Na inkább most! (elnézést, kicsit hosszú lesz)
A körülmények és folyamatok, melyeket Isten használt, hogy elvezessen Jézushoz:
6 éves koromban az általános iskolában lehetőségem nyílt hittanra járni és a szüleim beírattak református hittanra, mert úgy voltak vele, hogy bár ők nem vallásosak, nem árthat nekem. Így lettem tagja egy református gyülekezetnek, de mivel a szüleimmel nem voltunk egy templomba járó család, csak ritkán jutottam el istentiszteletre (ünnepekkor)
12 éves koromban hirtelen fel kellett nőnöm, mert az amúgy sem harmónikus családunk kártyavárként összeomlott, apukám elhagyott minket, anyukám idegileg immáron másodszorra kikészült és nekem kellett 12 éves gyerekként támaszt nyújtani. Nagyon egyedül voltam a kérdéseimmel, egy erősen érzékeny és művészlélek, kicsit bogaras kamaszlány voltam, aki sok területen kapott pofonokat akkoriban, mert túl komoly volt a kortársai között, de nem elég talpraesett a szülei szerint. Ez a későbbiekben az amúgy sem viharmentes kamaszkoromat eléggé beárnyékolta. Amikor szükség lett volna rá, a gyülekezet nem igazán nyújtott segítséget. Tele voltam kérdésekkel, egyre inkább megláttam az emberi gyengeségeket a gyülekezetben és elkeserített ez, így egy csúnya félreértés után otthagytam a gyülekezetet.
Kamaszként az ember kutatja a gyökereit, hitet keres és önmagát, ezeket az utakat én is jártam így jutottam el a szüleim ezoterikus hitvilágához ami vonzó volt miután csalódtam a keresztyénségben. Mégis kerestem Istent, mert abban sosem kételkedtem hogy létezik., de azt hittem több úton el lehet hozzá jutni. Saját teóriám volt a világról a szellemi befolyás miatt(angyalok akik ideszületnek stb.)
Elvégeztem a gimnáziumot, de addigra ért be minden nehézség az életemben, egyfajta kétségbeesett, bezárkózott állapotba kerültem és nem láttam értelmét annak hogy éljek. Csak az tartott vissza az öngyilkosságtól, hogy tudtam, ez Isten előtt bűn és én vágytam Őt a szívem mélyén megismerni. Ezt az állapotot mélyítette a szellemi befolyásom amit a nézeteim, okkult könyvek, meditáció és szellemidézés, okozhattak.
A megtérésemet a mai napig nem igazán tudom megmagyarázni, mert nem közösségben, nem testvéreken keresztül történt. Amikor végképp összetörtem, értek kis hatások, mint pl. egy megtért, hívő atya szavai két misén, ahová keresztszüleim vittek el. Akkor végig a belső fájdalmakkal voltam elfoglalva ott, és mikor belehallgattam a misébe, ledermedtem, mert minden szó nekem szólt. Körbe is néztem, hogy más is hallja-e. Ez volt az első élmény. Aztán a második ilyennél megfogadtam, hogy visszamegyek a gyülekezetbe, de egyenlőre nem ment. Bár hallottam, hogy nagyon bánták ami történt és azóta is imádkoznak értem, még nem voltam kész a visszatérésre.
Egyik este itthon tettem vettem és bekapcsoltam a tv-t (ritkán teszem)és épp a Jézus élete című filmet vetítették, ami megvolt nekünk és többször láttam és sosem érintett meg azelőtt.
A keresztrefeszítés jelenetekor máig megmagyarázhatatlan dolog történt. Éreztem a fájdalmat és hogy ez értem történik. Megértettem a megváltást. Zokogtam órákig és könyörögtem az Úrhoz, hogy bocsásson meg hogy nem ismertem és fogadjon magához. Ott aznap este elkezdődött valami bennem azzal, hogy behívtam Őt az életembe.
Összefutottam a volt hittanos barátnőmmel, aki hívott a gyülekezetbe és akivel sokat beszélgettem. Épp akkor tervezték, hogy ifi csoportot indítanának az ő vezetésével, de egyedül nem merte elvállalni. Én úgy döntöttem visszatérek a gyülekezetbe, megbocsájtottam a régi dolgokat és kettőnkre bízták az idősebb ifik összefogását, amiből hála az Úrnak egy megtért, ébredt kis testvéri csoport lett.
Közvetlenül a megtérésem után még nem szakadtak el az okkult szálak, hittem hogy nem ezen az egy úton lehet Istenhez jutni. Ezt elmondtam a barátnőmnek, vitáztunk, aztán adott egy keresztyén kazettát amin egy előadás volt. Arról szólt, mit élnek át azok, akiknek ezek az erők elkezdenek először építeni, aztán rombolni az életükben. Újabb lemerevedés: magamra ismertem. Egy ideig még próbált rám hatással lenni így a Sátán: testenkívüliség érzés, félelmek, rémálmok, pánikbetegség, de egy testvérrel beszélgetve imádkoztunk hittel arra az igére támaszkodva, hogy akit a Fiú megszabadít, teljességgel szabaddá lesz. Ezután ezek is elmúltak.
Jártam a gyülekezetbe, szerveztük az ifit, elkezdtem interneten beszélgetni, fórumozni a keresztyénséggel kapcsolatban és több közösségbe ellátogattunk Edit barátnőmmel, sokat épültünk ebből, sokféle testvérrel beszélgettünk, hallottunk hitharcokról, vitákról, tehát az Úr sok mindent tanított nekünk így. Egy Speak Out-os szórólapon megláttuk a FÉK-es honlapcímet és onnan informálódtunk a pénteki alkalomról így FÉK-re is eljutottunk. A bibliatanulmányozáson tovább épülhettünk és igazi testvérekre találhattunk. Azóta Isten másfelé vezetett, másik gyülekezetbe járok már és elkezdtem besegíteni a Timoteus társaság FÉK programjában, amit nagyon élvezek.
Úgy gondolom, eléggé színes a kép, de nagyon szépen végigkövethetőek azok a folyamatok és azok rendezettsége, egymásra épültsége, ami a megtérésemhez vezetett. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, mert bár nap mint nap sok nehézséggel nézünk szembe én mégis úgy érzem, számomra kinyílt akkor egy új világ, Isten országának állampolgára lettem, az Úr gyermeke ami minden nap új áldásokkal, meglepetésekkel és feladatokkal jár. Megtapasztalhattam milyen bővölködő életet élni Istennel járva és örülök amikor láthatom, hogy valaki más is felismeri Jézusban a Megváltót és elkezdi "igazán" élni az életét!
_________________ "Minden pecsét felszakad, elsötétül majd a Nap, de lesz aki semmitől se fél... Lesz aki örvend, ünnepel, mert a Megszabadító így jön el és a remény újra él..."
/Kovács Ákos:Utolsó Hangos Dal/
|