Kedves Kavics!
Boldog az én szívem! Amig az Úr egy másik tesót is küldött ebben a témában, közben Te is válaszoltál, és nem is akárhogyan, valóban a Lélek által!
Nagyon elgondolkoztam rajta..és tényleg...ha tanulhat, csendben és engedelmességgel, akkor fel is használhatja az Úr, azt a forrást, amit belé helyezett Igéje, Szentlelke által.
A hétvégén több ifis-tesómmal beszélgettem a témáról. És közben voltam ifi-bizottsági, munkatársi megbeszélésen is. 9 éve mohón szívtam magamba mindent, amit az Úrról hallottam /ma is így van, de már adok is, nem csupán kapok!/, és volt köztük asszony testvér is, aki nagy példával járt előttem. Mindig is azokra a bibliai alapokra tanítottak, amelyből megszületett a szívemben, hogy az Úrnak szerelmetes gyermeke, szolgáló tanítványa, és a leendő férjem jó segítőtársa szeretnék lenni. Sosem gondoltam volna "uralkodásra". Ők maguk is jó példával jártak előttem, és mai napig áldott asszonyok, akiknek munkásságuk által /is/ gyarapodott a gyülekezetünk, létszámban /fiatalok, párok, egyedüállók/, és hitben is.
Persze természetemből fakadóan, /és ehhez az életkörülményeim is hozzájárultak/ határozott, temperamentumos, "vidámító lány vagyok", de ezzel mindig csak adtam, és sosem úgy, hogy bármely férfi testvéremtől "elvettem volna" bármit is.
Tiv, kavics, bátorításotok sokat jelent!
közben múlt szerdán a Noé történetéből kaptam üzenetet, egy barátom ifijében, és többször megerősített az Úr, hogy az Ő ígérete szerint haladok, és ne csügesszen el semmilyen "támadás". Bár nem annak vettem, hiszen alázattal faggattam az Urat, hogy ha valóban "helytelen-helyen" vagyok, akkor mielőbb mutassa meg. De nem így történt
A másik érdkes észrevételem: amikor a lelkészünk bátorítja a női ifi vagy gyerekmunkásokat, sokkal inkább azt érzem, hogy a vezetőnk, vagy a férfi testvérek által megbecsült szolgáló-társak vagyunk, és nekem méginkább alázat gyarapodik a szívemben, hogy egyre inkább az Úrnak tetsző módon tevékenykedjek az ifiben, a gyülekezetben.
Amikor a másik gyüliben keményen lobogtatják, hogy "hol az asszony helye, és még ha véleményem is lenne, közben a nők "csitt-elnek", akkor megkeményedek, és szomorúság fog el, gyomor-remegéssel együtt.
Tehát valószínüleg nekem a farizeusi igemagyarázattal van gondom.
Ettől függetlenül nagyon is egyetértek veletek, hogy a férfi legyen a vezető.
folyt.köv.
kavics írta:
Sziasztok!
1.) A nő ne tanítson. 1. Tim. 2,
11. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
>> Ezt megtetted Kikka! Hűséges vagy a TE Uradhoz!12. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.
>> Akkor minek tanuljon? Ha nem adhatja tovább, amit tud, akkor minek tanulnia? Komolyan kérdezem, Isten milyen formában és kinek szeretné, hogy a nő a tudását tovább adja, amire elhívta, hogy megszerezze?
Milyen tudásról beszél Isten Igéje, amit a nő megtanult?
A nő ne uralkodjék a HÍVŐ férfin, azon a férfin akinek maga az ÚR az ura!
Ne akarjon Isten szerepébe kerülni és a férfi fejének lenni, mert ebbe mind a ketten belepusztulnak.
Ha hibát követ el a férje, legyen csendességben, ne pereljen vele, mert az Úr maga fog perelni a férfivel, ha a nő nem veszi ki az Úr kezéből az ítéletet. Legyen imában a nő!13. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
>> A férfié a felelőség! Aki vezető, azé a nagyobb döntési jogkör, de - bármennyire nem hiszik egyesek - a végén övé a számonkérés is. Ezért kell elfogadni az Úrtól rendelt felsőbbségeket.
Évának jobb helyzete van. 14. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
>>Olvasd el a bűnesetet. Ádám egy szót nem szól! Mulya és csöndben figyeli az eseményeket, a nő lett a vezető! Kinek a bűne ez? Első renden ÁDÁMÉ! A mulya férfié!15. Mindazonáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben, és a szent életben mértékletességgel.
>> Dicsőség a könyörülő Istennek, a Szabadító Messiásnak, a Báránynak, az én Uramnak! Erre hív el és ezt munkálja ki azok életében, akik képesek bűnt vallani, bűneik felett sírni, elfogadni az Úr megoldását erre nézve, ami EGYEDÜL a Fia halála és feltámadása.
Meghalhat-e egy hívő asszony a gyermekszülés közben?
Fizikálisan igen, lelkileg NEM! Ez az én véleményem....2.) A nő fejének befedése 1.Kor. 11,
4. Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét.
5. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.
6. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.
7. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.
8. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
9. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.
10. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.
11. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.
12. Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.
13. Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?
>>Erre csak annyit írok, hogy voltunk Hollandiában, ahol a nők nem járnak fedetlen fővel templomba, helyette hatalmas szebbnél szebb kalapokat hordanak. 
A lényeg, hogy a nő ne vegye el a férfi tekintetét az Úr Igéjéről a szépségével, aminek a hajzuhatag egy kirívó példája lehet.
Számomra ezt jelenti ez a rész.Péter
ha nem az Úr szól általam, hanem a "felpaprikázott-önző énem".
