egy blogból idézek, mert nagyon "ide vág":
Idézet:
Fordulat
Most krízisen megyek át. Attól tartok, ezt félelmetes megírni és terjeszteni, de tényleg ezt érzem. A Bibliával, Istennel és a hittel kapcs. érzek nagyon nagy változást a fejemben.
Hol is kezdődött. Valahogy mintha kinyílt volna a csipám, talán "A hegyi beszéd betarthatatlan" nevű topikommal kapcsolatosan. Akkor magyarázatot kerestem a törvény és a kegyelem viszonyára, mert sehogy sem tudtam rendesen feldolgozni.
Akkor rémítő volt látni (és tök érdekes), hogy a különböző vallással (kereszténységgel) foglalkozó egyedek hogyan dolgozzák fel magukban ezt az ellentmondást. Vannak különböző technikák, és ebből csak EGYIK a kálvinizmus. A többi az Németh Sándortól idegen (aki nekem az elsődleges példaképem volt a hitben, a PÁSZTOR).
Nnnos, a többi pl. magában foglalja, hogy az ószövetség a zsidók kitalációja, a "büntető isten", és Jézus nem következik szervesen az ószövetségből,
utána van olyan is, hogy csak Jézus szavai érvényesek, Pál nem való oda,
meg van olyan is, hogy a Törvény bizonyos részei igenis máig érvényben vannak, pl. a szombattartás (csak részlegesen van eltörölve a Törvény).
Egyszer csak elkezdtem azt érezni, hogy minden megoldás nagyjából oké, ha amúgy az egyed jól érzi magát benne és az enyém a kálvin-féle, se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi.
De ez csak a kezdet volt
Furcsa, zavaró volt ez a liberalizmus, tök idegen tőlem.
Utána meg megnéztem a Bibliát mint referenciakönyvet. Azt tapasznyaltam, hogy sokféleképpen lehet magyarázni az igéket. Sőt az ember általában olyat olvas, ha erőt akar meríteni, ami épp PASSZOL az igényeihez. Úgyhogy nem is igazán referencia. Számomra a Biblia tele van ellentmondásokkal, nem kényelmes, zavaró referencia, mindig is zavart, csak elnyomtam magamban.
Utána Zoli bácsira gondoltam a RIM-ben, meg Németh Sándorra, meg általában a szolgáló tezsvérekre. Hát kinek prédikálnak általában, mint maguknak!? Magukat nyugtatgatják, biztatgatják, a gyülire kivetítik a saját démonaikat, nyavalyáikat, igényeiket... Nem tudok többet rendesen prédikátort hallgatni, mert úgy érzem, folyton magának dumál, vagy ha nem, hát kötelességtudatból, vagy mindkettő.
Ja, és jut eszembe még Zoli bácsiról, hogy ő nyíltan bevallotta a saját módszerét a Biblia kezelésében: hozzá csak a pozitív igék szólnak, pont. (ez is egy megoldás...)
Utána pedig
tegnap imádkoztam. Kértem Istent, hogy így vagy úgy legyen a sorsom (most hoznom kell egy döntést, azzal kapcs. kérdeztem). Egyszer csak úgy éreztem, a saját felettes énemhez dumálok, akibe az atyám van beleépítve, hogy "papa, te hogy akarnád, hogy döntsek ebben és ebben az ügyben?"
úgyhogy ima közben elröhögtem magam. Na nehogy már az apám törvényeit keverjem össze Isten törvényeivel! Hát ez röhejes.
Szóval úgy gondolom most, mindenki úgy szemezget a Bibliából, ahogy kénye-kedve (felettes énje) tartja. Pl. erkölcs, törvény stb. értelmezésében.
Most az a kérdés, milyen istent válasszak magamnak a sok igéből (meg tapasztalatból). Jó, nem feltétlen elszakadva a Bibliától, de azért hozzám sokkal inkább passzolót szeretnék, mert a régebbi istenképemet kinőttem. Nem akarok megkötözve lenni sem az apám, sem a NS rémképeivel meg ízlésével.
Látok még pár embert magamon kívül, akiknek nagyon is tök rossz érzése van a NS istenével kapcsolatban, és egyre rosszabb.
Ha Ábrahám, Izsák és Jákób Istene jelentkezik nálam, hogy Ő él és Őt tiszteljem, nagyobb örömmel fogom tenni, mint valaha! Szeretném Őt tisztelni, szeretnék mindenképpen tisztelni egy Istent, és lehetőleg olyasvalakit, akinek a beszédje (vagy olyasmiféle) itt van nálam a polcomon (kényelmes távolságban.) Igen, kényelmes lenne, ha Ábrahám stb. Istene lenne az Igazi, nagyon szeretném Őt, felruháztam már mindenféle szeretni való tulajdonsággal magamban... kár lenne kihajítani az ablakon az Ő személyét, arról nem beszélve, ha Ő az Igazság, akkor vele együtt az Igazságot is kihajítanám az ablakon.
Kérlek, Istenem, csinálj nekem tetszetős, kedvező képet magadról, és rakd helyre az agyamat a Bibliával kapcsolatban! Kérlek, engedd meg azt is, hogy ha olyan fájdalmaim vannak, hogy már nem kívánok élni és kiutat sem látok, engedd meg, hogy elveszítsem a Benned való hitemet,
de még jobb lenne, ha soha nem kerülnék ilyen helyzetbe, mert tök rossz lenne csalódni a saját hitemben (benned, ha vagy, úgyse lehet.)
Szóval arra kérlek, olyan fajta hitet csinálj nekem, ami átvészeli a megpróbáltatásokat!