Indu írta:
Idézet:
Esetünkben viszont van még egy esély a feloldásra. Ki kell gyűjteni az összes igeverset, ahol mosakodás, fürdő, keresztség, meghintés szerepel, s összevetni őket, hogy nem-e ugyanazon árnyképei-e az egy valóságnak, Krisztusnak.
És ha találok olyat ami nem, akkor én nyertem meg a vitát? vagy mi a konzekvencia? (Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel Mt 23,25)
Jellegénél fogva itt aki a szűkebb értelmezést veszi nem nyerhet. Egyszerűen azért, mert a tágabb értelmezés felé mindig meg van az esély az ismeret bővülésének.
Indu írta:
Nekem van egy másik megoldási javaslatom. Gyűjtsük ki az összes Újszövetségi keresztelésről szóló igét, amikben nagyon sok utalás lesz a mikéntre: pl
Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből;
És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni.
Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, -> ez a jelképes jelentése, mikor teljesen belemerítenek a vízbe
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba:
Az utolsó kettő sokkal inkább, arra a keresztségre vonatkozik, amire Keresztelő János ezt mondta: „Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” (Mt3,11b)
Indu írta:
És te is hozzál olyan újszövetségi igéket, amiben a konkrét emberek keresztelésére nézve meghintés, vagy egyéb módszer van. Ezeket összevetve meglátjuk, hogy az apostolok idejében hogy állt ez a gyakorlat.
Ezen már túl voltunk. Mt28,19-20. Megadtam hozzá a történelmi hátteret is. Erre jött az érv, hogy a baptidz...(?) csak egy jelentésű. Most ennek körbejárása folyna ha nem kanyarodtál volna vissza.
Indu írta:
A Victor János fejtegetésre inkább nem is akartam reagálni, de ha már így újból felhozódott, megteszem. Az, hogy egy szó jelentése módosul ezzel párhuzamba állítva, hogy egy bibliai gyakorlat eltorzul - ne legyen már erény. Így alakult ki a sok szép szenthagyomány is a katolikus egyházban.
Az hogy JennyT-nek a tanárai a többi jelentést katolikus betoldásnak vélik, lényegtelen a mi szempontunkból. Victor János nem a katolikusok által kitalált új jelentésre céloz, hanem bibliai időkben kialakult új jelentésekre. S tény, hogy, amikor János kezd keresztelni, akkor nem egy új dolgot talál fel, hanem egy már meglevő gyakorlatnak ad új jelentést. S ahogy már említettem, Jézus is a már meglevő gyakorlatot – a pogányok áttéréskori családostul történő megkeresztelését – ülteti át a missziós parancsba, Mt28,19-20.
Indu írta:
Az is tökéletesen mellékes, hogy hogy mosták meg a nyoszolyáikat. A kérdés, hogy kereszteltek az apostolok? Meghintettek vagy alámerítettek?
A vita szempontjából kétségtelen ez a leggyengébb láncszem lenne, ha nem ismernénk a gyakorlatot, hogy Isten a formától függetlenül adja áldásait. Isten árnyékokkal nem törődik, ha ott van Krisztus a valóság, adja az áldását. Ha meg Krisztus nincs ott, semmilyen forma nem fogja áldását kiváltani.
Indu írta:
A legrosszabb a gyerekkeresztség gyakorlatában nem is a módszer, szerintem, hanem az, hogy a hitbeli döntés örömét veszi el. Mintha a szüleid előre csinálnának neked egy esküvőt Katival gyerekkorodban, akibe aztán tényleg szerelmes is leszel később, de már nem tudod elvenni feleségül, mert a szüleid még mielőtt döntöttél volna mellette, már elvették neked. Ettől még lehet boldog a házasságod, csak nem tudtad Isten és ember előtt kimondani az Igent, mert ezt már a szüleid kimondták neked.
Erről is volt már szó. Aki megtérésekor – ami hitbeli döntése – szembesül vele, hogy már meg van keresztelve, az csak akkor érzi magát megfosztva bármitől is ha ezzel beetetik. Kitartó munkával ez szokott menni, a kételkedés magját elültetve benne. Éppen ezen téves gyakorlatotok ellen tiltakozom! Zsid6,2! (baptidz...(?) = mosakodások) Az ismételt keresztség akár olyan lélek vételével is járhat, amit Pálék nem hirdettek.
)
de ezt igazán nem is bánom.
Szóval ti nem azt mondjátok meg mi a jó, és mi a rossz?
