Szia MM!
Felvillanyozott, amiket legutóbb Gabrielnek írtál, jó volt olvasni ezeket a kérdéseidet, mert a lényeget feszegetik!
>>Nézzük a megtérés témáját. Korábban is kértem már, hogy magyarázzátok el, hogy van ez a dolog, mikortól számít valaki megtértnek stb. Nekem furcsa volt először is, hogy a megtérést nem követi automatikusan a megváltás,
Akkor elölről kezdem a magyarázatot (kicsit hosszú leszek, itt-ott ismétlem is magam, nem baj?).
Az eredendő bűnről már volt szó (eszerint Ádám és Éva, az első emberpár bűnbeesése óta valamennyi ember bűnösként születik meg). Megromlott, bizonytalanná vált Istennel és egymással is a kapcsolatuk.
Hosszú-hosszú idő múltán Isten kiválasztott egy embert, Ábrahámot, s az utódaiból támadt zsidó népet arra, hogy az igaz Istent és a neki való engedelmesség mintáját felmutassák a körülöttük élő, pogány isteneket imádó népeknek - ehhez adta Isten a boldogulás, az Istennel és emberekkel való harmonikus, jó kapcsolat zsinórmértékét: a Tíz parancsolatot!, amely egyben arra is szolgál, hogy megtudja, mi bűn, s ehhez mérve magát az ember, rádöbbenjen, hogy nem képes nem vétkezni!
„Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” (Róma 3:20)
Már az Ószövetség idején meg lett ígérve a Megváltó, a Messiás, aki Jézus személyében el is jött. Gyakorlatilag Ő, a szent Isten Fia képes egyedül betölteni a törvényt.
Ezt mondta: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem, hogy betöltsem azokat" (Máté 5:17).
Isten elkészítette az emberek számára a megváltást (váltságot).
A megváltás (a Bibliában szereplő görög apolütroszisz) szó jelentése: adósságot kifizetni, és ezáltal valakit kiszabadítani. /Az ókori adóstörvény szerint a fizetésképtelen adós börtönbe került, vagy pedig rabszolga lett. Csak akkor szabadulhatott, ha valaki a tartozás összegét (váltságdíjat) kifizette helyette./
Jézus az életét adta váltságdíjul az emberiségért.
„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Márk 10:45)
„Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kolossé 2:14)
Isten igazságos, ezért a bűn büntetése: halál. Hogy ezt a bűnadósságot ne az embernek kelljen kifizetni (ne kelljen örök halállal halnia), ezért Jézus, az ártatlan vette magára a bűneinket (az összeset), és meghalt (fizetett) helyettünk a keresztfán.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)
Az örömhír (evangélium) az, hogy Jézus Krisztus nem csak meghalt, hanem fel is támadt! Mielőtt visszament a Mennybe, megígérte a tanítványoknak, hogy elküldi a Szent Lelket, s így a hívőkkel lesz minden nap. Aki befogadja Őt a Szent Lélek által, abban Jézus töltheti be a törvényt.
Mi a megtérés?
Az eredendő bűn miatt minden ember a „Sátán országába” születik.
A megtérés tulajdonképpen visszatérés Istenhez.
Pontokba szedve:
1. Megérti, hogy az eredendő bűn miatt távol került Istentől,
2. azt is, hogy ha ez így marad, halála után a kárhozat a része,
3. belátja, hogy önerejéből képtelen változtatni ezen,
4. hittel elfogadja Jézus váltságát, és
5. hálából, szeretetből Istent szolgálja
Van ennél rövidebb válasz is. Pál apostoltól megkérdezte valaki, hogy mit tegyen, hogy üdvözüljön (örök élete legyen)? Pál ennyit válaszolt: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…”(Ap.Csel.16:31)
Te talán úgy gondolod, hogy az Istenhez visszatérés sokféle úton történhet. Az Isten Szent Lelkétől ihletett Biblia (Isten szava) szerint csak egy út van: Jézus -> "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6)
>>aztán most ez is furcsa,hogy az ember hiába tér meg egyszer,utána még sokszor meg kell térnie,mert visszaesik. Közben pedig azt mondjátok,hogy a megtértnek már nem kell semmit tennie
Jézus nem vette el a bűnös természetünket (mint gazt, nem tépte ki gyökerestől), hanem kifizette ennek adósságait helyettünk, és a Szent Lelke által adott egy új, szent természetet.
Mivel a megtért emberben nem csak a szent természet él, hanem ott a régi is, ezért előfordul, hogy a régi „szóhoz jut” (pl. indulatosság, szeretetlenség stb.). De a megtért, Isten által újjászült emberre jellemző, hogy bántják az ilyen esetek /mert a bűn mindig Isten és az ember közé áll/, ezért megvallja Istennek, és tiszta lappal folytatja az együtt járást Istennel.
(Nem kell újra elfogadnia Jézus váltságát stb., hiszen 1x már elfogadta.)
A nagy különbség ott van a megtért és nem megtért ember között (túl azon, hogy egyiknek van örök élete, a másiknak pedig nincs), hogy a megtértnek van lehetősége már (az új, szent természetnek köszönhetően) szentül élni, a meg nem tért, csak a bűnös természettel rendelkező embernek viszont nincs.
A megtért emberben a Szent Lélek által lakozást vett Jézus az, aki szentül él : szeret önzetlenül, szelíd, alázatos stb. – mert ez a mi régi (eredendő bűnnel terhelt) természetünktől nem telik!
Ahogy Shannon is fogalmazott a szeretettel kapcsolatban: „…én sem tudok szeretni senkit úgy, ahogyan kellene, feltétel nélküli, önzetlen szeretettel, hiszen erre senki ember nem képes, kizárólag Isten. Ezért inkább megengedem neki, hogy ezt rajtam keresztül tegye.”
>>Illetve inkább azt mondanám,hogy ha Isten szemével látsz,megszűnnek a bűneid okai (mert a bűneid okai éppen a "nemlátás") nem lesz okod bűnöket elkövetni.
A „bűneim oka” az eredendő bűn. Nagyon jó, ha már Isten Szentlelke által látom, hogy az eredendő bűnben vagyok, de attól még az eredendő bűn átka alól nem szabadultam meg!
Nem lehet meggyógyítani azt, aki nem tartja magát betegnek. Tehát fontos a gyógyulásban, ha eljut odáig, hogy látja, elismeri, hogy beteg. Jó indulás! De még ez is kevés, mert nem tudja magát meggyógyítani. Az már egy lépés a gyógyulás útján, ha az orvoshoz fordul. A bűn kérdésében ez az orvos: Isten. (Az „orvoslásról”, a megváltásról fentebb már írtam.)
>>Ha megvan bennem a rossz is meg a jó is,de ezek egységben vannak meg,tehát nem látom,tapasztalom meg őket külön-külön önmagamban,akkor lehet,hogy másban is egységben fogom látni,és nem külön-külön,attól függetlenül,hogy az illető személy hogyan látja önmagát,és hogyan éli meg önmagában a rosszat és a jót.Ilyen szempontból vak leszek a jó és rossz szétválasztására.
Nem értem, hogy itt mit akartál mondani, megfogalmaznád ezt másképp? Köszi!
(Ha ismerek egy embert, akit alapjában /egységben/ kedvesnek tartok, attól még látom azt is benne, ami rossz, pl. gyáva – de talán te nem ilyesmire gondoltál.)
B.
|