(vannak ilyenek, felvidéken, erdélyben, kárpátalján, vagy pl. "csak" debrecenben, időnként jönnek, ha tudnak, amúgy a levlistán keresztül kapcsolódnak hozzánk...)
aki küldte, egészen "rendes tag", amikor tud, jön is, most éppen nem tudott, de ő gépelte Lóránd barátom tanítását, és ennek kapcsán támadtak a következő gondolatai:
Uh, ez nagyon ott van! kétszer hallgattam meg mielőtt legépeltem volna, de gépelve megduplázta a hatást!
Egy csomó dolog nem maradt meg bennem, amikor hallgattam, pedig figyeltem ám!
"A mi információ többletünkkel, és nagy ismeretünkkel párhuzamban ez azt jelenti, hogy az Isten felé való szeretetünk meg csökken. Mert a szeretet miben nyilvánul meg? Tettekben nyilvánul meg az ige szerint!"
Ennél a résznél nagyot ugrottam!
Mert szombaton este, mielőtt meghallgattam a tanítást, a cseten erről írtam a többieknek, hogy nagyon megtetszett egy ige, egy képeslapon láttam hétközepén, de szombaton valamiért újra beugrott, és kikerestem, leírtam nekik.
"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan."
Nekem erről eszembe se jutott, hogy az Isten iránti szeretethez is párhuzamba lehet hozni!!! A tani alapján ez tökjól megvilágult!
Tudom, hogy ez egy alap infó, de ez tökjó megerősítés volt nekem, mert tényleg hiába jár a szánk, mondjuk az ismereteket, amiket felhalmoztunk (már aki...
) ha nem valóságosan, ha nem cselekedettel szeretünk, nem úgy adjuk át, akkor nem ér semmit. Szeretni másokat, szeretni Istent, azzal hogy odamegyek - cselekszem - és elkérem az ajándékokat. Elfogadom, valóságosan, cselekedettel a Lélek vezetését, nem csak szóban, h. oké, majd... Hogy kifejezzem a bizalmat, odamegyek és kérem. Mert szeretem Őt, és ez nem csak szó, hanem cselekedet. És ha már oda se merek menni elé, hogy kérjek valamit, akár ezt, vagy mást, az elég gáz...(lsd:én) :S
"A gyermeki hitből következik a Lélek ajándékaihoz való Út, Isten felé való szeretet újra felmelegedése."
Hm...