prophet írta:
Kedves Tulip!
Van Kálvinnak valahol az Instutitioban egy olyan eszmefuttatása, amelyben arról elmélkedik, hogy mi van olyankor, amikor vitatkozunk valamin (vagy tanítunk valamiről), és sok olyan ember van itt, aki nem érti, mert nem értheti, stb. Arra a konklúzióra jut, hogy az Isten által ránk bízottakat akkor is mondani kell, mert szinte biztos, hogy van ott valaki a hallgatók (vagy olvasók) között, akinek hasznos lesz azt meghallani, mert hitbeli megerősödésére, épülésére fog szolgálni.
Hát így vagyok én is Veled.
Meggyőződésem szerint nagyon nehéz eset vagy lelkileg, mert annyira ortodox álláspontot képviselsz, hogy a Szent Lélek már szóhoz sem tud jutni benned és általad.
Amúgy Isten humora tényleg valódi, és izgalmas humor. Ugyanis én annak a "karizmatikus" embernek vagyok a fia, akit a Te általad idézettek oly nagyon elítéltek, kitagadtak, ördögnek kiáltottak ki, stb. Valóban, sok hibája volt Édesapámnak. De én jól ismertem Őt, és Isten kegyelméből megkaptam azt az ajándékot, hogy helyesen, az Isten előtti igazságnak megfelelően tudtam őt megítélni. Nagyon becsülöm így holtában is, mint olyan embert, akinek életében [/b]valóságosan működött az Isten kegyelme, és bár engem nagyon szigorúan fegyelmezett pietistaságából kifolyólag (no meg "jó magaviseletemből"), és én amikor hívővé lehettem, nagyon hálás lettem neki ezért. Hogy miért? Éppen azért, amiről Robertson az általam legutóbb idézett prédikációjában a János keresztségével kapcsolatban írt. Mert nagyon jót tett nekem a szigorú, "tökéletességre" való törekvésből eredő fegyelmezés Édesapám részéről, mert nagyon jó szolgálatot tett arra nézve, hogy megértsem: mi a Törvény lényege. Persze tovább kellett menni a Kegyelemhez, de volt honnan tovább menni!
Nem hiszem, hogy van értelme Veled vitatkozni. Legfeljebb 20 év múlva, De akkor sem biztos. Nagyon sajnállak, mert Te aztán - szerintem - nem lehetsz valami örömteli keresztyén, aki - az Igét idézem! - "telve van hittel és Szentlélekkel."
Kedves Prophet
Úgy érzem sok igazság van abban amit Tulipnak írtál ,én is leírtam már ezt neki,hogy úgy érzem,hogy inkább
bizik az értelme erejében mint ,hogy alázattal bízna a
Szentlélekben.
ugyanakkor azt nem állítanám,hogy nincs hite Tulipnak
és azt sem,hogy ne lenne kapcsolata Krisztus lelkével.
Ezért is határozottan visszautasítom"habár nem nekem cimezted" a "legfeljebb 20 év múlva" kifejezést.
Mint hívő,Te is tudod ,hogy ahhoz,hogy valaki elfogadja a Szentlelket ill. közelebb kerüljön hozzá a lelkében
az "csak" egy pillanat műve.
És nem éveké vagy évtizedeké.
Az,hogy mikor jön rá arra a hívő,hogy az "egyszerűen"
hittel megélt hívőség ezerszer többet ér minden teológiai tudástól amit a fejünkbe gyömöszölhetünk,
hívőként változó.
Van aki kevesebbet van aki több kör fut ,mire erre rájön.
Szeretettel gabriel
Csak jelzem, hogy karizmatikus tévtanítás, hogy a Szentlelket külön el kell fogadni, miután valaki Jézus már elfogadta és bűnbocsánatot nyert. Amit ilyenkor vesznek az más lélek. Ezt hiányolják belőlem itt egyre többen, Szentléleknek nevezve a hiányt. Erika írta, hogy a református egyház elfogadja a karizmatikus lelkészeket. Alföldy-Boruss Dezső előadásában - Fontos kérdéseink: Mi választ el bennünket a karizmatikusoktól? - említ egy lelki gondozói beszélgetést, ahol is karizmatikus lelkész nő így beszél – tartalmilag idézve - : Az Atyáról gyermekkorod óta hallasz, Jézust is megismerted már, nem azért vannak bűnök és bukások az az életedben, mert a Szentlelket még nem fogadtad el?” Ez hamis tanítás, s célja hogy a más lelket vonjon be, ezért kellene a Református egyház vezetésének e kérdést is komolyan venni.
