Köszönjük a jókivánságot, tényleg sok öröm a babóca és most megyünk fürdetni

Kedves Indu, Ex állította - ugye megértitek, hogy most nincs időm kikeresni hol - hogy a bemerítkezés az első hitbeli cselekedet.
Az üdvösség hiszem, hogy nem létezik úgy, hogy az ember valamit ne cselekedne hitből. (Jakab levele)

Ha ezt a tanítást - aminek a célja a keresztyének egységének a megbontása - komolyan veszem, akkor rengetegen nem üdvözültek mind az Ószövetségi időkben, mind az Újszövetségi időkben, akik nem merítkeztek be vízbe, hiszen a hit cselekedetek nélkül halott.

Ábrahám sem azért üdvözült, mert körülmetélkezett. (tényleg ő körülmetélkezett?)
Ez nem jelenti azt, hogy a körülmetélés kár lenne, ahogyan a bemerítkezés sem az, a maga helyén. (Róma 3.)

Ugyan akkor félelmet, agrassziót, megosztottságot válthatnak ki tévtanítások, mint pl. az első hitbeli cselekedet a vízbe merítkezés.

Ezt csak azért hoztam ide, mert nem csak az az "anyázás" amit Eeyore csinált néha, hanem vannak ennek "kifinomultabb" módjai is. Alatomosabb támadások, de a célja ezeknek is ugyan az. A hívők egységének a szétrombolása.

Miért hoztam ezt ide?
Mert Ex azzal jött, hogy nem azt kapja itt a fórumon, amit várna, pedig ő ezt az Igét éli itt.
Én azt gondolom, hogy mindannyian sokkal jobbat kapunk, mint amit érdemelnénk az Úrtól.

Én is csacskaságnak tartanám, ha nem látnám a célját ennek a tanításnak.

Hú, ez itt már nagyon off lesz, de tényleg úgy néz ki, hogy senki nem értette meg mit mondtam, valszeg ebben én vagyok a ludas.
A Boglárka története és az idézett ige tulajdonképpen a bővölködésről szól. A bővölködés pedig vörös posztó itt a fórumon, ami miatt leginkább csak hideget kaptam itt. Erre utaltam, de úgy látszik ez senkinek nem ugrott be.
Ezzel együtt Ábrahámra még mindig nem magyarázat, de mindegy.
Ábrahámra a be nem merítkezést ráhúzni továbbra is csacskaság. Ő ugyanis nem ilyen kis apróságra kapott parancsot, mint egy alámerítkezés, hanem a számára a földön legfontosabb dolgot kellett oltárra tenni, a fiát.
Az alámerítkezés csak alámerítő Jánosnál jelent meg, de akkor meg maga Jézus járt előttünk példával, hogy mit kell cselekdni.
Nem a baptisták találták ki a bemerítést, ezért nem is ők a megosztók.
De megosztásról beszélni is csacskaság ebben a témában.
üdv
ex

Kedves Ex!
Mint mondtam, én értem, mire gondolsz, és bocsánat, hogy félrevittem, szándékosan, a mondat üzenetét, amiből így aztán valóban félreértés lett. Tudom, hogy arra gondoltál, hogy komolyan veszed Isten ígéretét, miszerint aki bőséggel juttat másoknak, azt Isten megáldja. S erre mondtad, hogy ezért a nézetedért kaptál sokat az itteniektől. Én meg erre mondtam, hogy bizonyára aszerint a mérték szerint kaptál, amilyennel mértél. Mert ez volt az igében, és ez a két mondat egymás mellett nagyon kínálta magát az összehasonlításra. De ez csak játék volt, nem gondoltam, hogy valóban kapsz utána, mértéken felül.

Kedves Indu!
Ábrahám is hitből lett Isten gyermeke, nem a körülmetélkedéstől. Ószövetséget és Újszövetséget a körülmetélkedés – keresztség tengelyén szét lehet szedni ugyan, de Istennek tetszett, hogy a hitet a körülmetélkedés ószövetségi és a keresztség újszövetségi gyakorlata fölé emelje. A körülmetélés is gyerekkorban történt, és ugyanúgy nem volt tuti biztosítéka a zsidó ember Isten előtti kedvességének, csupán a szövetség jele volt, ahogy a keresztség sem biztosíték, csak a szövetség jele ma. Az Ószövetségben is hitből élt az igaz ember, mint ahogy ma is hitből él. Ezzel nem akarok sem a felnőtt-, sem a gyermekkeresztség mellett érvelni, csak annyit szeretnék mondani, hogy én értem, és egyáltalán nem érzem csacskaságnak, amit Péter mond, mert ha valóban a bemerítkezés lenne az első hitbeli cselekedet, akkor Péternek jogában áll a teljes Ige egysége és a hit mint az üdvösséget megragadó eszköz elsődlegességének gondolata alapján feltételezni, hogy ha ez igaz, Ábrahám valószínűleg nem üdvözülhet. Mint ahogy nagyon sok tényleg megosztó emberi gondolat terjedt el arról, hogy ki üdvözülhet, és ki nem. Mintha nem Isten szuverén joga lenne könyörülni, akin könyörül.

hú, már megint késtem néhány percet.
nem baj, azért látod ex, hogy én értettem, amit mondtál.

töröltem a Csend-del kapcsolatos hsz-mat
Loisz

Kedves Ex!

Bővölködni Péter apostól szerint két dologba kell a hívő embernek. Erre van kérés az Úr felé. Kegyelem és az Úr Jézus ismerete.

Nem lehet cél a hívő embenek az anyagi növekedés, ami nem jelenti azt, hogy ingyen kell dolgoznia, de azt jelenti, hogy az anyagi gyarapodása nem lehet cél. Ezt az Úr adhatja, de nem is adhatja.

Ábrahámmal abban is egy vagyok, hogy ő sem merítkezett be vízbe.

A keresztség az egyik fő parancs és nem mellékes dolog. Van olyan fontos, mint Izsák feláldozása.
Keresztség nélkül nem üdvözül az ember. A Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit, az ebbe való elmerülés üdvösségünk záloga.

A megosztás az, hogy az első hitbeli cselekedet a vízbe merítkezés.
Ugyan ilyen megosztó és romboló, hogy Isten Lelkének a vétele mindig együtt jár a nyelveken szólással.
Indu talán jobban érti, hogy mit érez egy református ember, amikor azt tanítják neki tévesen, hogy az első hitbeli cselekedet a vízbe merítkezés, ha önmagára vetíti, hogy a Szent Szellem vétele mindig azzal jár, hogy az illető elkezd nyelveken szólni.

Nekem vannak baptista testvéreim, akikkel egész jól elvagyok. Eszünkben sincs az, hogy üdvösség kérdést csináljunk olyan kérdésekből, amik nem azok.
Annak a szellemi hatalomnak a célja ez, aki meg akarja osztani a Krisztusban hívőket. Ő az ellenség, ellene kellene együtt harcolnunk, mint testvéreknek Jézus Krisztusban és győzhetnénk is!

Viszed a pálmát.
üdv
ex

5. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.
6. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.
7. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,
9. A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.
10. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,
11. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.
12. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;

De ő nem kapta parancsba.

üdv
ex
Szerintem hagyjuk ezt itt, van erre szaktopic.

Kedves ex !

Azonos történetről beszélünk ? "Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." Lk 6,38

- Hol van itt a bővölködés ? De a történethez illően: "Amit vet az ember, azt fogja aratni is. " Gal 6,7

-Aki hordónyi vizet vitt,- vagy aki egy pohárral,... ugyanannyi aranyat kapott vissza. - Nem ez a történet ?

L.

2Pt 3,18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.

14. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.
15. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.



Az Úr Jézus halálába és feltámadásába való merítkezés parancs és egyben lehetőség is, ami nélkül nincs üdvösség.
Aki ennek nem enged, az nem lát életet és Isten ítélete marad rajta.
Ábrahám is ebbe hit és ezért üdvözült.
Dávid se kapta ezt parancsba, még is ezért maradt életbe és ezért üdvözült, mert Urának vallotta Krisztust. Előre nézett, neki se volt könnyebb dolga nálunk, mert nekünk pedig vissza kell néznünk Krisztusra, hogy üdvözüljünk.
Szóval parancsba Istentől fogadok el dolgokat, mert ezek a parancsok életet adnak és nem megosztanak hívőket.
Mint az első hitbeli tett a vízbe merítkezés, aminek a célja a megosztás, a hívő ember megkísértése.

Nem a keresztségről (első hitbeli cselekedet a vízbe merítkezés) beszélek.
Ez csak egy példa arról, hogy van ami nem jó vetés, ami megosztó, rossz tanítás és ezért ne várjunk jutalmat se egymástól, se az Úrtól, mert ha lyukas horóba visszük a vizet, amiből sár lesz mögöttünk és az utánunk jövők elcsúsznak, akkor abba a hordóba nem fog arany kerülni. (jó esetben üressen kapjuk vissza)

de én is érzem, hogy nekem ennyi mandátum adatott ebben a témában, a többi az Úr dolga

„A hívők nem azért élnek e Földön, hogy kimagasló művészi, irodalmi, vagy tudományos teljesítményeket vigyenek véghez, sem nem azért, hogy maguknak hírnevet szerezzenek a világ előtt.
Elsősorban azért vannak itt, hogy dicsőítsék az Urat és az Atyát, és neki éljenek. Ez tesz minket boldoggá és erőssé.”

/L. Chaudier/

Keresd a csendet!

„…és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát…” (1Thessz. 4:11)

Zajos világban élünk. Autók, motorkerékpárok, teherautók, repülők szinte állandóan útban vannak valahová. De eltekintve a forgalom zajától, amely néha már kibírhatatlan, sok helyen túl hangosan beszélnek, énekelnek vagy zenélnek, bár ezt igazi értelemben már nem is lehet éneklésnek illetve zenének minősíteni, inkább alvilági zajnak. Az ősellenség, a Sátán nem szereti a csendet, amely az embereket a dolgok mérlegelésére elvezethetné. Ő az elkábítást, a gondolatok eltérítését munkálja. Ézsaiás írja: „…a béke és a bizalom erőt adna nektek!” (30,15)
„Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37:7). Csak a csendben tud Isten velünk beszélni, legyen az a közösségben, vagy a személyes áhítatban. Egy közmondás azt mondja: az egyén csendessége nyugalom a többiek számára is. A lárma, a zaj nem vezet jóra. A jó nem kelt zajt.
Jézus csendes és szelíd volt, amikor az egész emberiségért szenvedett. Akkor is csendet és hallgatást követelt, amikor csodát tett. Ne feledjük, hogy meg van írva: „A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi. Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül” (Példabeszédek 17:19-20).
Mi tehát csendességre törekszünk, hogy az Urat szemléljük, tőle akarunk tanulni, útjain járni, szavára és tetteire figyelni. Jézus mondja nekünk: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Máté 11.29).

Cs. L.

off:
Kedves Boglárka!

Én hozzá járulok, hogy az írásaimat töröld ebből a topicból, nem ide valók.

Köszönöm:
Péter