Egy másik rovatból áthozva:
Dolovai Béla írta:
Ha Isten segít nekem az egyéni törekvéseimben, akkor én is segítek neki.
Isten el tudja végezni , hogy lemondj egyéni törekvéseidről, és neki szolgálj. Ismered ezt a verset? Weöres Sándor:
Én isÉn is világot hódítani jöttem,
S magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
Vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha
én is úr akartam lenni,
Ó bárcsak jó szolga lehetnék,
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
S uraktól nyüzsög a végtelenség.
Dolovai Béla írta:
Ő neki nem kötelessége, hogy bárminemű dologban megtámogasson, amely nem az Ő dicsőségét hívatott előmozdítani.
Sőt! A nem kötelessége még jelentheti, hogy mégis megteszi, pedig nem, Isten
mindent(!!!) saját dicsőségére cselekszik.
Dolovai Béla írta:
Ámde kötöttem vele egy alkut, - ha és amennyiben Ő ezt egyáltalán meghallgatta - amelynek eredménye nemsokára napvilágra kerül.
Jn9,31 „Pedig tudjuk, hogy az
Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az
ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.”
Ha ez meg van benned, akkor nincs kétség, valamilyen formában válaszolni fog.
Dolovai Béla írta:
Hajlandó lennék Istennek szolgálni, noha tudom, hogy ez a választható legnehezebb alternatíva, melyet a valóságban nem én választok magamnak.
Majdnem. Le tudnád ezt mondjuk így is írni: Hajlandó
vagyok Istennek szolgálni?
Dolovai Béla írta:
17 évvel ezelőtt, nagyon fiatalon, azért mentem el egy közösségbe, hogy megnyugodjak a szorongásaimból. Ez nem történt meg; amit kaptam: ha nem térsz meg bűneidből, a Jézus nevében, elveszel. Vagyis kaptam a meglévő mellé egy újabb púpot a hátamra. Így aztán soha nem is lettem keresztyén.
Á hirdették neked a szabad akaratot, hogy ha TE nem térsz meg, (MAGADRA vess) TE elveszel?
Ez így tényleg csak egy újabb púp. Ha egy beteg egyre csak kapja az újabb és újabb gyógyszereket az orvosától, de az nem közli vele a miértet, csak púpnak fogja érezni. Ám amikor közlik vele, hogy mi a betegsége, akkor már nem fogja tehernek venni. Feltétlen olvasd el ezt a hozzászólást – Ray Comfort tanítása:
http://www.parokia.hu/ext/forum/viewtop ... mfort#8296Ezért hirdetjük mi elsőnek az ember teljes romlottságát (T), hogy az ember tudja a miértet. S persze nem állunk meg itt, de már itt eltérünk a „szabad akarat” törvényeskedésétől.
Dolovai Béla írta:
Idővel rájöttem, hogy a szabadítás és a nyugalom ígérete nem feltétlen nekem szól. Azt nem tudhatom, hogy felülről el vagyok-e választva a megtérésre és üdvösségre.
Az alapvető kérdés, hogy mit szólsz a ember teljes elveszettségéhez. Ha ezt elfogadod, – miután megismerted, ha még nem ismered, pl:
http://tulip.tag.hu - akkor a szabadítás és a nyugalom ígérete feltétlenül neked szól, amiről a többi része szól a tanításnak (ULIP).
Továbbá a Fontos kérdéseink sorozatban elhangzott előadást ajánlom figyelmedbe:
34. Sípos Ete Álmos: Tud-e mindenki hinni?Dolovai Béla írta:
Ildi írta:
Nekem kicsit ilyesztő, amit írsz, Béla.
Jómagam a Reformáus egyház követőjének vallom magam(jóllehet évek óta nem járok templomba) és mint ilyen tiszteletben tartom ezen egyház értelmi szerzőjének, Kálvinnak az álláspontját, az üdvösségről. Sem ő, sem korábban Luther nem osztotta azt az egyébként nem biblikus álláspontot, hogy az egyén szabad akarati döntésén múlna az üdvösség.
S ezzel csak csatlakoztak azon elődeikhez (Husz, Augusztinusz, …), akik a Biblia alapján addig is elvetették Pelagius kitalációját.
Dolovai Béla írta:
Az üdvösségre való eleve elrendelés felülről jövő meghívás, amelynek ellenállni nem lehet, mivel azt Isten végigviszi az ember életében. Amikor valaki tehát azzal érvel, hogy ez abszurdum, mert ha ki van kiválasztás az üdvösségre, akkor minden úgyis el van rendelve, minek csinálni bármit is?-akkor bárgyúságot kérdez. Ha ugyanis a hívő üdvössége biztos tudatában leülne karba tett kézzel, esetleg bűnben élve, akkor saját magának bizonyítaná be, hogy valójában nincs is kiválasztva.
Az érem másik oldala, hogy van kárhozatra való örök elvettetés is, mint például Júdás esetében.
Az üdvösség a felülről adományozott hitből származik, nem mindenkinek adatik. Nem egyenlő azonos vallásos hittel.
Ef2,10 leírja a lényeget. Aki a hit ajándékát kapja, az egyben kap hozzá jó cselekedeteket is, hogy azokban járjon! Járjon! Nem pedig járhat! Isten az övéiben elvégzi az akarást! A parancsnokság át van adva, a Lélek termi a maga – kegyelmi – gyümölcseit. Aminek nem lehet ellenállni az két dolog: egyrészt miután az ember elismerte teljes romlottságát (T), hogy ezután ne fogadja el a felkínált – és éppen emiatt ellenállhatatlan – kegyelmet (I); másrészt a megszentelődés (P).
Dolovai Béla írta:
Ha valakit a fentebb vázolt lehetőség megrémít, akkor áltassa magát is továbbra azzal, hogy sorsa és üdvössége egyaránt szabad akarati döntésein múlik! A magam részéről azonban ebből az eszméből nem kérek. Egyébiránt a dolog másokban is félelmet keltett, Luther évekig rettegett, mígnem fel nem ismerte, hogy maga is az Isten kegyeltje. Fölismervén, hogy üdvözüléséért semmit nem tehet, megírta a "De Servo Arbitrio" c. vitairatát (magyarul is megjelent Szolgai akarat címmel), amelyben sikeresen cáfolta Erasmus szabad akaratot taglaló írását. Nem hitt a szabad akaratban Kálvin sem, az eleve elrendelés bibliai tantételét az "Instutittio"(A keresztény tanítás rendszere) című életművében ismertette;
Isten örök tanácsvégzését az üdvösségről és a kárhozatról, az egyes emberekkel illetően ebben a megállapításban összegezte:
"Horrobile Pactum"(Szörnyű végzés).
Sátán akármennyi konkolyt is vetett a búza közé, Isten ismeri az övéit és hiánytalanul megszabadítja őket, míg a konkoly hiánytalanul megég. Nincs az a praktika, amivel Sátán eszméi Istenhez férkőzhetnének. Aki a szabad akarattal törvényeskedik, az a konkolynak (=harag edényei) is adna lehetőséget a beférkőzésre, s a búzának (=irgalom edényei) is Istent otthagyni.
Dolovai Béla írta:
Aki az "Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön..." igére hivatkozik, annak tisztában kell lennie azzal is, hogy az egyes bibliai igehelyeken, a "minden" , "mindenki" kifejezések, kiket takarnak. De az sem haszontalan, hogy nevezett igehelynek mi lenne a pontos fordítása. Mózes ötödik könyve 30:19 sem szól a szabad akarati választás lehetőségéről, mint ahogy az kiderül a szövegkörnyezetből, főleg a 30:1,2 versből(Ez valójában prófécia).A 30:19 negyedik sora pusztán egy felszólítás, amely elősegíti az üdvösségre kijelölteknek a helyes irányban való haladást. Néhány verssel korábban a 30:8,11 taglalja, hogy ez nem megfoghatatlan előtted - tehát járható út, nyilván egyeseknek, nem az egész népnek és főleg nem a következő generációknak:30:20,20-21.Az egész témakör sem az ötödik könyvben, sem korábban nem szól arról, hogy a zsidóknak választási szabadságuk lenne, pusztán azt közli, hogy ha ezt teszed ez lesz, ha meg azt teszed amaz. Hasonlóképpen az egész Szentírásban sehol sem található olyan igehely, ami minden kétséget kizáróan az emberi szabad akaratot igazolná. Az pusztán fikció marad mindig, az előfeltevések belemagyarázása az Írásba, mindig a Biblia félreértéséhez vezet: a Júdaizmus például nem pusztán csak hitt a szabad akaratban, hanem az eredendő bűn létezését sem ismerte fel.
Minden ember üdvözülni fog. Ám egyetlen egy sem, aki minden embernek ellenségei közül való! (1Thess2,14-15)!
Dolovai Béla írta:
Istennel lehet alkut kötni, ha ő az értelmi szerző!
Igaz. Ember azt gondolja ő köt szövetséget, miközben Isten köt saját magával. Ahogy Ábrahám esetében is, amikor is a kettévágott állatok között nem Ábrahám és Isten mentek keresztül átkot véve magára, aki szövetséget szeg, hanem csak Isten. (1Móz15,17) Mi hűtlenkedünk, de
ő mindörökre hű marad. Mi ugyanis képtelenek vagyunk az alkut megtartani, megígérheted Istenek, hogy te is segítesz neki, de ezt soha se fogja rajtad számon kérni, magára vette e szövetség megszegéséből fakadó halálos ítéletedet is.
felfoghatatlan!
)