|
Kedves Gabriel,
az Ószövetségben a teremtésnél írt „lehelet”-nek fordított héber „rúah” szónak több jelentése van. Legegyszerűbb jelentése: lehelet, lélegzés, 1Mózes 2:7-nél Isten teremtő, életadó lehelete; 1Mózes 45:27-ben a lélegzetvételben megnyilvánuló életerőt, vitalitást fejezi ki. Ezékiel 37:1, János 3:8-ban pl. Isten újjáteremtő Szellemének/Lelkének lehelete, aki megújít, halálból életre kelt. Ezékiel 37:11-ben a rúah hiánya azonos az életerő pusztulásával, amelyet az ember teremtéséhez hasonlóan belelehel a csontokba. Isten az élet leheletét adja minden emberi testbe (4Mózes 16:22; 27:16). A rúah jelentése még szél, szellem. [A jelenlegi magyar bibliafordítások a „szellem” és „lélek” között nem tesznek különbséget, és ott is „lelket” írnak, ahol az eredeti héber és görög szövegek szerint „szellemet” kellene].
Az emberek az élet leheletét kapták, ami által a porból lett test, élővé vált!, de nem magát a Szent Lelket/Szent Szellemet, ez látszik pl. a következő igékből:
„Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná Lelkét [Szellemét] az Úr!” /4Mózes 11:29/ - így könyörgött Mózes.
Ha az emberek mindegyike rendelkezett volna a Szent Lélekkel, nem kellett volna így sóhajtozni.
Néhány kiválasztott ember kapta csak az Ószövetség idején a Szent Lelket/Szellemet, pl. a próféták, ill. izraeli királyok: amikor Dávidot királlyá kenték fel: „Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Saultól viszont eltávozott az Úr lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött.” (1Sámuel 16:13-14)
Az „élet lehelete” viszont még sokáig nem távozott el Saultól (később halt meg)!, ebből is látszik, hogy az „élet lehelete” és a Szent Szellem/Lélek nem azonos egymással.
Az Újszövetség idején azonban már mindazokra kitölti Isten a Szent Szellemét, akik elfogadják magukra nézve Jézus váltságát, és átadják az életüket engedelmesen Neki!
„…a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.” /János 7:39/
„...kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek…az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” /János 14:17/
„…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…” /ApCs. 1:8/
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatjára, és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” /ApCsel. 2:38/
„Könyörögtek értük, hogy vegyenek Szent Lelket.” /Ap.Csel.8:15/
Az alábbi meghatározás remélhetőleg tovább árnyalja a képet (Bibliai nevek és fogalmak c. könyvből) :
"Az ember három teremtett részből áll (1Tesz. 5:23); szellem, lélek és test. A Biblia az ember szellemét megkülönbözteti a Szent Szellemtől, Aki Isten Szelleme, Krisztus Szelleme (Róma 8:16; Róma 8:9). Az ember szelleme az a részünk - de soha nem az Én -, amelyben a Szent Szellem a Krisztus befogadásakor lakozást vesz (1Kor 3:16) és ezáltal tesz képessé, hogy Istent, dolgait és munkáját megismerjük általa, s felfogjuk, amit mond.
Az 1Kor. 2:14-ben helyes fordítással „lelki embert” kell olvasnunk, a 15. versben pedig szellemi embert. A „szellemi” és „lelki” két egymással ellentétes világot jelöl: a „lelki” [más helyen „érzéki”-fordításban] az Istentől elszakadt, a bűn miatt meghalt, ezért Isten dolgai iránt érzéketlen embert jelöli, vagyis a természetes állapotban levő testi embert, a „szellemi” ember pedig az Isten Szellemétől megelevenített és az Isten dolgai iránt fogékonnyá tett embert."
Mi pedig [akik elfogadva a váltságot újjászülettek!] nem a világ lelkét [„testi”, „érzéki”] kaptuk, hanem az Istenből való Lelket [Szellemet], hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.” /2Kor.2:12/
Üdv! B.
|
