32ezüst írta:
Kedves Lucius... Most nagyon nagy dilemmába ejtettél...
Egyrészt megint nagyon hosszú a hozzászólásod, közben már hallom, hogy a gyerekeimnek szükségük volna rám, viszont látom, hogy elkezdtünk egy párbeszédet, amit kár lenne itt abbahagyni...
Egyelőre megyek játszani a gyerekekkel... Aztán igérem, még nagyon alaposan átolvasom, amit írtál...
A Bibliaidézetekkel csak egyetlen baj van: hogy egyetlen soráról is éveket lehetne beszélni. És honnan tudnám, épp mire gondoltatok?
Időnk van.
A hosszabb írásokért elnézést kérek, úgy tőled mint mástól.
(Kicsit dicsekszem, hogy érthető legyek. Sok éve, amikor pc. Kezdett teret hódítani, még comodore idejéből megtanultam gépelni, hogy jegyzeteimet jól összetudjam szedni, ill. rendezni. Aakkor 190/perc volt vizsga követelmény. Most kb olyan 210-220-al gépelek. Így aztán nem esik nehezemre, hogy valahol beszélgetési sebességen vessem képernyőre gondolataim. ) Időnként elszalad velem a klaviatúra
Ezért nyúlnak hosszabbra hozzászólásaim. No meg időm is van. Jelenleg. [Aztán megvesszük vidéken házat, akkor ritkább vendég leszek, a felújítás idejére.]
Szóval nyugodtan, foglalkozz a gyermekekkel, mert azok fontosabbak, mint gondolatokat megosztani. És ezzel most nem Isten szavát raktam háttérbe. Mert maga Isten emeli ki a családot, mint fontos hátteret.
Ami a verseket illeti. Nem volt ez mindig így. Köztudott, hogy korábban a könyvek egybefüggő könyvekként voltak használatban
Stephen Langton, canterbury érsek által korábban (1205) osztotta fel fejezetekre, de nem ez volt a végleges formája. Hugo de Sancto Caro, dominikánus szerzetes, a párizsi Szent Jakab kolostorban megalkotta az első Vulgáta-konkordanciát azaz a korábbit osztotta további részekre a 7 szám (mint tökéletes jelképe és a számok jelentése c. elv alapján.) Majd Robert Estienne csak 1551-ben osztotta először versekre, vagyis a mai számozás a 16. század előtt nem létezett. (
http://mek.oszk.hu/01600/01650/html/fejez18.htm ) érdemes átfutni, sok háttér infot ad.
Ezért hát egy-egy versről habár idézgetjük őket, nem beszélhetünk, mint önállóként. És habár lehetne éveket beszélni. Mégis inkább azt gondolom, hogy a fő irányelvek a fontosak. Természetesen vannak kulcs idézetek. (mondatok, gondolatok. Amiket könyv, fejezet, vers) alapján könnyebb megtalálni.
Hogy Én, mire gondolok, azt mindig igyekszem jól körbejárni, és pontosítani. Ahogy a többiek is. De, ezen felül van egy magasabb és tisztább elrendezés és vezetés az pedig maga Isten. És az általa működtetett Szent Szellem. Isten mindenkinek hajlandó feltárni üzenetének lényegét. Még ha én esetleg rossz irányba is mutatnék, maga a Biblia az, ami azonnal rám kontráz. Azaz, helyre, vagy kiigazít. Így van megszerkesztve. Amiben én nagyszerűséget látok.
Egy-egy gondolatom igyekszem a bibliából megtámogatni, pont azon okból mert Én úgy hiszem, gondolom, vallom. De, ne az én gondolataim legyenek előtérbe, hanem Istené. Ezért van hát amikor idézünk, hogy Istenre mutatunk. Ő mondja. C. gondolatok.