Köszönöm a gondolatokat.
A "sikert" úgy értettem, hogy látom magam körül, hogy növekszik a gyülekezet a megtérőkkel. Épül a templom, növekszik a közösség.
Azt gondolom, hogy valóban nincs hitre jutás Ige és Lélek nélkül. Ami nekem néha gondot okoz, hogy a megszentelődés folyamatában már azt gondolom néha, hogy ott emberi akarat kell.
Holott eleve az Isten akarja a mi megszentelődésünket. Ha a
régi, bukott természetemmel gondolok a Szent szóra, arra amit jelent, akkor én nem akarok szent lenni, mert ez "túl tiszta", mert ez "valami élet idegen dolog", mert ez valami "elérhetetlen dolog", stb.
Tehát ebben is az Atya a kezdeményező, Ő akarja, hogy szent életzet éljek, amiben Neki vagyok elválasztva, amiben már nem vagyok megvehető senki és semmi számára, amiben egyre tisztábbak a gondolataim, szándékaim, tetteim.
A mai Újszövetségi Ige alá támassza, amit írtál.
Lk 6,43-46: „43. "Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.
45. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
46. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?"”De itt is az IGE a kezdeményező és a Lélek. Az Úr akarja, hogy tegyük, amit mond, mert ha ez nem történik meg, akkor csak "száj hősök" vagyunk.
Szóval nem én, nem te, ne más akarja a megszentelődésünket, hanem a világot teremtő Úr! És valóban itt a megtért ember is dönthet, engedek ennek a szónak, vagy nem?
Mikor jársz jól testvérem?
Kedves Loisz, köszönöm a gondolataidat, megyek, mert küld az Úr a gyülekezetbe