meggy írta:
[1. Egy hívő szülő pedig a gyermeke megkeresztelésével ,elsősorban hálát ad Istennek,hogy megajándékozta egy gyermekkel,másod sorban kéri Istent,
hogy segitsen gyermekét Istennek tetsző
módon ,hitre nevelni.
2. Ahol megfelelő kapocs van Szülő és Isten között,ott a megkeresztelt gyermek ,Isten és a Szűlő segitségével,hívővé is válik.]
Kedves Gábriel, szerintem ahoz, hogy ezt a hálát és kérést elmond Istennek nem feltétlen kellmegkeresztelni a gyermeket. A gyülekezetemben nincs gyerekkeresztelés, de van gyermekbemutatás.
A lényege ugyanaz amit Te is leírtál.A szülők bemutatják a gyermeket Istennek és gyülinek,mi pedig imádkozunk érte.
Viszont a keresztség ( bemerítkzés) számomra fontos jelkép, azt jelenti, hogy meghalok a "hullám sírban" a bűneimnek, az óénemnek és új életet kezdek Jézussal.És ez saját döntésen alapul.( Nagyon röviden megfogalmazva)
A 2-ról csak annyit, hogy sajnos ismerek olyan családokat, akik hívők, és mégis az egyik gyerek hívő lett a másik nem.
Szerettel: meggy
ui: még új vagyok szóval bocsi, ha íram olyít ami már elhangzott
Kedves Meggy
Nekem nincs semmi problémám a gyermekkeresztséggel,ha Isten is úgy akarja és lessz gyermekem,akkor
"valószinüleg"gyermekként megkereszteltetem és ezt az alapján teszem amit már leírtam.
Affelöl pedig nincs semmi kétségem,hogy Isten nem azt foggja számonkérni tölem,hogy mennyire voltam képes értelmemmel megérteni a Bibliát,hanem azt,hogy szívemben mit éreztem íránta a
tetteim során.
Te azt mondod,hogy amikor bemeritkeztél felnött korodban akkor az jelképezte számodra,hogy meghalt a régi éned és feltámadt az új.
Én azt mondom,hogy minden egyes alkalommal meghal a régi énemből valami amikor imában átadom magam Istennek.
Isten Lélek,imádni pedig Lélekben kell.
Errről a fórumról is tudnék olyan példát hozni amikor a pár hete bemeritkezett úgyan úgy gunyolódik embertársán mint elötte..
Ezért sem hiszek abban,hogy a bemeritkezés során az ember bünös része teljessen "lemosódik"és helyette egy patyolattiszta lelkü ember lessz.
Nem az embernek van szüksége a bemeritkezésre hanem a gyenge lábakon álló hitének,ezért sok embert segithet a bemeritkezés hitének megerősítésében.
A gyermekkeresztség mellett ezért sem vetem el a felnött kori bemeritkezést sem.
Valójában minden ceremoniát jónak tartok
ami közelebb segítí az embert Istenhez.
És minden ceremoniát haszontalannak ami nem hitből van.
csak egy példa:Ha valaki elmond hittel egy asztali álldást akkor ezzel a ceremoniával megszenteődik az asztal tartalma.
Ha viszont szószerint ugyan azt az asztali áldást mondja el valaki "szokásból"hit nélkül,akkor semmi foganatja sem lessz annak.
Arra a megjegyzésedre,hogy bizony nem minden hívő gyermeke lessz szintén hívő,
csak annyit tudok mondani,hogy én ismerek egy egész fajt akik eredendően nem halgatnak a bölcs Atyára.
De úgye ez ezért még nem azt jelenti,hogy az Atya nem azt teszi amit tennie kell .
És ahogy egy megtért ember is letérhet a keskeny útról,hisz szabadakarata van,így természetessen egy hivő család gyermeke
is megteheti,hogy nem halgat szüleire és
természetessen Istenre.
De ettől még nem változik az az igazság ,hogy a hívő szülők gyermekeiket hivőkké nevelhetik,Isten segitségével.
Szeretettel Gabriel
