Tanulságként olvassátok el egy rabbi életének és megtérésének a történetét:
CSARL FRESMANN RABBI
Csarl Fresmann a Vág folyó mellett fekvő festői Miklóson született, tizenhárom tagú család legidősebb tagjaként. Szülei a judaizmus szigorú követői voltak. Édesapja nem gazdag, de mindig becsületes jószívű vállalkozó volt. Amikor mint gyermek, a három éves kort betöltötte, a háziszolga kezében vitte az iskolába és vissza. Már ekkor elkezdte tanulni a héber ábécét és a Szentírásból az első leckét. (5.Mózes 6.4-5), amely "Soma" nevet viseli. A "krisztyi"-be is (zsinóros bojtos ruha) beöltöztették 4. Mózes 15;38 szerint. Fiatal kora ellenére gyorsan tanult, amikor négy éves lett, édesapja a tiszteletére nagy ünnepet rendezett.
A gyermek barátait, rokonait és tanuló társait meghívták egy Szombati napon, hogy fogyasszák el a gazdagon elkészített ételeket, amely süteményekből, tejszínhabból, dióból és más finomságokból állt úgyszintén, hogy megigyanak egy pohár bort és meghallgassák a gyermekeket, hogy hogyan olvassák a Tórát héberül (ivrit nyelvjárásban). A gyermek vallási nevelése nagyon szigorú volt. Minden reggel és este a Zsidó Imakönyvből kellett imádkozni, semmit sem ehetett és nem ihatott amíg befedett fővel áldást nem kért.
Csarl Fresmann gyors sikert ért el és nyolc éves korában jól olvasott héberül, könnyedén lefordított minden szót és csak ritkán használt szótárt. Az Ószövetségből kiválasztott verseket és a héber zsoltárokat emlékezetből idézte. Egy kevéssé a kaldeus nyelvet is ismerte ás arám nyelven írt és olvasott. Mivel hiú és büszke természetű volt, teljesen betöltötte az a vágy, hogy rabbi legyen, de nem közönséges, mindennapi rabbi, hanem nagy rabbi, azokhoz hasonló akik halhatatlanná tették nevüket és gondolataikat a Talmud lapjain. Ettől a vágytól hajtva éjjel nappal tanulmányozta a Talmudot, így hamarosan olyan gyakorlatra tett szert, hogy segíteni tudott tanuló társainak és így még némi kevés pénzt is keresett.
- 2 -
Amikor tizenegy éves volt, ragyogó tudása és Istenfélelme miatt körülrajongták. Hozzászokott ahhoz, hogy titokban olvasott és imádkozott, gyakran böjtölt, önmagához szigorú, kínosan pedáns volt a vallásos szertartások cselekvésében. De sajnos nagyon büszke és beképzelt lett azt gondolván, hogy többet tud, mint tanárai. De "A megromlás előtt kevélység jár és az elesés előtt felfuvalkodottság" (Példabeszédek 16;18).
Amikor tizenkét éves volt, megmagyarázhatatlan változáson ment keresztül, szófogadatlanná lett és teljesen elromlott. Többé nem imádkozott, a szombatot nem tartotta meg, lázasan kereste és olvasta a világi könyveket - és az igazi zsidó számára legnagyobb bűnt is elkövette - az Újszövetség olvasására tett kisérletet. Ezek az igék "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10;30) mindazáltal a fiúcskát felzaklatták, annyira hogy eldobta a könyvet és meggyülölte a kereszténységet. De egyéb könyveit is sutba vágta, elhanyagolta az iskolát, később teljesen abbahagyta. Majd henyélni kezdett és nem akart tovább tanulni, tétlenül ténfergett, és bűnöket követett el, nem óhajtott többé rabbi lenni.
Isten azonban visszatérítette a tékozló fiút. Édesapja vállalkozása csődbe ment és mindent elveszített. Már kenyér sem volt a nagy család szükségletére. Ez a váratlan szerencsétlenség és édesapjának az a kérése, hogy segítsen neki a munkában, arra késztették Csarlt, hogy felhagyjon az engedetlenséggel és újra istenfélő fiatalember lett. Ismét folytatta tanulmányait és egy magántanár készítette fel a "konfirmációra" (Bar-micvu). Sajnos most, hogy édesapja elszegényedett/nem tudta megvenni a filaktéria szép öltözetét. A büszke fiu nagyon megalázva érezte magát, ugy döntött, hogy elhagyja az atyai házat és hogy beiratkozik egy távoli városban lévő zsidó teológiára. Néhány forinttal a zsebében elbúcsúzott szüleitől és elindult a nagyvilágba.
- 3 -
Ötnapi fárasztó gyaloglás után Kassára érkezett és a kollégium hallgatója lett. Itt több mint két évig tanult, kitüntetéseket és jeles bizonyítványt kapott. Majd visszatért szüleihez gyalog, mint rendszerint. Hamarosan rájött, hogy szülei nem örülnek annak, hogy otthagyta a kollégiumot, de már nem volt ahhoz kedve, hogy oda visszatérjen. Egy rövid ideig Miklós mellett egy kis iskolában tanítóként dolgozott. Majd ismét elhagyta a szülői házat, elhatározta, hogy a nagy városba,Prágába megy, hogy ott befejezze a rabbi képzőt. Nehéz körülmények között folytatta tanulmányait még öt éven keresztül, amíg be nem fejezte. Szorgalmasan tanulmányozta az ivrit nyelvet és a zsidó irodalmat. Nyelveket, történelmet, filozófiát és természettudományt tanult. Diplomáját és tudományos fokozatait a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg. Hazatérve eddig még nem érzett büszkeség töltötte el, mivelhogy most már rabbi volt és saját értékelése szerint nem mindennapi rabbi.
Nem foglalkozott honfitársainak keresgélésével, hanem feleséget keresett magának, akit hamarosan meg is talált. 23 éves korában megnősült. Több mint egy évig a fiatal pár a feleség gazdag szüleinél lakott. Megpróbált rabbiként elhelyezkedni. Kétszer kudarcot vallott és noha egy kis zsinagógában tartott néha istentiszteletet, mint rabbi, mégis el kellett hagynia hazáját és kivándorolt az Uj Világba. Feleségével és öt gyermekével Kanadába érkezett. Dr. De Sola a portugál gyülekezet rabbija a Quebec-i közösséget ajánlotta a fiatal magyar rabbinak és hamarosan megérkezése után Csarl Fresmann hivatalosan a Quebec-i zsidó gyülekezet rabbija lett. Azonnal elkezdte tanulni az angol nyelvet, amely azonban nehezen ment neki.
Az a közösség, amelyben Fresmann most szolgált különböző helyről, főleg német és angol zsidókból állt.
- 4 -
Az Istentiszteleteket rendszerint irvít és német nyelven tartotta és csak az emberekkel való hosszantartó érintkezés után szolgált első alkalommal angolul. Ezek a zsidók nem sokra becsülték a Szombatot. Sokan közülük eljártak a Zsinagógába istentiszteletre, de ezt követően munkába mentek vagy azt keresték, hogy hol szórakozhatnak egy jót. A szigorú ortodox rabbi számára szörnyű volt az istenfélelemnek ez a hiánya és sokakat közülük megintett és szemükre hányta viselkedésüket, de kevés eredménnyel.
Istennek Lelke azonban munkálkodott a rabbi elméjében. Gyakran amikor az emigránsok tömegeit látta a különböző keresztény templomoknál vagy istentiszteletről hazafelé menet találkozott velük, sokat gondolt rájuk. Egyszer ezt gondolta: "Milyen kár, hogy ez a tömeg hisz a hazugságnak és istenkáromló módon egy gonosz ember előtt borul le". Máskor meg így gondolkodott: "De hisz itt művelt értelmes emberek vannak, akik mély emberismerettel bírnak és akiknél ott van az Ószövetség, mint nálam is, ezek olyan emberek, akik érveket képesek mérlegelni és ügyekben dönteni, és biztos vagyok benne, hogy ezek olyan emberek akik nem adnak feltétlen igazat a keresztény vallás igazságának, ha ennek nincs szilárd alapja. És mi van akkor, ha én a kérdésnek csak az egyik oldalát tanulmányoztam? És ha végül is nekik van igazuk és én tévedtem?" Hasonló gondolatokat, mint sátáni kisértést könnyűszerrel elűzött magától, de ezek ismét önmaguktól előjöttek. Egy alkalommal/ amikor a zsidó közösségben az Izrael újjászületéséről prédikált, különösen elszomorodott és azt érezte, hogy ő maga sem hiszi azt teljesen, amiről az embereknek beszél. Kielégítetlenségében és zavarában odament íróasztalához és óvatosan kihúzta a fiókot, mintha egy nagy bűnt követne el.
Az asztalfiókban el volt rejtve egy szépen bekötött teljes Biblia.
- 5 -
Sok évvel azelőtt utolsó, magyarországi tartózkodása idején valaki rábeszélte, hogy vegye meg. Azóta bele sem nézett. Amikor Quebecbe érkezett és könyveit kipakolta megtalálta azok között ezt a Bibliát, amelyről azt gondolta, hogy Magyarországon felejtette. Személyes iratai közé rejtette azért, hogy se a felesége se gyermekei, sem pedig valaki más a gyülekezetből meg nem tudja, hogy neki egy ilyen könyve van. Bűnösnek érezte magát abban, hogy azonnal nem semmisítette meg, de kétségtelenül Isten vezetése volt ez, hogy végbevigye akaratát a rabbi életében. Ezért most a legnagyobb nyugtalanság és kétségek között vette a Bibliát és bement a könyvtárba erősen magára zárta az ajtót. Mikor biztos volt abban, hogy senki sem zavarhatja meg akkor kinyitotta az Újszövetséget és sietve elolvasott néhány oldalt. Rövid időben belül haraggal félredobta és felkiáltott: "Ez lehetetlen". Hamarosan azonban ismét felvette olvasott egy keveset, majd ismét letette. Egy így ment jó egy órán keresztül. Végül olyan izgatott lett, hogy ismét felvette majd ugy a földhöz vágta, hogy néhány lap ki is szakadt belőle. Néhány pillanat múlva megbánta, hogy mit tett, visszatette a helyére a kiszakadt lapokat, ismét a fiókba tette és ugy döntött, hogy többé nem nyúl hozzá.
Eljött az este, de ő olyan feldúlt volt, hogy nem tudott hozzáfogni napi feladataihoz a zsinagógában. Ezután egy álmatlan éjszaka következett, majd egy zaklatott zavaros gondokkal teljes nappal. Végül erősen elhatározta, hogy alaposan tanulmányozni fogja a prófétákat különösen azokat, akik a Messiás érkezéséről jövendölnek. Amíg ezzel foglalkozott Fresmann rabbi,meglátogatta egy rabbi Jeruzsálemből. Mindjárt megragadta az alkalmat, hogy mindezekről őt megkérdezze. A szegény jeruzsálemi rabbi azonban nem tudott felelni a kérdéseire és Fresmann komolyan elgondolkodott azon, hogy valami baj van a zsidók hitével és hogy a keresztényeknek igazuk lehet.
- 6
Már hangosan kimondta gondolatait gyülekezetének néhány tagja hallatára, és korábbi elhatározásai ellenére nagy figyelemmel olvasta az Újszövetséget. Éjjel - nappal kutatta a Bibliát, de bizonyosságot nem nyert. Le akart mondani a rabbiságáról, de a jólelkű felesége ezt határozottan ellenezte és ezt mondta: "Én sohasem leszek keresztény"
Közeledett a Zsidók húsvétja és a rabbinak ebből az alkalomból különleges beszédet kellett előkészítenie. A textust 1. Mózes 19 - ből választotta. Amíg a prédikációra készült a kételkedések ugy megrohanták, hogy elhatározta hogy nem fogja elmondani. Behívta a feleségét és megmondta neki, hogy hisz Jézusban mint Messiásban. Ő elkezdett keservesen sírni, és az idősebb gyermekek amikor megtudták, hogy mi a helyzet, csatlakoztak anyjukhoz. A házban kitört a sírás-rívás maga Fresmann is sírt. Nem bírta elviselni a szenvedés látványát, amelyet ő okozott. Fresmann eltávozott hazulról és a Quebeci barakok irányába ment. Mikor senki sem látta őt, sem lelki kínjait, ő levetette magát a földre és elkezdett hangosan sírni Istenhez. De nem érzett megkönnyebülést és nehéz szívvel ment haza. Nem szólt semmit a még mindig síró családnak, bement hálószobájába, ismét imádkozott és Bibliát olvasott. Éjfélre teljesen kimerült és ülve elaludt a fotelban. Álomban meglátta a Megváltót a kereszten és a feje felett ez volt felírva "Én a te Megváltód vagyok". Azzal a szilárd elhatározással ébredt fel, hogy nyugdíjaztatja magát,de nem volt hozzá bátorsága.
Amikor Húsvét előtt egy nappal imádkozva elmélkedett a 1. Mózes 49;10 felett majd Ésaiás 53. részét olvasva váratlanul teljesen elhitte, hogy Jézus a várt Messiás. További ingadozás nélkül kérte nyugdíjaztatását és elkülte gyülekezetének előljárójához.
De most minden erejével kitört a vihar. Felesége és gyermekei húsvétot akartak ünnepelni a szokások szerint, míg ő nem akart abban résztvenni. A zsidók azt mondták, hogy elment az esze, vigyázni kell vele és próbálták meggyőzni a feleségét és gyermekeit, hogy hagyják el őt.
- 7 -
Barátai elfutottak és elhagyták. Szájról szájra járt a hír, mintha ő tízezer dollárt kapott volna hitehagyásáért. De az volt a legrosszabb, hogy Fresmann számára még nem világosodott meg minden. Ő hitt Jézusban mint Messiásban, de semmit sem tudott a hit által való megigazulásról és megváltásról, nem értette meg saját helyzetét bűnösként Isten előtt és azt sem, hogy a szívének át kell formálódnia. Csak értelmileg és nem szívbelileg tért meg.
Egy este őszinte imádságban fohászkodott Istenhez mialatt nagyon gyötrődött, mert ugy látta meg magát, mint elveszett bűnöst, aki nem szolgált rá másra csak a megitéltetésre. Végső kétségbeesésében felkiáltott: "Uram ments meg mert elveszek!" Krisztuson kívül semmi reménye nem maradt. Ebben a pillanatban kétségei szertefoszlottak és a teher lehullott elgyötört lelkéről. Imádsága hálaadásra, dicséretre fordult és csodálatos változást tapasztalt önmagában. Újjászületett.
Fresmann azonnal bizonyságot tett arról, hogy Isten mit végzett a lelkében. Saját családjával kezdte. Bár felesége nem hitt azonnal, mégis beleegyezett, hogy vele menjen a keresztény összejövetelekre, a gyermekek pedig a szombat iskolába mentek, és az Újszövetséget olvasták és ilyen módon elsajátították a "messiásban hívés" alapjait.
Haláláig hittel szolgált Krisztusnak. Munkásságával sok lelket Krisztushoz vezetett ezek között sok zsidó is volt.
|