Gulyás József: Akiket én szeretek - részlet-
A földi áldások ideje
Valóságos lett szüleim életében az 50. Zsoltár 15. verse, amely így hangzik:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem."
Ugyanis meghallották a Magasságban e két nyomorúságban vergődő ember kiáltását, és nem késlekedtek a válaszadással.
Úgy kezdődött, hogy estére édesanyám nagyon éhes lett. Mindent kívánt és semmit sem hányt ki. Édesapám félve adta neki a nehéz ételeket, de ő csak kérte, és evett.
Ahogy erősödött és színesedett napról napra, úgy tért vissza szívükbe az élet reménysége, és a jövőbe vetett hitük. Néha még a korábbi terveik megvalósításának lehetősége is fel-feltünedezett előttük.
Öt hét múlva a saját lábán ment vissza édesanyám a kórházi főorvoshoz, hogy megmutassa magát.
A főorvos csodálkozott és nem akart hinni a szemének. „Maga az G-né, tényleg, maga lenne? Hát maga még él? Én azt hittem, hogy már rég eltemették. Ki gyógyította meg?" -„A Nagy Orvos, az Úr Jézus gyógyított meg főorvos úr. Legyen áldott a szent neve!" - mondta nagy örömmel.
Amikor elköszöntek, az orvos még akkor is csak hitetlenkedve, fejét csóválva nézett utánuk.
Amikor már édesanyám egészsége úgy látszott, hogy teljesen rendbe jött, akkor kezdtek komolyabban foglalkozni azzal a régi gondolatukkal, hogy elköltöznek arról a vidékről.
Mindketten néhány hold földdel jöttek a házasságba. Ezek a földek pedig több község határában voltak elszórva, igen nagy távolságban egymástól, ráadásul nagyon gyenge, homokos földek voltak.
Az volt az elképzelésük, hogy mindent eladnának itt, és valahol a Hajdúságban telepednének le - ahol jó fekete földek vannak. Hátha találnának ott valahol egy romos tanyát, amit bankkölcsönnel meg tudnának venni.
Elindultak, nézelődtek, míg aztán maguk is csodálkozva látták, hogy elgondolásaik nem is olyan elképzelhetetlenek. Amikor híre ment, hogy milyen tervekkel foglalkoznak, egymás után jöttek a rokonok, szomszédok és ismerősök, hogy csak nekik adják el a földjeiket, ha időszerű lesz. Édesapám azt mondta nekik: „Nézzétek, nem ígérek senkinek semmit, mert ha annál a tanyánál maradok, amit kinéztem, igen sok pénzre lesz szükségem, még bankkölcsönt is kell felvennem. Annak fogom eladni, aki majd többet ad érte."
Keresés közben rátaláltak egy régi grófi birtok (Erdődy) földosztás utáni maradványára egy nagy romos tanyával, a Nyírség és a Hajdúság határában. Számolgattak és úgy találták, hogy ha mindent jő pénzen el tudnak adni, aránylag nem olyan sok kölcsönt kell felvenniük a bankból.
Egy év sem telt el egészen és megtudtuk mi, gyerekek is, hogy nemsokára új házba költözünk, valahova messzire.
A következő év tavaszán elköltözünk. Igen hosszú kocsisorra emlékszem, mert rokonok és ismerősök, csak azért jöttek költöztetni, hogy megnézzék, hova is megy ez a G. Miska.
Mi gyerekek, különösen annak örültünk, hogy az új helyen sok játszótársat találunk. A cselédlakásokban két kocsist és bérest is átvett édesapám a régi gazdától, akiknél sok gyermek volt.
Minden annyira új és csodálatos volt körülöttünk, hogy még évek múlva is néha az álomból felébredve nem tudtuk, hogy most melyik a valóság. Mitőlünk, gyermekektől jobban azt hiszem csak szüleink ámuldoztak és csodálkoztak, mert az ő új életalakulásuk nagyon hamar olyan irányba fejlődött, amire soha nem gondoltak volna.
Maguk sem tudták, hogy hogyan lehetséges az, hogy ők bármihez fognak, az nekik mindig sikerül. Akkor, amikor más gazdák egymás után tönkrementek és elárverezték őket a bolettás világban, ők könnyűszerrel kifizették pár év alatt a kölcsönt a banknak, és újjáépítették a tanyát. Sőt, még másokért is vállaltak kezességet, amit néha nekik kellett kifizetni.
Őbennük akkor még nem volt tudatos, csak sejtették, hogy Valaki van mögöttük, Aki jószerencséssé teszi minden lépésüket, és oltalmazza őket. Ezt különösen akkor tapasztalták meg, amikor a vakmerőnek látszó birtokvételnél az eladó, hamis cselvetéssel majdnem becsapta őket. Nem közölte ugyanis velük, hogy a birtok több mint fele be van táblázva a banknál adósságra. Emellett a szerződést is olyan fondorlatosán szerkesztett meg, hogy X nap X órájáig, ha nem fizeti a vételár másik felét is, az üzlet meghiúsul, és az előlegnek adott első fele az eladónál marad teljes egészében.
Egy ügyvédet használt fel az Úr, aki figyelmeztette édesapámat, hogy a hátralevő összeget az X nap X óráján ügyvédi letétbe helyezze. Az eladó alig kapott valamit, mert az adósságot a bank előbb levonta.
Szüleim úgy jártak, mint Jákob, akit apósa, Lábán tízszer is meg akart rövidíteni, de az Úr megáldotta és igen meggazdagodott. Egyszer Lábán maga is így szólt: „Úgy látom, temiattad áld engem az Isten." (lMózes 30:27)
Így voltak az édesapámék környezetében élő családok is. Jól éltek és boldogultak, jobban mint más gazdáknál.
Az élet során szüleim mind jobban érezték, hogy meg kellene állni a nagy vagyon hajhászásában. Érezték, hogy Isten felé kellene fordulni és neki szentelni életüket, amint megígérték évekkel ezelőtt. A saját és gyermekeik lelkével kellene már többet törődni. De nem volt erejük a megálláshoz. Sőt, mindig újabb és újabb lehetőségekkel, ajánlatokkal jöttek a környékbeli, csődbe jutott gazdák, hogy vegye ki, vagy vegye meg földjeiket édesapám.
Édesanyám csöndesen, halkan ellenkezett, hogy van már nekünk elég, gondoljunk az Úrnak tett fogadásunkra. Édesapám érvelései ilyenkor emberileg nagyon ésszerűek voltak: itt van a szomszédban, egészen új tanya, igen olcsó bérű stb.
- Aztán mégis aláírta a szerződést édesanyám is, igaz, hogy néha sírva. Utána aztán nagyon hűséges segítője volt tovább a vagyonszerzésben.
Ahhoz, hogy a lelkiismeretüket megnyugtassák, a vallási tradíciók ápolásával akarták helyettesíteni a visszatartott oda-szánást.
Engem evangélikus tanítóképzőbe adtak egy 80 km-re levő városba, ahol papok tanítottak, pedig 15 km-re ott volt az állami képző. Gyakran adományoztak nagyobb összegeket egyházi célokra stb. Eközben szívük mélyén tudták, hogy Isten nem ezt várja tőlük. De a pénzt mindig könnyebb odaadni, mint a szívet.
A valóság az volt, hogy a telhetetlenség és a nagyravágyás istene, a mammon sarkallta és hajtotta szüntelenül őket.
Emlékszem, hogy édesapám először csak két jó lóról beszélt, aztán négyről, hogy kettes ekével szánthasson, majd mindegyik gyermekének tudjon adni 30-40 hold földet, aztán egy-egy házuk is legyen a gyerekeknek, ne bérlakásban kezdjék az életet, mint mi - mondogatta. Majd azután fogunk szolgálni az Úrnak, ha ezek már meglesznek. Most még bírunk dolgozni, most arra nincs idő.
Az Úr pedig várt és az áldásait továbbra is kiárasztotta reájuk. Pedig régen nem földi javakat kértek ők, csak egészséget édesanyámnak. Az Úr azonban mintegy ráadásul megtetézte azt vagyonnal is. Feléjük is alkalmazta az Ő drága Igéjének ígéreteit: „Keressétek először Istennek országát, az Ő igazságát, a többi, a földi mintegy ráadás, megadatnak nektek."(Máté 6:33)
Amikor látta az Úr, hogy ebben a szüleim által önként vállalt egyezségben csak Ő adott, egészséget és ráadásul sok-sok földi, anyagi áldást, szüleim pedig vonakodnak megadni azt, amit ők ígértek, nem várt tovább.
Cselekedett, de még így is csak akkor, amikor már látta, hogy végképp nem tartják meg a fogadásukat. Úgy magukat, mint a neki ígért gyermekek közül az elsőt, ki akarják vonni az odaszentelés alól, és másnak akarják adni. Egy olyan valakinek, aki semmit sem tudott az isteni kegyelemről és szeretetről, és nem is akart tudni a későbbiekben sem. Jucika vőlegénye.)
Ekkor küldte az Úr a halál angyalát házunkhoz, hogy szóljon elsősorban nekünk, aztán mindazoknak, akik körülöttünk vannak, olyan hangon, hogy akik hallják, csendüljön bele a fülük. Az üzenet ez volt:
„Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű és a virág elhull."
(I. Péter 1:24)
„Mit hasznai az embernek, ha az egész világot megnyeri lelkében pedig kárt vall." Mt.16.26
„Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, ne halogasd annak megadását, mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr a te Istened, és bűnül tulajdoníttatik az néked." (V. Mózes 23:21)
„Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Zsid.12.6
Tudtul adta tehát az Úr, hogy még ebben az engedetlen, hűtlen állapotunkban is szeret.
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|