnos személyes tapasztalatom van. Pedig nekem volt alkalmam bőven tanítást hallani. Igaz utólag még többet tanítást kerestem, s így tudtam a történteket feldolgozni. Voltak jelek, amik arra mutattak, hogy ne nősüljek meg. Én azonban úgy voltam vele, hogy a Szentlélek a lelkünkön keresztül majd összetartja a családot. Szerinted összetartotta?
GABRIEL777 írta:
Vannak ilyen"példás életvitelű családok", ahol meglepődik a környezet amikor egyszer csak bejelentik, hogy elválnak egymástól.
Nem tartotta össze. Cseri Kálmánnak volt 2003-ban egy hat részes igehirdetés sorozata a családról.
http://www.refpasaret.hu Nos ebből bőven megértettem, hogy miért nem tartotta össze.
GABRIEL777 írta:
Én jobban hiszek abban, amikor az emberi lélek a Szentlélek által megtisztul és ezért harmonikus a családi élet.
Kettőn áll a vásár. S én azon buktam a legnagyobbat, hogy ezt nem vettem komolyan. A zarándok út ezzel jár. Le-letérünk a keskeny útról. S pont ilyen helyzetekben, amikor a látszatra ítélünk.
GABRIEL777 írta:
Ez utóbbi stabilítása az Istenhez fűződő viszonyunk függvénye, ez pedig optimális esetben egyre erősebb kell, hogy legyen. "Az etalon ebben az esetben is mint mindig maga Jézus"
Ezzel semmi gond nincs is. Ezt Isten végzi. Ám ahogy példám is mutatja a bukások nem spórolhatóak meg. Ám igen csak lecsökkenthetők lennének összefogottabb oktatással és azok komolyan vételével. Kezdve a gyülekezetbe való befogadástól a szolgálatadáson át, az erkölcsi kérdéseken át lehetne sorolni.
Egy igehelyet idézek végül, illetve prophet ide feltett igehirdetéséből egy nagyon idevágó részletet.
2Kor 4,2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
Victor János írta:
Nem ismeri igazán Istent az, aki "félelemmel és rettegéssel" nem szemlélte még "pusztításait" a maga életében. Csak az támadt már új életre Isten kegyelmének érintésétől, akire nézve halálossá is vált már az Isten fensége és szentsége. Éppen ezért nem jut el a legtöbb ember az Istennel való élet viruló mezőire, mert megérzi, hogy oda emésztő tüzeken és halálos árvizek mélységein át vezet az út, - és ettől visszaretten. Az ember nem szívesen áll meg az Isten színe előtt a porba omlott önérdem és öndicsőség romjai felett, és rugódozik az ellen, hogy az életét vesztes csata színterének lássa, amelyen elhullott fegyverek hirdetik a "pusztítást" szerző Istennek egyedülvaló hatalmát. De aki tudja, mit jelent összetöretni és elnémulni a romhalmaz felett, - az megismerte Istent és örökké áldani fogja Őt érette.
