meggy írta:
A Te szavaidból nekem az jön le a logika során, hogy ha hívő szülők gyereke nem tér meg , akkor ők nem voltak igazi hívők?! (bár lehet hogy csak túl fáradt vagyok és túl gondolkodtam, na mindegy)
Jó éjt
Kedves Meggy
Igen jól értetted valóban arra céloztam ,hogy ha egy hivő család gyermeke nem válik hívővé akkor
ebben szerepe lehet a szülők gyenge, inkább vallásos jellegű hitének.
Ugyan akor értelemszerűen nem mindegy,hogy milyen korú a gyermek akit a szülei hitre szeretnének juttatni.
Ha a szülők már kisgyermek kortól kezdve elültetik a Hit csíráját a gyermekük lelkében akkor az ki is fog kelni.
A szülők elsősorban abban tudnak segíteni gyermeküknek,hogy hitre jusson,de abba már kevés bele szólásuk van,hogy a kialakult hitet a gyermek mennyire foggja ápolni,erősíteni,mivel ez csak két személyre tartozik elsősorban Istenre és a hívő gyermekre.
A gyermek kora pedig elsősorban azért fontos,mert a kisgyermekek lelkét még értelemszerűen nem terheli annyi szerzett bűn mint az idősebb társaikét.Igy befogadóképessebbek Isten Lelkével szemben.
Ezért,a hívő szülők esetében nem azt tartom
valószínűnek,hogy a gyermek nem fog hitre jutni,hanem inkább azt,hogy a gyermek nem ápolja a hitét és a gyenge hit következtében
letér a keskeny útról.
Ebben az esetben már természetessen nem
a szülőkön múlik a bukás hanem a gyermek szabadakaratán.
Szeretettel Gabriel
-------------------------------------
Hát igen, talán nincs is ehhez jogom, adminként sem.
Ugyanakkor mégis, adminként engedem meg magamnak, mégpedig a gyanútlan fórumolvasók - és nem a beszélgetésben részt vevők - kedvéért:
Amit itt Gabriel777 ilyen szépen levezetett, szerintem bizony szörnyű nagy butaság. Nem, talán mégsem adminként, hanem a gyermeknevelést gyakorlatból ismerő szülőként, és szülőkért ez most nagyon kikívánkozott belőlem.
Igen a példa nagyon fontos. Igen, alapvető kérdés mit élünk a gyermekeink "elé". Mégis...
Én azt tapasztaltam, hogy ez a szép világ amiben Isten éltet minket, távolról sem nyalóka-automata, amiből MINDÍG az jön ki, amire a pénzt bedobtuk. És ez nem panasz, sőt nem is baj. Az a baj, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk.
admin
Kedves Admin"Tamás"
Azt hiszem félre értettél én a hitre nevelésről írtam ,ez pedig azt jelenti,hogy a gyermek megtanulja meghallani Isten hangját.
Aki pedig hallja Isten hangját azt nem olyan könnyű befolyásolni a környezetének káros irányba.
Jézus sem arról volt híres,hogy a környezete befolyásolása szerint cselekedett,hanem arról,hogy az Atyára hallgatott.
Persze ha jól sejtem a fő gondolkodásbeli ellentét ott van köztünk,hogy számodra a hit a vallás átadását jelenti,számomra viszont magát a kapcsolatot Istennel.
Ezt a fajta elképzelést már Puritánnál is tapasztaltam amikor azért birált mert azt mondom az embereknek,hogy inkább halgassanak Istenre mint könyvekre és emberekre.
Számomra a Hit továbbra is kizárólag hallásból van és nem olvasásból és emberi magyarázatokból,ez persze még véletlenül sem azt jelenti ,hogy haszontalan az olvasás vagy mások véleményének meghallgatása.
Hisz azokon keresztül is kaphatunk választ Istentől.
Ezért továbbra is csak azt tudom mondani,hogy az aki a gyermekének csak a világnézetét tuddja át addni ne lepödjön meg azon,hogy ha a gyermek más utat választ mint amit a szülő "szeretett "volna.
Ha viszont a szűlű segítségével a gyermek "megtanulja"hallani Isten hangját,akkor a gyermek kapcsolata az Atyával már képes lehet az üdvőzítő hitre.
Azért bizom benne,hogy van olyan ember is a fórumon aki érti is amit irok és nem csak olyanok akik folyamatossan olyat magyaráznak bele az irásaimba amit soha sem állítottam.
Kedves Tamás ezért sem értem a nyalóka automatás
példád,mivel én nem azt mondtam,hogy a szűlőnek kell hitre nevelni a gyermekét,hanem azt,hogy a szülőnek,Istenre hallgatval kell a gyermekét hitre nevelni.
E két elképzelés között peddig annyi a különbség mint a tűz és a víz között.
) 64:5 naggyon AKTUÁLIS a "kinek van igaza" kérdésben!!!
