nemosinex írta:
net2rist írta:
de egy bátorító ellenpéldával is szolgálnék
Nem biztos, hogy jól értem az intenciót. Azt akarod mondani, hogy nem a megnevezett, minősített böjt az Atyának tetsző, hanem az Ő akaratának teljesítése? Vagy azt, hogy lehet a böjt Istennek tetsző, lehet úgy böjtölni, hogy nem figyelünk az ételre-italra, ha közben elfoglaljuk magunkat az Ő dolgaival? Vagy mindkettőt? Vagy egyiket sem?
erre reagáltam:
nemosinex írta:
...
Nekem sose jött össze, még evés-ivásban sem az Úrnak kedves böjt, mert folyton csak arra tudtam gondolni, amit nem szabad csinálni, így pedig semmi értelme. És tudom, hogy mással is van ez így.
a példa, amit felhoztam: Jézus BÖJTÖLT, de úgy, hogy mikor holtfáradtan-szomjasan (és ÉHESEN) lerogyott a kút mellé, akkor "más dolga akadt", mint ezeken rágódni, és mire megjöttek a tanítványok a kajával, egész egyszerűen nem volt éhes, mivel közben "jóllakott"
adjon Isten nekünk SOK ilyenforma böjtöt, amikor NEM a "folyton csak arra tudtam gondolni" jellemzi a böjti napjainkat!
ettől még HELYE van a "megsanyargatom a testemet" típusú böjtnek is!
hadd hozzak erre egy egészen konkrét gyakorlati példát is, gyümölcsével együtt:
mikor Hanna lányunk megfogant, a feleségem éppen egy randa betegségre egy randa gyógyszert szedett, ami mellett TILOS volt teherbe esni...
genetikai tanácsadó, "abortusz-recept"...
sok-sok ima és rágódás után arra jutottunk, hogy "ha Isten akarja, megtartja"...
édesanyám is tudott erről a "vészhelyzetről", és hetente egy napot böjtölt a babáért...
a "gyümölcsöt" LÁTHATTÁTOK